Közel-távol. Hosszú-rövid. Kevés-sok. Ellentétpárok, melyek önmagában nem sokat mondanak. Tudnunk kell, hogy mihez képest közel vagy távol, hosszú vagy rövid, kevés vagy sok. Relatív dolgok. Ahogy közel 1000km is lehet relatív. A legtöbben soknak mondanánk. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy leküzdhető távolság. Kétszer is. Egy hétvége alatt.
A pénteki nap tulajdonképpen átlagosan indult. Leszámítva a kialvatlanságot, ami a csütörtök esti (vagyis inkább éjszakai) pakolás és a szerda esti nászajándék készítés következménye volt. Reggel elmentem dolgozni, megkezeltem a betegeimet, majd Stuttgart felé vettem az irányt. Egyik kezemben a bőröndöm, a másikban a nászajándék és a (nőknél elmaradhatatlan) kézitáska. Az S-Bahnon beültem egy négyesbe egy könyvét olvasó hölgy mellé. Fellbachnál leszállt az útitársam, de előtte még kedvesen jó nyaralást kívánt. Hirtelen azt sem tudtam, hogyan reagáljak, olyan váratlanul ért a dolog. Ezért egy illedelmes köszönömnél többre nem is futotta. Mire felocsudtam a hölgy már rég a lépcső felé indult a peronon.
Stuttgartba beérve a Katharinenhospital felé véve az irányt meg kellett másszak pár lépcsőt. A mozgólépcső nem jött szóba, mert egyrészt messzebb volt, másrészt pedig egy gyógytornász, ha lépcsőzhet, nem mozgólépcsőzik. Még (kis) bőrönddel sem. (Na, jó, azért akad néha kivétel....) Alig veselkedtem neki a feladatnak, mire legnagyobb csodálkozásomra hirtelen mellettem termett egy úriember, aki felajánlotta a segítségét a csomagok cipelésében. Igencsak megleptek ma a ridegnek, hidegnek tartott németek. Rövid időn belül kétszer is. Az is relatív, hogy hogyan, mi alapján ítélünk meg egy népet.
Este hét körül indultunk neki a majd 1000km-es útnak autóval. Hajnal négyre értünk Balatonboglárra, ahol aludtunk kb. négy órát. Hogy négy óra alvás elég-e, az nézőpont kérdése. Vagyis relatív. Majd kelés, fürdés, hajmosás és reggelizés után folytattuk az utat Budapestig, a Petneházy Club Hotelig. Fél egyre értünk oda. Szerencsére addigra a szobáinkat már kitakarították, így át is vehettük őket. Gyors tusolás és körömlakkozás után Dóri faháza felé vettem az irányt. Itt készülődött ugyanis a menyasszony, a tanúk és a többi koszorúslány. Először a fodrász vett kezelésbe, majd a sminkes. Épp mindenki kész lett a templomba indulás időpontjára.
A szertartás nagyon szép volt. Az idő is nagyon jó volt, tűzött a nap. Ez is relatív. Minden relatív. Szerintem jobb, mintha esett volna, mások szerint túl meleg volt. A vacsora ízletes volt. Voltak magyaros fogások is.:) A hangulat nagyon oldott volt. Igazán jól éreztük magunkat. Reggel ötig táncoltunk. Kitartottunk hősiesen.:) A bulihoz a zenét a Smile és Gönczi Gábor biztosította. Ő ránézésre nagyon jól érezte magát. Próbált sokat poénkodni. Nekem egy idő után az ismétlődő poénok inkább fárasztóak voltak, mint viccesek. De lehet, hogy én nem ittam eleget hozzá.;) Ez is relatív.
Az öt órás ágyba bújást, fél kilences óracsörgés követte. Nem volt valami kellemes... Viszont muszáj volt felkelni, mert reggel 10 óráig volt lehetőség reggelizni és 10 óráig kellett elhagyni a szobát is. Szerintem ez egy hatalmas lagzi után nem túl kedves hozzáállás a szálloda részéről. Nem hiszem, hogy vasárnap özönlenének a vendégek a hotelbe elfoglalni a megüresedett szobákat. De ez a kérdés is relatív. Valamint szerény véleményem szerint a borsos szobaárak magukban foglalhatnák 2015-ben az internet díját is. A hotel szerint ez extra szolgáltatás, melyért külön kell fizetni. Az extra szolgáltatás is relatív.
Egyetlen előnye annak, hogy korán el kellett hagyni a szobáinkat az volt, hogy korán nekivágtunk ismét a közel 1000km-es útnak. Ennek köszönhetően este kilenckor már itthon is voltam.
Sok jelzővel lehetne illetni ezt a hétvégét. Fárasztó, kimerítő, stresszes. De mindemellett fontosabb, hogy szórakoztató, felszabadult, örömteli, megható, élménydús, emlékezetes, bulis és vidám. Örök emlék.
Sok 1000km? Igen, sok. Főleg kétszer egymás után, ilyen rövid időn beül. Viszont mindenképpen megérte részt venni ezen baráti pár esküvőjén. Egy olyan esküvőn, ahol koszorúslány lehettem, aminek a részleteit rendszeresen kibeszéltük Dórival futás közben, aminek a meghívóit én hoztam el Budapestről, aminek a nyitótáncát én láttam először az első spontán "főpróbán", ahol felkértek, hogy könyörgést olvassak a szertartáson. Egy olyan pár esküvőjén, akiknek a bárátsága sok mindenen segített át a kinti életem során és nagyon sokat jelent nekem. Ha így nézem azt a bizonyos 1000km-t, akkor már nem is sok. Ez is relatív. És bizony bőven megérte megtenni ezt az utat ezért az élményért és ezekért a barátokért. Dóri és Gergő, köszönöm, hogy a részese lehettem életetek legszebb napjának!;)
Készül a közös nászajándék
A kész nászajándék kívülről, került bele a "ruhák" mellé még napszemcsi, naptej és pezsgő is. Indulhat a nászút!;)
