Új év, új kaland, új élet

Péntek este meló után a szokásos bevásárlás volt soron. (Tudniillik ugyanis, ha ezt pénteken munka után megejtem, akkor hétvégén már nem kell bajlódni vele, enyém a teljes szombat.) Tudtam, hogy ez ezen a héten kicsit más lesz, mint normál esetben. Számítottam rá, hogy sokkal többen lesznek, nagyobb sor lesz a kasszánál, nehezebben lehet elférni a sorok között, ilyesmik. Arra a látványra azonban nem voltam felkészülve, ami fél nyolckor a Lidlben fogadott.

Nem sűrűn szoktam a Lidlbe járni, csak ha valami speciálisat akarok venni. Most éppen digitális bőrönd mérleg volt a kínálatban. Gondoltam, ha már egyre többet repülök, beruházok egy ilyen kütyüre. Kolléganőm a múltkor elhozta a csapatépítő hétvégére az övét és nagyon hasznosnak bizonyult. Sokkal egyszerűbb mérni vele a bőröndöket (főleg a kézi poggyászt), mint a szobamérleggel. Elméletben remek is volt a dolog, ott helyben azonban kiderült, hogy miden más megérkezett, ami a katalógusban szerepel, csak ez az egy termék nem. Szuper.:S Még jó, hogy emiatt jöttem. Már a múltkor is jártam így. Szerintem nálam most leszerepelt az üzletlánc eléggé ahhoz, hogy többet nem megyek oda semmilyen speciális ajánlat miatt. De legalábbis felhívom őket előtte. Utálom az ilyen marketinget.... Ígérnek valamit, aztán "véletlenül" még sem érkezett meg... Azért, ha már ott voltam, és egyébként is rákészültem korábban, be is vásároltam.

Bevásároltam. Vagyis csak szerettem volna. Vásároltam volna, ha lett volna mit. A zöldség és gyümölcs részlegen pár paprika és ananász árválkodott még, némi krumpli és alma társaságában. Szerencsére gyömbért találtam még. De salátából és egyéb zöldségekből már nem volt semmi. Valakinek láttam még a kezében egy csomag répát. Szerintem ő volt az a szerencsés, aki az utolsó csomagot megkaparintotta. A pékáruk is rendesen ki voltak fosztva. Igaz az egyik dolgozó épp igyekezett feltölteni a kétszersülteket és toast kenyereket. A hűtőpultban a felvágottaknál és a sajtoknál jobb volt a helyzet, ott volt még választék bőven. A joghurtok környékén azonban megint csak az igen megcsappant kínálat és az üres dobozok fogadtak. Majonézt pedig hiába kerestem, sehol sem volt már.

A kasszánál a megszokott két kassza helyett öt vagy hat működött és így is jó 10-15 percig sorba kellett állni. Pedig le a kalappal a kasszázó hölgyek előtt. Olyan tempóban végezték a munkát, hogy rájuk egy szavuk sem lehetett a vevőknek. Nem irigyeltem őket.

Tekintve, hogy ma, október 3-án nemzeti ünnep van Németországban, minden üzlet zárva tartott a mai napon. Ezért volt tegnap este még a fél város bevásárolni. Ez önmagában érthető. Az azonban már kevésbé, hogy miért vásárolnak be úgy az emberek, mintha soha többet, de legalábbis minimum két hétig zárva lennének az üzletek. Innen üzenem mindenkinek: nyugalom, hétfőn minden újra kinyit, lehet ismét vásárolni! Olyan volt az egész üzlet mintha közeledne valami katasztrófa, természeti csapás, többet nem lehetne kimenni az utcákra és mindenkinek fel kéne halmoznia otthon a lehető legtöbb élelmiszert. Vagy egy bezárás előtti üzlet képe jutott még eszembe. Mintha mindent féláron adnának, ezért van mindenkinek a bevásárlókocsija annyira telepakolva, hogy már egy citrom sem férne bele és ezért üresek a polcok mindenfelé. Bele se merek gondolni, mi lesz itt decemberben. Akkor ugyanis idén a 25-e és 26-a, vagyis az ünnepnapok péntekre és szombatra esnek. Vasárnap pedig itt semmi sincs nyitva. Azt hiszem biztos, ami biztos alapon a jövő héten veszek pár konzervet... Vagy inkább hazautazom időben karácsonyra és kihagyom a következő "világvégét". (Habár, emlékeim szerint otthon sem sokkal jobb a helyzet....)

Igen, kedves olvasó, errefelé bizony komolyan veszik a szabályokat. Itt nem csak azért vannak a szabályok, hogy legyen mit nem betartani. Itt a szabályokat betartják és betartatják.

Van abban valami szerethető és könnyen megszokható dolog, hogy például az autósok minden zebránál megállnak. Ha összeszűkül az út, beengedik egymást. Betartják a közlekedési szabályokat. Valószínűleg emiatt is engedik nyugodtabb szívvel a szülők, hogy olyan akár 4-5 éves gyerekek egyedül közlekedjenek Rommelshausenben, ahol dolgozom. Hiszen attól nem kell tartani, hogy nem figyelnek rájuk az autósok.

A tömegközlekedésen is mindenki szépen megváltja a jegyét. Nem csak a sofőr kap egy összeget, hanem tényleg ki lesz fizetve a menetjegy. És mielőtt azt mondanátok, hogy itt biztos rendesen meg vannak fizetve a sofőrök, két dolgot fűznék hozzá. A legtöbb sofőr bevándorló és nem német. A másik pedig, hogy tavaly többször is sztrájkoltak a busztársaságok is. De ettől függetlenül úgy nőnek fel az emberek, hogy az utazásért fizetni kell.

Egy pár éve azt is leszabályozták itt, hogy az új építésű ingatlanokba kötelező tűzriasztót szerelni. 2015 januárja óta pedig mindenhol kötelező a tűzriasztó. Ennek értelmében (igaz csak nyár közepén) az én lakásomba is megérkezett a tűzriasztó. Egy csinos kis csomag várt egy szerdai napon a lábtörlőmön. Benne egy levél a főbérlőtől és a készülék. Jövőre elvileg azt is ellenőrzik, hogy rendelkezik-e a lakás tűzriasztóval.

A levélből még az is kiderült, hogy új korlátot kapok a teraszra. Az is le van ugyanis szabályozva, hogy minimum milyen magasnak kell lennie a korlátnak. Hát, mint most kiderült, nálam eddig nem érte el a minimumot a korlát. Először kicsit aggódtam, hogy hogyan is lesz ez a korlátcsere. Nem szívesen vettem volna ki rá szabit. A főbérlő azonban megnyugtatott, hogy majd küld valakit, aki levágja a növényeket a terasz körül és akkor a munkások remélhetőleg kívülről be tudnak jutni a teraszra. Azért a telefonbeszélgetésünkkor nem gondoltam rá, hogy két nap múlva, mikor munkából hazaérve felhúzom a redőnyt a teraszajtónál, egy halom levágott gally látványa fogad. Történt ugyanis, hogy a megígért munkások a nap folyamán megérkeztek és elvégezték a melót. Még mielőtt azt hinnétek, hogy minden szemetet egyszerűen a teraszon hagytak, meg kell nyugtassalak benneteket, később még visszajöttek. Számítottam, hogy jönnek még eltakarítani maguk után, azért mégis kicsit megijedtem, mikor egyszercsak, hirtelen megjelent egy férfi a teraszon. Majd még egy. Utána barátságosan mondták, hogy ne ijedjek meg. Mondtam, hogy ezen már túl vagyunk. De aztán nagyon rendesen elszállították a levágott gallyakat.

