Ezennel lezárom az idei esküvői szezont!
Egy bizonyos korosztályban szerintem teljesen természetes, hogy az ember sok esküvői meghívót kap. Mégis más a saját tesód esküvőjére menni, mint valaki olyanéra, aki nem tartozik a szűk családhoz. Illetve más egy esküvő, ahol koszorúslány vagy, esetleg besegítesz az előkészületekbe, mint egy olyan, amelyiken csak részt veszel. Idén kijutott mind a tesós esküvőkből, mind koszorúslányos esküvőből. Természetesen az "egyszerűség" kedvéért mindegyik Magyarországon volt. Persze, tudom én, hogy sokatoknak ez így volt egyszerűbb.:) Én pedig egyre jobb vagyok csomagolásban és utazásban. Volt lehetőségem gyakorolni idén bőven.
Szeptember közepén Marci és Erika esküvőjére ugrottam haza. És belefértem egy kézipoggyászba!;) Ez nő létemre szerintem nem kis teljesítmény. Főleg, hogy péntek estétől hétfő estig maradtam és két váltócipőt is kellett vinnem a jeles esemény miatt. De így is megoldottam a dolgot. Mondom, egyre kiképzettebb vagyok ezen a téren (is).
Péntek este megünnepeltük Enikő névnapját. Jó kis kiülős helyet talált Enikő, ahonnan csodás volt a budapesti panoráma.
"I love Budapest!" :)
A szombat reggel szelesen és esősen indult. Kicsit aggódtam, hogy nem igazán "esküvős" az idő. Főleg, hogy az igen körülményesen kiválasztott ruhám sem hidegebb időjárásra lett tervezve. Apropó, ruha. Már írtam, hogy a Lányokkal milyen jól lehet shoppingolni. Kiderült, hogy Laut nagyon jól lehet WhatsApp-on keresztül is alkalmazni. Elküldtem neki közel 200 fotót a próbafülkéből, amelyeken különböző ruhakölteményekben pózoltam, ő pedig fáradhatatlanul kommentálta a kínálatot. A végén szerencsére ugyanaz a ruha tetszett nekünk. Persze, nem volt könnyű ilyen távolból segítséget kérni, de meglepően jól működött az internet nyújtotta segítség. Erika kérésére mi, lánytesók, kék színű ruhában jelentünk meg. Bizton állíthatom, hogy nincs olyan kék alkalmi ruha Stuttgartban, amit ne próbáltam volna föl, de legalábbis ne láttam volna.... A lényeg azonban, hogy hosszas keresgélés és még hosszabb átgondolás után, csak találtam egy megfelelő darabot. Köszi Lau a támogatást!
Most pedig vissza az esküvőhöz. Az idő végülis kegyes volt hozzánk (vagy Marciékhoz) és a nap is kisütött a végén. Nagyon jó hangulatú volt az egész esküvő. Az ifjú pár a nagy meghatottság után (nagyon édesek voltatok a templomban:P) igazán felszabadultan táncolt és csevegett az egybegyűltekkel. Tudták élvezni a róluk szóló napot.:) És szerintem ez a lényeg. Az ő hangulatuk tükröződik a násznépen is. És hát itt jókedvben nem volt hiány. Drágáim, sok boldogságot innen is!
:)
Az apró csavar az egész esküvőben az volt, hogy én innen, Baden-Württembergből, Svábföldről utaztam haza, hogy ott az esküvőn sváb zenére táncolhassak. Van, ami még a sváboknál sem adatik meg nekem, csak otthon.;)
Hétfőn délelőtt pedig sor került arra, amire már régen nem. Mi, négyen lányok, elmentünk együtt reggelizni. Szuper helyet sikerült most is választani. Ez is francia volt, mint a legutóbbi. Remek volt a kiszolgálás, finomak az ételek, jó a kávé, ízléses a berendezés. Minden a helyén volt. Kár, hogy ritkán van ilyenre lehetőségünk. De decemberben folytatjuk a sort egy újabb hellyel!;)
Á la Maison
Madártávlatból (avagy tudni kell helyetfoglalni az online chek-in-nél a repülőn:P)