A következő meglepetés másnap fogadott. Este munka után egy egészen új terasz látványa tárult elém. Lassan nem merem felhúzni a redőnyt, ki tudja milyen látványban lesz részem.;) A csütörtöki nap folyamán ugyanis lecserélték a korlátot. A korlát volt az ékes bizonyítéka, hogy sikerült felmásznia a szakembernek kívülről a teraszra és mindent kicserélni. Azért lepődtem meg a dolgon, mert a szerda esti telefonbeszélgetéskor a főbérlő még nem tudta megmondani, hogy be kell-e majd jönniük a lakásba a munkásoknak vagy megoldható minden kívülről. Így nem számítottam arra, hogy már a kész terasz vár este otthon. De hát a szabály az szabály. A 60cm kevés volt, legalább 90cm kell. Most van annyi a korlát. És szebb is mint az elődje volt.:) Lenne még pár javaslatom szabályozásra.:P

(Ui: Mikor este felhívtam a főbérlőt és mondtam, hogy szép lett a kerítés, jelezte, hogy ő már megnézte kívülről. Elautózott ide és leellenőrizte a munkát, amiért fizet.)Ilyen volt....

....ilyen lett

Ezennel lezárom az idei esküvői szezont!

Egy bizonyos korosztályban szerintem teljesen természetes, hogy az ember sok esküvői meghívót kap. Mégis más a saját tesód esküvőjére menni, mint valaki olyanéra, aki nem tartozik a szűk családhoz. Illetve más egy esküvő, ahol koszorúslány vagy, esetleg besegítesz az előkészületekbe, mint egy olyan, amelyiken csak részt veszel. Idén kijutott mind a tesós esküvőkből, mind koszorúslányos esküvőből. Természetesen az "egyszerűség" kedvéért mindegyik Magyarországon volt. Persze, tudom én, hogy sokatoknak ez így volt egyszerűbb.:) Én pedig egyre jobb vagyok csomagolásban és utazásban. Volt lehetőségem gyakorolni idén bőven.

Szeptember közepén Marci és Erika esküvőjére ugrottam haza. És belefértem egy kézipoggyászba!;) Ez nő létemre szerintem nem kis teljesítmény. Főleg, hogy péntek estétől hétfő estig maradtam és két váltócipőt is kellett vinnem a jeles esemény miatt. De így is megoldottam a dolgot. Mondom, egyre kiképzettebb vagyok ezen a téren (is).

Péntek este megünnepeltük Enikő névnapját. Jó kis kiülős helyet talált Enikő, ahonnan csodás volt a budapesti panoráma."I love Budapest!" :)

A szombat reggel szelesen és esősen indult. Kicsit aggódtam, hogy nem igazán "esküvős" az idő. Főleg, hogy az igen körülményesen kiválasztott ruhám sem hidegebb időjárásra lett tervezve. Apropó, ruha. Már írtam, hogy a Lányokkal milyen jól lehet shoppingolni. Kiderült, hogy Laut nagyon jól lehet WhatsApp-on keresztül is alkalmazni. Elküldtem neki közel 200 fotót a próbafülkéből, amelyeken különböző ruhakölteményekben pózoltam, ő pedig fáradhatatlanul kommentálta a kínálatot. A végén szerencsére ugyanaz a ruha tetszett nekünk. Persze, nem volt könnyű ilyen távolból segítséget kérni, de meglepően jól működött az internet nyújtotta segítség. Erika kérésére mi, lánytesók, kék színű ruhában jelentünk meg. Bizton állíthatom, hogy nincs olyan kék alkalmi ruha Stuttgartban, amit ne próbáltam volna föl, de legalábbis ne láttam volna.... A lényeg azonban, hogy hosszas keresgélés és még hosszabb átgondolás után, csak találtam egy megfelelő darabot. Köszi Lau a támogatást!

Most pedig vissza az esküvőhöz. Az idő végülis kegyes volt hozzánk (vagy Marciékhoz) és a nap is kisütött a végén. Nagyon jó hangulatú volt az egész esküvő. Az ifjú pár a nagy meghatottság után (nagyon édesek voltatok a templomban:P) igazán felszabadultan táncolt és csevegett az egybegyűltekkel. Tudták élvezni a róluk szóló napot.:) És szerintem ez a lényeg. Az ő hangulatuk tükröződik a násznépen is. És hát itt jókedvben nem volt hiány. Drágáim, sok boldogságot innen is!:)

Az apró csavar az egész esküvőben az volt, hogy én innen, Baden-Württembergből, Svábföldről utaztam haza, hogy ott az esküvőn sváb zenére táncolhassak. Van, ami még a sváboknál sem adatik meg nekem, csak otthon.;)

Hétfőn délelőtt pedig sor került arra, amire már régen nem. Mi, négyen lányok, elmentünk együtt reggelizni. Szuper helyet sikerült most is választani. Ez is francia volt, mint a legutóbbi. Remek volt a kiszolgálás, finomak az ételek, jó a kávé, ízléses a berendezés. Minden a helyén volt. Kár, hogy ritkán van ilyenre lehetőségünk. De decemberben folytatjuk a sort egy újabb hellyel!;)              Á la Maison

Madártávlatból (avagy tudni kell helyetfoglalni az online chek-in-nél a repülőn:P)

Gondoltam, nagyot nem hibázhatok, ha egy kicsit borongósan induló őszi vasárnapon a Ritter Sport csokoládégyár felé veszem az irányt. Mivel a gyár Stuttgart agglomerációjában található, ezért még tavaly rákerült a "környéken mindenképpen megnézendő dolgok" listájára. Laza vasárnapi programnak tökéletes. Főleg azokon a vasárnapokon, amikor a csokibolt is nyitva van. (Majdnem minden vasárnap. :P)

A gyár mellett egy látogatókomplexum várja az érdeklődőket. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Szó szerint. A Museum Ritter gondoskodik arról, hogy jusson valami a szemünknek. Témája mi más is lehetne, mint a négyzet. Mindenféle "csodás" 20. és 21. századi festmény, rajz, installáció járja körbe a témát. (Őszintén szólva, nem éreztem elég indíttatást magamban, hogy megtekintsem a prospektus szerint korunk meghatározó művészei által a fent említett témában készített remekműveit.)

A kiállítás mellett található Museum Cafénak igen nagy választéka van. Muszáj volt kipróbáljak egy Ritter Sportból készült forrócsokit. Nem csalódtam benne.;)

A múzeummal szemben lévő épület, azon belül is a Schokoshop, pedig főleg a szájnak tartogat finomságokat. Itt megtalálható az összes jelenleg a kínálatban lévő Ritter Sport csokoládé. A különböző kiszerelésű csokikon kívül pedig érdekes "kiegészítőket" is lehet kapni. Például fémdobozt, amibe egy 100g-os csoki fér bele, vagy Ritter Sport Minikből összeállítást 1m-es kiszerelésben, de akad itt különböző feliratos papírdoboz, jegyzetblokk csokitábláknak álcázva, különböző méretű fémdobozok, táskák, pólók, kulcstartók... És még lehetne sorolni. Pár hónapja lehettem Németországban, amikor valahol láttam egy ilyen csokipapír mintás táskát. Akkor tudtam, hogy nekem egyszer lesz egy ilyenem. Részben ezért is volt esedékes a mai látogatás.:P (Érdekesség még, hogy legeslegelőször Pécsen, a főtéren láttam valakinél egy ilyen táskát. Saci, Lau emlékeztek?) És töredelmesen bevallom, hogy egy fémdobozt sem tudtam otthagyni. Úgy néz ki, mintha kilenc tábla 250g-os Ritter Sportot csomagolás nélkül egymásra tornyoztak volna. Milyen jól jön ez még a konyhában.:)

Aki nem veti bele magát rögtön a Schokoshop kínálatába, hanem felmegy az emeletre, az egy nagyon jó Schokoausstellung-on (csokikiállítás) találja magát. Ha ma már ilyen őszinte napom van, akkor azt is bevallom, hogy ezt a kiállítást nagyobbnak képzeltem. Illetve azt gondoltam, hogy talán a gyár belsejéből is láthat valamit az ember. Maga a kiállítás nem túl nagy, de annál több információval szolgál. Először a csokiról, aztán a Ritter Sport fajták különböző összetevőiről (csokoládé, tej, cukor, mogyoró, marcipán, joghurt, eper, stb.), majd pedig a Ritter Sport történetéről informálódhatunk. Röviden, frappánsan van minden megfogalmazva. Valószínűleg ennyire van igénye az átlag látogatónak. Kevés szöveg, de sok inger; illatok, reklámfilmek a múltból, csokoládé előállításának folyamata több lépésben hanganyaggal, és egy film a gyárról, ahol a csokoládé készül. A "moziterem" érdekessége, hogy három falon is található vetítővászon. A középső vásznon történik a fő esemény, a másik kettőn néha más képek jönnek, de például a gyárba begördülő kakaóbabot szállító kamion a jobb vetítővászonról tovább halad a középsőre, majd a baloldalin parkol le a gyár előtt. Azon gyár előtt, ahol napi több mint 2,5 millió tábla csokit készítenek. Érdekes élmény volt egy filmet három vásznon nézni.:) És természetesen a kiállítás teljes területén minden infó megtalálható a német mellett angol nyelven is, még az audio anyagok is.

Hadd osszam meg veletek, hogy hogyan is alakult ki a Ritter Sport csokoládénak a ma is használatos, négyszög alakú formája. Elég banális a sztori szerintem. Az eredeti gyárat egy házaspár alapította 1912-ben Bad Cannstattban (Stuttgart), Ritter Schokoladen- und Zuckerwarenfabrik néven. A gyár mellett volt egy sportpálya és a sportolók gyakran jártak át a boltba. (Hol volt még akkor az egészséges táplálkozás, makrobiotika, paleo.:P) Akkoriban még a Ritternek is olyan volt a 100g-os kiszerelése, mint ma a Milkának, vagy az összes többi standard táblás csokinak. A sportolók azonban panaszkodtak, hogy összetörik a kabátzsebükben a táblás csoki. (Micsoda problémák...:P) Erre válaszként 1932-ben az alapító Clara Ritter javasolta, hogy csináljanak egy olyan formájú csokoládét, ami minden sportdzsekinek a zsebébe belefér anélkül, hogy összetörne, mégis megőrzi az eredeti táblás csoki 100g-os tömegét. Így született meg az első négyszögalakú csoki, amit fantáziadúsan, tekintettel a célcsoportra, Sport Schokolade névre kereszteltek. Később anyagi okok miatt leállították a praliné és egyéb formájú táblás csokik gyártását és csak a négyszögleteset tartották meg. A Ritter Sport először Dél-Németországot hódította meg, majd közkedvelt lett az egész országban, később pedig  a világ számos országában. Ez tehát a különleges forma története és a csokoládé ma használatos nevének eredete. Napjainkban 24 féle 100g-os, 8 féle 250g-os, 2 féle laktózmentes, 5 féle bio 65g-os táblás csoki található a kínálatban, valamint 10 féle kis kocka, és 14 féle Mini Ritter Sport. Illetve mindig van három speciális, idényjellegű kiadás is. Általában egy széria tavasszal, egy nyáron, egy pedig télen kerül a boltokba. Őszit még sose láttam. Gyanús, hogy nincs is, mert most már a téliek voltak az üzlet polcain.:) Az állandó kínálat is változik időről időre, néha kivonnak egy-egy fajtát, és néha bevezetnek újakat. De arra is volt már példa, hogy kivontak egy fajtát,  amit a fogyasztók, azonban visszaköveteltek. Így jó pár év szünet után néhány éve újra megkezdték az "Olympia" gyártását, a rajongók legnagyobb örömére.

A gyerekeknek Schokowerkstatt is van, ahol elkészíthetik a saját csokoládéjukat. Beleértve a csoki sajátos (értsd akár pl. gumicukor) ízesítését és az egyedileg tervezett (=rajzolt) csomagolását is. Kár, hogy ebből már kinőttem.;)

Ha eddig még nem futott volna össze a nyál a szátokban, akkor most fog.:D Vigyázat, a következő képek megzavarhatják a nyálelválasztást (éhgyomorra nem ajánlott:P):

Ilyen fomrában már fel sem ismernénk.....

Az első Ritter Sport csomagolása, és a többi, időrendben:

Így szerintem mindenkinek könnyebben menne a matek :P

"Mi az, ami minket megkülönböztet? Mi szívesen visszük haza a munkánkat." El is hiszem.;) (Azért csak van valamennyi humorérzéke a németeknek is....Német humor Nr.1)

"Anya mindig azt mondja, hogy választékosan táplálkozzak. Meg is teszem." (Német humor Nr.2)

"Csokiország"

Zsákmány:P

Közel-távol. Hosszú-rövid. Kevés-sok. Ellentétpárok, melyek önmagában nem sokat mondanak. Tudnunk kell, hogy mihez képest közel vagy távol, hosszú vagy rövid, kevés vagy sok. Relatív dolgok. Ahogy közel 1000km is lehet relatív. A legtöbben soknak mondanánk. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy leküzdhető távolság. Kétszer is. Egy hétvége alatt.

A pénteki nap tulajdonképpen átlagosan indult. Leszámítva a kialvatlanságot, ami a csütörtök esti (vagyis inkább éjszakai) pakolás és a szerda esti nászajándék készítés következménye volt. Reggel elmentem dolgozni, megkezeltem a betegeimet, majd Stuttgart felé vettem az irányt. Egyik kezemben a bőröndöm, a másikban a nászajándék és a (nőknél elmaradhatatlan) kézitáska. Az S-Bahnon beültem egy négyesbe egy könyvét olvasó hölgy mellé. Fellbachnál leszállt az útitársam, de előtte még kedvesen jó nyaralást kívánt. Hirtelen azt sem tudtam, hogyan reagáljak, olyan váratlanul ért a dolog. Ezért egy illedelmes köszönömnél többre nem is futotta. Mire felocsudtam a hölgy már rég a lépcső felé indult a peronon.

Stuttgartba beérve a Katharinenhospital felé véve az irányt meg kellett másszak pár lépcsőt. A mozgólépcső nem jött szóba, mert egyrészt messzebb volt, másrészt pedig egy gyógytornász, ha lépcsőzhet, nem mozgólépcsőzik. Még (kis) bőrönddel sem. (Na, jó, azért akad néha kivétel....) Alig veselkedtem neki a feladatnak, mire legnagyobb csodálkozásomra hirtelen mellettem termett egy úriember, aki felajánlotta a segítségét a csomagok cipelésében. Igencsak megleptek ma a ridegnek, hidegnek tartott németek. Rövid időn belül kétszer is. Az is relatív, hogy hogyan, mi alapján ítélünk meg egy népet.

Este hét körül indultunk neki a majd 1000km-es útnak autóval. Hajnal négyre értünk Balatonboglárra, ahol aludtunk kb. négy órát. Hogy négy óra alvás elég-e, az nézőpont kérdése. Vagyis relatív. Majd kelés, fürdés, hajmosás és reggelizés után folytattuk az utat Budapestig, a Petneházy Club Hotelig. Fél egyre értünk oda. Szerencsére addigra a szobáinkat már kitakarították, így át is vehettük őket. Gyors tusolás és körömlakkozás után Dóri faháza felé vettem az irányt. Itt készülődött ugyanis a menyasszony, a tanúk és a többi koszorúslány. Először a fodrász vett kezelésbe, majd a sminkes. Épp mindenki kész lett a templomba indulás időpontjára.

A szertartás nagyon szép volt. Az idő is nagyon jó volt, tűzött a nap. Ez is relatív. Minden relatív. Szerintem jobb, mintha esett volna, mások szerint túl meleg volt. A vacsora ízletes volt. Voltak magyaros fogások is.:) A hangulat nagyon oldott volt. Igazán jól éreztük magunkat. Reggel ötig táncoltunk. Kitartottunk hősiesen.:) A bulihoz a zenét a Smile és Gönczi Gábor biztosította. Ő ránézésre nagyon jól érezte magát. Próbált sokat poénkodni. Nekem egy idő után az ismétlődő poénok inkább fárasztóak voltak, mint viccesek. De lehet, hogy én nem ittam eleget hozzá.;) Ez is relatív.

Az öt órás ágyba bújást, fél kilences óracsörgés követte. Nem volt valami kellemes... Viszont muszáj volt felkelni, mert reggel 10 óráig volt lehetőség reggelizni és 10 óráig kellett elhagyni a szobát is. Szerintem ez egy hatalmas lagzi után nem túl kedves hozzáállás a szálloda részéről. Nem hiszem, hogy vasárnap özönlenének a vendégek a hotelbe elfoglalni a megüresedett szobákat. De ez a kérdés is relatív. Valamint szerény véleményem szerint a borsos szobaárak magukban foglalhatnák 2015-ben az internet díját is. A hotel szerint ez extra szolgáltatás, melyért külön kell fizetni. Az extra szolgáltatás is relatív.

Egyetlen előnye annak, hogy korán el kellett hagyni a szobáinkat az volt, hogy korán nekivágtunk ismét a közel 1000km-es útnak. Ennek köszönhetően este kilenckor már itthon is voltam.

Sok jelzővel lehetne illetni ezt a hétvégét. Fárasztó, kimerítő, stresszes. De mindemellett fontosabb, hogy szórakoztató, felszabadult, örömteli, megható, élménydús, emlékezetes, bulis és vidám. Örök emlék.

Sok 1000km? Igen, sok. Főleg kétszer egymás után, ilyen rövid időn beül. Viszont mindenképpen megérte részt venni ezen baráti pár esküvőjén. Egy olyan esküvőn, ahol koszorúslány lehettem, aminek a részleteit rendszeresen kibeszéltük Dórival futás közben, aminek a meghívóit én hoztam el Budapestről, aminek a nyitótáncát én láttam először az első spontán "főpróbán", ahol felkértek, hogy könyörgést olvassak a szertartáson. Egy olyan pár esküvőjén, akiknek a bárátsága sok mindenen segített át a kinti életem során és nagyon sokat jelent nekem. Ha így nézem azt a bizonyos 1000km-t, akkor már nem is sok. Ez is relatív. És bizony bőven megérte megtenni ezt az utat ezért az élményért és ezekért a barátokért. Dóri és Gergő, köszönöm, hogy a részese lehettem életetek legszebb napjának!;)

Készül a közös nászajándék

A kész nászajándék kívülről, került bele a "ruhák" mellé még napszemcsi, naptej és pezsgő is. Indulhat a nászút!;)

Már márciusban a Maitland tanfolyamon lefixáltuk az augusztus 1-jei programot. Valahogy szóba jött a borozás téma, én pedig megemlítettem a beutelsbachi Leuchtender Weinberget. Erre a cseh Marta szeme teljesen felragyogott, hogy oda bizony el kéne menni. Így többé nem is volt kérdés mi is lesz a program augusztus első szombatján.

Pénteken korán kezdtem, így negyed ötkor már végeztem. Épp haza indultam, mikor a kolléganőm kérdezte, hogy nincs-e kedvem este szabadtéri moziba menni vele. Kérdésemre, hogy mit is néznénk meg, nem tudott határozott választ adni, csak annyit tudott, hogy lesz koktél (többek között a főnöknőnk árusítja őket) és, hogy kaja is lesz ( a recepciósunk ül a kasszában). A vetítővászon felállításában pedig a főnök segédkezik. Szóval a fél rendelőnk ott lesz. Én pedig gondoltam, hogy a rendrakásnál és takarításnál mégiscsak érdekesebb program a mozizás. A filmvetítés egyébként a helyi strandon volt, ahol van egy nagyobbacska és egy mini medence. A nagyobbik medence egyik oldalán volt a vászon, a másikon pedig a székek. Egy német filmet láttunk végül. Vígjátékot. Egy hölgy és két úriember kb. 30 év után újra összeköltözik, mint annak idején az egyetem alatt. Alattuk pedig pont három egyetemista lakik. És ebből adódnak mindenféle bonyodalmak. Nem mondom, hogy még egyszer megnézném, de egyszer elment. Jó volt a környezet, a koktél, telihold, kollégák, a film csak másodlagos volt. (De így is élvezhetőbb, mint A kém. Remélem tényleg nem néztétek meg.:P)

Koktél (az egyik :P)

Volt pár felhő, de azért látszik a telihold, ami pont a vászon mögül emelkedett fel

Persze azért a rendrakás és takarítás sem maradt el. Sőt, kiegészült még egy kis főzőcskézéssel. A borozós program előtt ugyanis meghívtam a többieket egy kis kajálásra. Szóval muszáj volt kicsinosítani a lakást, és alkotni valamit, ami az asztalra kerülhet. A menü a következőképpen nézett ki: francia hagymaleves pirított kenyérkockákkal, currys csirke rizzsel és csokoládé mousse barackkal.

Indulás előtt sajnos elkezdett szemerkélni az eső. Ez azonban nem vette kedvünket. Nekivágtunk így is a várva várt útnak. A németek egyébként szervezésben zseniálisak. Már tavaly is tapasztaltuk a csajokkal, hogy az ember csak leszáll az S-Bahnról és egyből tudja merre kell menni. Mindenhol ki van táblázva az út. Nos, idén autóval közelítettünk és hasonlóan jó tapasztalatokra tettünk szert. Onnantól, hogy lehajtottunk az autópályáról (vagy már a lehajtónál is?) ki volt minden táblázva. Az is, hogy hol vannak a parkolok. A parkolókból pedig busz is felfelé. Mi azonban a gyaloglás mellett döntöttünk. Egy kb. 20-25 perces gyaloglás után felértünk a hegyre. Pont akkor kezdődött a filmvetítés, így letelepedtünk egyből a vászon elé. Az élet ízei című filmet láttuk. Rájöttem, hogy tök jó dolog ez a szabadtéri filmvetítés. Itt kint egyébként nagy divat, rengeteg helyen volt a hétvégén Open-Air-Kino itt a környéken. És az a jó ebben, hogy ezek a helyszínek nem mozihelyszínek, hanem például kisebb városok főtere, vagy strand, szőlődomb, stb. Nagyon feelinges.:)

Mozivászon és naplemente

Kivilágított domboldal

A film után még tűzijáték is volt. Fentről néztük a hegyoldalról a lentről, a völgyből kilőtt tűzijátékot. Teljesen más volt így a látvány. Máskor mindig fölfelé néz az ember, most elég volt előre nézni. Nagy élmény volt. Nézzétek:

Utána bejártuk még a kivilágított hegyet, ahol a különböző pincészetek borait lehetett megkóstolni. Volt élőzene és sok kajás stand is. Annyira jó hangulata van az egész rendezvények. Érdemes megnézni a nyitóoldalt a kivilágított heggyel: http://www.weinstadt.de/leuchtender-weinberg

Egészségetekre! :)

Vasárnap délelőtt komoly felfedezést tettem. Nem messze tőlem, itt a hegyen, egy helyen, ahol új építésű házak vannak, van egy "szabadtéri fitness terem". Jártam már arrafelé, de ezt a részt még sosem láttam. Nagyon csodálkoztam, hogy mik nincsenek itt a közelben. Kb. 10 különböző állomásból áll. Az elsők a koordinációt és az egyensúlyt fejlesztik, utána jönnek a különböző izomcsoportokat megdolgoztatók, végül pedig a nyújtó állomás. A leírásban pedig szerepel egy kardio rész is, ahol legalább fél órát kell mozogni (gyalogolni, kocogni, futni, Nordic-walkingozni, stb) a környéken. Minden állomás a legegyszerűbb verzióval kezdődik és a leírás szerint kb. 3-4 hét után lehet a következő nehézségi szintre lépni. Összesen három szint van, de a határ persze a csillagos ég.;)

Tájékoztató tábla

Egyensúlyfejlesztő

Koordinációfejlesztés

Izomerősítés (ez például hátizomhoz van)

Délután Anna átjött hozzám. Ezer éve nem találkoztunk már személyesen, csak telefonon beszéltünk. Most végre volt idő személyes találkozásra és igazi beszélgetésre. Napközben nagyon meleg volt, így csak este felé merészkedtünk ki egy kis sétára. Egyből el is vittem Annát, hogy megmutassam neki, mit is fedeztem fel a délelőtt folyamán. Kis is próbáltuk a különböző állomásokat.;)

Ez egy jókis, élménydús hétvége volt. Majd hétközben kipihenem magam.:P

Avagy programajánló egyhetes Budapestre látogatáshoz:

1, Lőrinc és Kinga esküvője. Igaz ez az esemény fővárosunk határain kívül, de annál nyugodtabb környezetben, az Alcsúti Arborétumban került megrendezésre. Mindig nagy dolog egy esküvő, de egészen más, ha a szűk családból házasodik valaki. Jó látni a tágabb család tagjait is, akikkel nincs mód túl sűrűn találkozni.

Wedding style

2, Koszorúslány ruha varratás. Hála Heni tippjének találtam egy olyan varrónőt, aki mindig rendelkezésre állt. A mindiget pedig értsétek szó szerint. Mondtam neki, hogy szombatom fél ötkor tudok menni. Erre mondta, gyere. Ez még akkor volt, mikor a céggel Budapesten töltöttük a csapatépítő hétvégét.(Addig szabadprogramoztak a kollégák.) Aztán a következő héten, mikor otthon voltam megbeszéltünk egy hétfő reggel nyolc órát. Addigra már össze is volt tűzve a kiszabott ruha. Csütörtökre készre varrta. A próbán kiderült, hogy a cipzárral gond van, ezért azt még péntekre kicserélte. És minden időpont egyeztetésnél az volt a reakció, hogy mond, mikor tudsz jönni. Hála a varrónő rugalmasságának kész lett a ruha Dóriék esküvőjére.

3, Találkozás régi évfolyamtársakkal. Bizony nekem kell hazamenni Waiblingenből, hogy Heni és Judit évek múltával végre lássa egymást. De én szívesen megszervezem nekik a következő talit is.;) Régi barátokkal mindig jó találkozni. A szakmából meg egészen különleges. Nekem mindig érdekes összehasonlítani az itteni dolgokat az otthoniakkal. Azért remélem a következő talira csajok nem kell majd annyit várni, mint erre.;)

4, Közös délután egy exkolleginával. Timire mindig számíthatok. Lelkesen kérdezgeti, hogy mikor is találkozunk, mikor otthon vagyok. Köszi, hogy mindig vársz rám.;)

5, Meglepi névnapozás. Köszi Anya, hogy megszervezted! Köszi Apa, hogy elkészítetted (ismét) a világ legfinomabb harcsapaprikását bográcsban. És a hozzávaló túrós csuszát. Hmmmmm.....:) Mindenkinek ajánlom!;) Csajok, Marci és Erika, nagyon jók voltatok ti is, hogy nem szóltátok el magatokat. És Enikő, annyira jó, hogy jöttél. A levendulás torta pedig egyszerűen tökéletes volt.:)  És, hogy miért is volt ez akkora meglepi? Egyrészt, mert júli helyett június 29.-én ünnepeltünk, másrészt, mert senki sem szólta el magát. Először akkor realizáltam, hogy mi is történik, mikor beléptem este otthon nálunk a kapun és megéreztem a kertben a harcsapaprikás illatát.:) Szuperek vagytok!!!

6, Kalandpark Rékussal.Egy Nők Lapja Café cikk nyomán jött az ötlet, hogy menjünk kalandparkba. Én már ezer éve nem voltam, és annak idején nagyon élveztem. Éppen ideje volt megint mászni egyet. Azért bőven elég, ha három órát bent van az ember. Másnap jó kis izomlázunk volt mindkettőnknek.:) (Ajánlom mindenkinek az Orczy Kalandparkot, aki kicsit bevállalósabb. Kesztyűt azonban vigyetek magatokkal, mert nem adnak. Kölcsönözni elvileg lehet, de mikor mi ottjártunk az összes épp a mosodában volt....)

7, Csajos este a gimis osztálytársakkal. Sajnos nem mindenki tudott eljönni, de nyáron eleve nehéz mindenkit összeszervezni. És nekem is általában eléggé behatárolt, hogy mikor is érek rá. Azért így is szuper volt a tali. Hétből öten ott voltunk. Jó arány szerintem.:) Mindig jó dolog leülni dumálni egy kicsit, és olyan mintha nem is teltek volna el hónapok az uccsó tali óta. Azonnal fel tudjuk venni a fonalat és aztán órákig csak trécselünk.:)

8, Fagyizás a bérmaanyukámmal. Igen, Mónival és régen volt alkalmunk személyesen hosszabb időt együtt tölteni. Ezt most sikerült bepótolni. A Levendula Kézműves Fagyizó fagylaltjai pedig még mindig ugyanolyan finomak és különlegesek, mint mikor megnyitottak. Ezt is érdemes egyszer kipróbálni, ha még nem ismeritek.

9, Mozi Anyával. Az ötlet nagyon jó volt, a filmválasztás már sajnos nem annyira. Valaki ajánlotta Anyának A kém című filmet, tőle több filmajánlót nem fogadunk. Kérlek tegyétek most a szívetekre a kezeteket és ígérjétek meg a monitorok előtt, hogy sosem nézitek meg ezt a filmet! A ti érdeketekben írom. Az első öt percben világossá vált, hogy nagyon gagyi a film. Olyan volt, mintha egy borzasztó rossz film paródiáját néznénk. Hiába az egyébként általam eddig jobbnak tartott színészek, Jude Law és Jason Statham, így is élvezhetetlen volt a film. Nem mondom, hogy ők voltak a kedvenc színészeim, de sosem gondoltam volna Jason Stathamről, hogy ilyenhez a nevét adja. Igencsak visszaesett a szememben.

10, Kerthelyiségbe kiülüs, fröccsözős este, exlakótársammal, Rékával. Nem tudom, hogy tényleg az elmúlt években lett ennyi szuper kiülüs hely Budapest szívében, vagy csak valahogy eddig nem tűnt fel nyaranta. Minden esetre egy nagyon jó hangulatú estét sikerült eltölteni jó kis társaságban.;)

A Cserpes is egy kötelezően meglátogatandó hely :)

11, Ebéd a Gozsduban Lauval, Sacival és Erikával. Biztos csúnyán hangzik, de én élvezem, mikor mindenki rohangászik hétköznap a munka miatt, én pedig csak úgy sétálgathatok és nyugodtan beülhetek ebédelni a csajokkal, mert én szabin vagyok. (Persze nem a káröröm szól belőlem, hanem az, hogy élvezem, hogy én éppen aktuálisan ezt megtehetem.)

12, Egy délután Enikővel, ami természetesen a Fellini Rómain végződik. Ez nálunk nyáron egyrészt már kötelező programnak számít, másrészt talán lassan törzshelyünknek is hívhatnám. Ha tehetjük , BKK hajóval megyünk fel a Római partra. Olyan jó már a hajó úton ráhangolódni arra a nyugira, ami ott a vízparton vár ránk. A hely mindig tele van, de ettől függetlenül mégis mindig a nyugalom jut róla eszembe. És persze az órákig tartó beszélgetéseink. Igyekszünk kihasználni, hogy végre nem csak viberen és skype-on beszélhetünk, hanem személyesen is. Nagyon örülök neki, hogy ezt a barátságot még az az 1000km-t sem tudta kikezdeni, ami most megakadályoz abban, hogy rendszeresen tudjunk közös programokat szervezni. Lesz ez még máshogy!;)

Indulás :)

13, Tesós reggeli. Sacival és Lauval szeretünk elmenni nyugodtan reggelizni. Szuper reggelizőhelyekből is egyre több van Budapesten. Szerencsére nekem vannak embereim (Saci és Lau), akik előre felfedezik a legújabb helyeket és aztán a legszuperebbre el is visznek magukkal. Így jutottunk el most a Patrisa Provence-be. Aki szeret hangulatos helyen reggelizni, annak kötelező. Mind a berendezés, mind az ételválaszték visszatükrözi az igazi Provence hangulatát.;)

14, Shopping délután a lányokkal. Lau és Saci sokkal jobbak, mint egy shopping app. Kezdjük ott, hogy nem kell letölteni őket a telóra, maguktól frissülnek, folyamatosan alkalmazkodnak az új kihívásokhoz, sokkal szórakoztatóbbak és még a csomagcipelésben is segítenek. Őket is csak ajánlani tudom mindenkinek (Mondjuk velem könnyű dolguk van, hiszen elég régóta ismernek.:P) De tényleg iszonyat jófejek és határozottak. Elég ha az üzlet másik végéből felmutatok egy ruhadarabot, ők azonnal félreérthetetlen fejbiccentéssel jelzik, hogy felpróbáljam-e, vagy tegyem-e vissza, mert nincs rá szükségem. És ezen a téren elég kitartóak, ellentmondást nem tűrően jelzik, ha valaminek a boltban kell maradnia. Mondjuk ez igaz azokra a darabokra is, amiken én hezitálnék, hogy megvegyem-e. "Igen, jól áll. Hozzad! Állj be a kasszához! Aztán gyerünk tovább." Egyszerű, de annál egyértelműbb utasításokkal kommunikálnak ilyenkor. Nélkülük most nem lennék egy Nespresso kávégép boldog tulajdonosa. És nem iszogatnám a jegeskávét tűző napsütésben a teraszomon.:) Remélem a lányok lelkesedése még sokáig kitart és jönnek velem legközelebb is shoppingolni.:P

Jól megérdemelt kávénk a Frei Caféban. Ezt is csak ajánlani tudom, tessék egyszer benézni. Remek kávé, nyugodt környezet, alacsony árak.

Végre. Idén az első igazi jegeskávém. Vanília fagyival, ahogyan azt kell.:P

15, Zenélőkút a Margitszigeten. Nem tudom, miért szeretem, de nekem ez is hozzátartozik a nyárhoz, amióta egyszer Enikővel elmentünk oda. Minden nyáron legalább egyszer igyekszem eljutni oda. Idén, hogy egy kis időt együtt töltsünk Anyuékat rángattam el magammal. Na, jó azért annyira nem vészes a dolog. Jöttek velem szívesen. Barátságosan George Ezra Budapest című számát felvettem videóra és át küldtem a kollégáknak WhatsApp-on. Hadd nosztalgiázzanak ők is. Épp két hete még velük voltam ott. Habár velük délelőtt, így ők a gyerek-blokkot hallgatták meg....;) De ezt is, főleg sötétedés után, egyszer érdemes mindenkinek megnéznie.

16, Rékus diplomaosztója. Ez egy nagyon fontos és megható esemény. Habár 45 fokban egy minden szellőzéstől mentes aulában végigállni az ünnepséget, nem éppen olyan dolog, amit minden héten kétszer szívesen megtennék. De jó volt látni, ahogy átveszi a diplomáját. És nagyon szerencsésen jött ki, hogy pont otthon voltam. Azért egy kis szerencse is kell az élethez.:)

(Rékán magassarkú volt, rajtunk nem. És nem engedték a csajok, hogy lábujjhegyre álljak.....)

Azt hiszem minden dolgozó ember nevében nyugodtan mondhatom, hogy egész évbe erre a szóra várunk. (Vagy ennek szinonimájára, a szabadságra.) Leginkább a nyár közeledtével, mikor alig tudjuk kivárni, hogy elkezdődjön az a bűvös, nagyon régen várt és oly gyorsan tovaillanó nyaralás. Mikor végre nem kell dolgozni, nem kell korán kelni, nem kell sem a főnök, sem a betegek/munkatársak szeszélyeit elviselni, kiszakadhatunk a hétköznapokból és mindenféle a szívünknek kedves dolgot csinálhatunk. És mindezt családi vagy baráti társaságban tehetjük. "Külföldön". Kell ennél több?

Az előző kérdésre nem hiszem, hogy sokan igennel válaszolnának. Hiszen elég ideálisnak tűnik szerintem a fentebb felvázolt kép. Igen, én is száz százalékosan elégedett lennék egy ilyen nyaralással. De akkor miért csak lennék? Mi is az a feltételes mód?

Nehéz dolog a külföldi életet összeegyeztetni azzal, hogy az ember az otthon maradt családja és barátai életében is jelen tudjon maradni. Az egyetlen mód, hogy mikor lehetőségei engedik hazautazik nyaralni és próbál mindent abba az öt napba, egy hétbe belesűríteni. Ez így nagyon is szép, csakhogy ezáltal a nyaralás szó más értelmet nyer. Már nem arról szól, hogy kialusszuk magunkat és vekker nélkül ébredünk, vagy hogy van időnk nyugodtan mindenre, hogy nem kell mindig az órát nézni, mint a munkában, és nem kell állandóan döntéseket hozni, hogyha ez a program belefér, akkor az már nem, vagy hogy valami újat sikerül megismerünk: egy új várost, egy új országot, egy új népet, pedig bizonyos nézőpontból az ember mégiscsak "külföldön" van.

Külföldön élve rengeteg szervezést, egyeztetést, megbeszélést igényel, hogy az a bizonyos egy hét igazán tartalmas legyen és minden perce ki legyen használva. Nehéz összehozni, hogy a kötelező körök mellett (idén például csak egyet említve: ügyintézés a bankban), beleférjen a család, az összes barát és azok a programok is, amikre már én vágyom régóta. Szerencsére az utóbbi két kategória jól kombinálható. Ez leginkább annak köszönhető, hogy csodás család és barátok vesznek körül, akik alkalmazkodnak az igényeimhez és örömmel jönnek velem például a margitszigeti szökőkúthoz, megnézni, hogyan zenél és világít este. Még akkor is, ha nekik ez nem túl sokat jelent. Köszi Apa&Anya! Mert nekik sokkal inkább az együtt töltött idő a fontos, a program pedig másodlagos. Én azonban szeretem ilyenkor a különböző találkozók kapcsán bejárni a kedvenc helyeimet. És gyűjteni szorgosan az emlékeket; elraktározni az élményeket, illatokat, színeket, gondolatokat, érzéseket. Hiszen ezeknek általában fél, vagy akár egy évig ki kell tartaniuk. A szüleimen kívül szeretném itt megemlíteni a húgaimat is, akik szívesen jönnek velem mindenfelé a városban. És Enikőt, aki mindig örömmel hajózik fel velem a Fellini Rómaira.;) De ide tartoznak a barátnők a gimiből vagy az ETK-ról, akik szintén mindig készek időt szánni egy pár együtt töltött órára. És persze ezen kívül is vannak még sokan mások, akik várják, hogy mikor vagyok otthon és mikor tudunk leülni személyesen is beszélgetni. Az előbbieket a teljesség igénye nélkül említettem meg, a fenti felsorolásban nem szereplők is ugyanolyan fontosak nekem! Kedveseim, köszönöm, hogy vagytok, hogy számon tartotok és hogy várjátok, mikor tudunk megint személyesen is találkozni! Mert, mikor erre gondolok már nem is tűnik annyira fárasztónak a sokszor reggel nyolctól éjjelig tartó program, az állandó csekkolása az órának, a sok elnézést kérés, hogy nem tudok több időt rátok szánni, mert akkor nem férne mindenki bele abba a szűkre szabott pár napba, amit Budapesten tölthetek. Viszont, minél rövidebb ez az idő, annál inkább megpróbálom tartalmasan kihasználni. Jelenlegi mottóm szerint: pihenni lesz majd idő a szabi/nyaralás után.;)

Az én szótáram szerint tehát a szó legszorosabb értelmében nem feltétlenül nyaralás az otthon töltött idő, de amennyire stresszes és feszített az a pár nap, annyira feltöltő és megerősítő is. Erre pedig egy külföldön élő embernek mindenképpen szüksége van. Mindig is sokat jelentett nekem a Himnusz. De most, mikor szombaton Réka diplomaosztóján megszólalt, akaratlanul is könnyes lett a szemem. Ilyenkor érzi az ember, hogy hol vannak a gyökerei, hogy hova is tartozik. Még akkor is, ha átmenetileg kicsit messzebbre sodródott onnan a nagyvilágban.

A nyaralásnak tehát az is egy módja, hogyha nem pihenjük ki magunkat és hullafáradtan, de élményekkel feltöltődve esünk be a lakásunk ajtaján. Igen, ilyenkor az első nap, hét nagyon kemény a melóban, de előbb-utóbb eljön a valódi pihenés ideje is. Nekem most ez a hétvége volt. És csak annyit tudok mondani, hogy megérte a sok fáradtságot a veletek otthon töltött egy hét.;) Jövő nyáron folyt. köv.:P

Eljött egy újabb hosszú hétvége. Ez is egy olyan ünnep, amiről a legtöbb ember csak annyit tud, hogy ünnepnap. Nem kell iskolába vagy dolgozni menni. (Itt egyből két hetes a pünkösdi szünet az iskolákban.) A valódi eredetét az ünnepnek azonban csak kevesen tudják. Valójában ez az ünnep is a keresztény ünnepkörhöz tartozik. Ez is mozgó ünnep, a Húsvétot követő ötvenedik nap. A Szentlélek kiáradását ünnepli a katolikus egyház. Ez szerintem azért érdekes, mert főleg itt, Baden-Württemberg tartományban van sok munkaszüneti nap, melynek gyökere a keresztény valláshoz vezethető vissza, a ma emberének azonban fogalma sincs arról, hogy honnan is erednek ezek az ünnepnapok. De itt le is zárom az ismeretterjesztő részt, jöjjön inkább az élménybeszámoló rész.;)

A hétvégét egy laza kis tanulással kezdtük. Megint találkoztunk hatan a Maitland tanfolyamról a Vöröskereszt cannstatti kórházában, hogy felelevenítsünk párát a számos technikából, amit a tanfolyami hetek során tanultunk. A tempó kicsit feszített, a hangulat azonban annál jobb volt. Ennyi emberrel még pont jól lehet gyakorolni, együtt gondolkodni, tanulni. Utána egy spontán meghívásra igent mondva, átmentem Martáékhoz. A meghívás valójában spárgafőzésre szólt. Itt, Németországban nagyon nagy kultusza van a spárgának. Most van az eper mellett, a spárgaszezon is. Mindenhol spárgát kapni. Fehéret és zöldet. És hozzá hollandi mártást. A valódi fanatikusoknak vagy igazi háziasszonyoknak pedig árulnak receptkönyveket (van spárga és eper könyv is), külön spárga hámozót, sőt speciális spárgafőző edényt is. Ebben az edényben meg lehet főzni állítva könnyen a spárgát. (Mi azért normális edényben is megoldottuk.) Idén komolyan gondolkodtam már, hogy kéne otthon spárgát főzni. Hát, most ez is megoldódott. A menü palacsintába tekert spárga spárgasonkával és saját készítésű hollandi mártással. A mártás kicsit macerás volt. Na jó, nem is kicsit. A többi dolog azonban nem volt olyan nagy kaland. A végeredmény pedig nagyon gusztusos és főleg nagyon finom lett.:) Jövőre folyt. köv.

Készül a mű......

......végeredmény ;)

Szombat éjjel, illetve vasárnap reggel kitakarítottam a lakást, mert jöttek Anyáék. Délre meg is érkeztek Ulmból egy csomó meglepivel.;) Gyors ebéd és tanácskozás után körvonalazódott a délutáni úti célt. Ennek értelmében Maulbronn felé vettük az irányt. Én már jártam ott márciusban. Egy nagyon szép kolostor van ott, ami az UNESCO Világörökség részét képezi. A 12. század közepén kezdték meg a ciszetrciek a kolostorépítést. A 16. században a reformáció áldozatává esett a kolostor, melyben napjainkban is egy evangélikus gimnázium működik internátussal. A kolostorhoz számos kiszolgáló épület is tartozik, melyek szintén mind fennmaradtak. Így egy igazán érdekes világ tárul az ide látogatók elé. A kolostorban több építészeti remekmű megcsodálható, és rengeteg mendemonda fűződik hozzá. A mondák közül a legismertebb talán az, hogy innen származik a Maultasche, a sváb konyha specialitása. A történet szerint ugyanis a kolostorban élő szerzetesek nem ehettek húst. (Éppen ezért több tavat is létrehoztak a kolostor mellett, hogy horgászhassanak.) A konyhában dolgozó egyik szerzetes azonban úgy gondolta, hogy ha becsomagolja tésztába a húst, akkor Isten nem látja. Másik legenda szerint mindez a böjti időben történt, mert csak akkor nem szabadott húst enniük a szerzeteseknek. A lényeg, hogy azóta a sváb konyha egyik legismertebb remekműve lett a Maultasche. Az alaptöltelék húsból, spenótból, hagymából és megpuhított zsömléből áll. De természetesen az igazi sváb családok saját recepttel rendelkeznek. Ők otthon készítik el ezt az ételt és nem veszik meg a boltban előrecsomagolt változatát, amit otthon pár perc alatt már csak készre kell főzni.

Ez a kép még márciusban készült. A kút tojásokkal volt díszítve.

Kolostor

Kiszolgáló épületek

Este vacsora után még lementünk sétálni egyet Waiblingenbe. Nagyon kis nyugodt volt a város. Egyrést vasárnap este volt, másrészt pedig sokan elutaztak a pünkösd miatt. Ilyenkor a legtöbb ember kivesz itt legalább egy hét szabit. De jó is nekik....

Hétfőn kényelmesen megreggeliztünk, aztán Sári kérésére, a nagy út előtt még beugrottunk Esslingenbe. Esslingen egy nagyon kis csodás város. Van egy vár a hegyen és egy nagyon szép kis óváros. Ott volt a karácsonyi vásár decemberben. Egész más volt így, fényes nappal, bódék nélkül. Sajnos az eső is megérkezett. Nincs is jobb, mint egy esős városnézés...:S Ezzel azonban meglett a május keretes szerkezete. Esős városnézéssel indult és így is zárult.:( Azért ettől még jó volt a séta a belvárosban. Jó volt, hogy itt voltatok! Még akkor is, ha sajnos nagyon hamar elment ez a kis idő, amit együtt tölthettünk.

Esslingen jelképe

Városháza

Hídjellegű utcarészlet kis boltokkal, kávézóval ;)

Délutánra borozgatás volt tervezve Stettenben a Weinwegen. Mire útnak indultam volna, szólt Dóri, hogy annyira esik az eső, hogy inkább hazamennek. Valóban kevésbé jó program a szőlőhegyen, jó esetben egy sátor alatt, rosszabban a szabad ég alatt kortyolgatni egy pohár helyi bort szakadó esőben, szélben és hidegben. Tavaly nagyon szép időnk volt, reméljük jövőre is az lesz!:)

Közel 11 hónap után ismét elérkezett az idő, hogy gyakoroljam kicsit a "Schwizerdütsch-öt".:) Na, jó, a valódi apropó inkább az volt, hogy ismét lássuk egymást egykori családommal, akiknél au-pair voltam. Tavaly azt gondoltuk, hogy majd gyakrabban tudunk találkozni most, hogy Stuttgart mellett élek. Ha csak a térképet nézzük, akkor valóban jóval közelebb vagyok hozzájuk. Azért sajnos azonban még mindig elég messze, hogy csak úgy pár órára, egy napra átugorjunk egymáshoz. Sokat gondolkoztam azon is, hogy vajon megéri-e csak egy hétvégére leutaznom hozzájuk Főleg, hogy pénteken este hétig dolgozom, tehát csak szombat reggel tudok útra kelni. De utólag látom, hogy nagyon jól döntést hoztam. Megérte lemenni. Nagyon is.:)

Hónapok óta egyeztettük az svájci anyukával, hogy mikor is lenne jó mindenkinek. A mindenki alatt egyik oldalról engem kell érteni, másik oldalról pedig egy hattagú családot. A gyerekek náluk is egyre nagyobbak. Ez természetesen azt is magával vonja, hogy az eddig is igen szép számú programjaik mindinkább csak gyarapodnak. A hétvége lényege pedig ugyebár az lett volna, hogy a négy gyerekből a lehető legtöbb a lehető legkevesebb kötelező elfoglaltsággal rendelkezzen szombaton és vasárnap. A fentiek fényében már maga az nagy öröm volt, hogy találtunk egy hétvégét a hosszú hetek óta tartó emailezés eredményeként.

Péntek éjjel még tortát sütöttem a legidősebb lánynak, aki öt nap múlva ünnepelte a szülinapját. Valami olyat szerettem volna, amit könnyen szállíthatok. Sajnos a jól bevált csokitortám most esélytelen volt, mert tőlük van a recept. Éppen ezért kinéztem egy könyvből egy nagyon jónak tűnő másik csokitorta receptet. Gondoltam csokitortával a gyerekeknél nem nagyon lehet melléfogni. Kellet hozzá egy tészta, amivel ki kellett bélelni a piteformát. Ezt meg kellett sütni és utána jött bele egy tejszínes csokikrém. Majd ment az egész a hűtőbe. A krém nagyon jó lett. A tészta azonban nem. És ez most enyhe kifejezés volt rá. Hosszú tanakodás után úgy döntöttem, hogy mégsem viszem magammal az alkotásom. De megtanultam az esetből, hogy ajándékba legközelebb csakis kipróbált recepttel dolgozok. Főleg az éjszaka közepén, mikor már esélyem sincs egy második variációra.

Azt hiszem így érthető, hogy szombat hajnalban, igen kevés alvás után (de elkészült francia manikűrrel :P) vágtam neki az útnak. A lelkesedésem azonban annál nagyobb volt. Fél 12-re meg is érkeztem Frauenfeldre, ahol az vasútállomáson várt rám az egész család, csak úgy mint hét éve.:) A délután gyorsan elszaladt, este hatra pedig inline hoki meccsre mentünk, mert a legnagyobb lány játszott. (Az inline hoki olyan, mint a rendes hoki, csak görkorival játszák. De van különben sisak és minden egyéb felszerelés, mint a rendes hokiban.) Sajnos hiába szorítottunk a lelátóról nagyon, mégis az ellenfél csapata nyert. Az estét egy nagyon finom vacsorával zártuk egy étteremben.

Vasárnap ötletelés volt, hogy mit is csináljunk. Végül az egyik gyermek javaslatára a célpont Mainau szigete lett a Bodeni-tónál. Felkerekedünk tehát, a négy gyerek, három felnőtt és a kutya, hogy kicsit eljussunk Konstanzba az autóval. Pont még egy ülés van az autóban, hogy én is beférjek.:) Konstanzból hajóval mentünk Mainau szigetére. Ez egy csodálatos kis sziget, ami arról híres, hogy szebbnél szebb virágok és növények találhatók rajta. Valamint van még pillangóház, állatsimogató, hatalmas játszótér a gyerekeknek. A játszótéren többek között a homokozóba be van vezetve a víz is, valamint van egy folyóra emlékeztető vízzel teli meder tutajokkal. Nagyon menő a hely, gyerekként imádnám. Egyetlen dolog jutott csak eszembe, hogy mit is csinál szegény szülő, aki nem tudja, hogy a játszótéren gyermeke nyakik vizes lehet, éppen ezért nem hozott váltóruhát csemetéjének. A svájci szülők azonban megnyugtattak: van ruhaszárítógép. És tényleg ki volt táblázva a szárítógép, melyet bárki nyugodtan használhatott. Le a kalappal, a németek valóban mindenre gondolnak.

Miután megcsodáltuk a virágokat, megnéztük a pillangókat, sietnünk kellett a hajóhoz, hogy időben visszaérjünk Konstanzba. Ott még annyi időnk volt, hogy megvacsizzunk a tóparton. Utána elvittek a buszhoz, amivel jöttem vissza Stuttgartba. Túl hamar eltelt az egész hétvége. Tele volt élményekkel, meglepetéssel, barátsággal, szeretettel. A gyerekek megint nagyon készültek, ki volt írva a szobám ajtajára "Herzlich Willkommen Marta" (Isten hozott). A betűk meg voltak rajzolva, ki voltak vágva színes papírból és fel voltak ragasztva egy nagy fehér lapra.:) És még virágot is szedtek nekem a réten.

Sajnos nem teljes a létszám...

Meersburg a hajóról, odafelé itt át kellett szállnunk

Meersburg, kicsit közelebbről

Látványos vízesés Insel Mainaun

Bodensee virágokból, elég élethűen

Kedvencek :)