Múlt hónap elején végre egy "normális" hétvégében lehetett részünk. Tartalmas programokkal, kimozdulással, kikapcsolódással, közös idő eltöltésével. És mindezt teljesen legálisan, hála a betegszámok csökkenésének. És a nyári jó időnek, ami kicsit megkésve, de azért csak megérkezett hozzánk is.
Péntek este egy sörkertben találkoztunk volt kollégákkal utólag megünnepelni egy születésnapot. És ha már ott voltunk, megnéztük a foci EB nyitómeccsét is. Este 11 után azért megállapítottuk, hogy az elmúlt hónapok lockdownjának és a kijárási tilalomnak köszönhetően nagyon el vagyunk már szokva az esti kimaradástól és az alkoholfogyasztástól is.;)
Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve Christinával bicikliztünk egyet. Ulm-Blaubeuren-Ulm volt az útvonal. A bicikliút, ahogyan itt már megszokott, remekül ki volt táblázva. A Balu folyó mentén vezetett az egész út. Szerencsére nagyon nyugis volt az egész szakasz; sokkal kevesebben tekertek arra, mint mondjuk nálunk a Rems mentén. 
A túra egy kisebb nehézséggel indult. Miután felpumpáltam mind a két kerekem, hogy nehogy útközben történjen valami, sikerült az első keréknél a visszatekerés közben kettétörnöm a szelepet. Egy Apával való gyors értekezés után a pályaudvar helyett a bicikliszerviz felé vettem az irányt. Abban a pillanatban amikor a szerelő épp nagyban magyarázta, hogy ez bizony most örökké tart így, de azért tegyünk bele még egy kis levegőt, a levegővel elmozdította a szelep maradék részét és a kerék teljesen leeresztett. Nem volt mit tenni, belső csere következett. És aztán kis késéssel indulás az Ulmba tartó vonathoz.
Blaubueren egy nagyon hangulatos kis település. A belvárosa tele van régi házakkal, szűk utcácskákkal. Az igazi látnivalója mégis a Blautopf. Ez a hely egy karsztforrás, és a Blau folyó eredése. A tavacska csodálatos színét a tiszta vízének és a magas mésztartalmának köszönheti. Időjárási viszonyoktól függ, hogy mikor hogyan esik be a fény, ami aztán a mészrészecskéken való megtörésének köszönhetően a tavacska gyönyörű, egyedi, mindig változó színét adja.
Maga a Blautopf nem nagy, mégis minden Baden-Württemberg legszebb helyei, 10 dolog, amit Baden-Württembergben látnod kell és ehhez hasonló listákon benne van az élmezőnyben. Így a biciklitúrával összekötve (kb.45 km volt) egy szuper egynapos program. Csak emiatt azonban nem biztos, hogy megéri egy hosszabb utazást tenni. Persze az internet és az Instagram tele van szebbnél szebb képekkel. Engem azonban a már tavaly nyáron felvilágosított egy betegem, hogy ő is azt hitte, hogy sokkal a nagyobb a forrás, és hogy érdekesebb látnivaló. Ráadásul annak idején még kínai turisták csapatait is szállították oda busszal. Nekünk most nagy szerencsénk volt, valószínűleg a korona miatt, de nem sok turista volt. Nagyon nyugodtan tudtunk üldögélni a tó partján, majd megtenni a kb. 500m-es szakaszt a tó és Balu folyó eredése körül.
A sváb író, Eduard Mörike szerint, régen egy sellő élt itt száműzetésben, mert szomorúságból csak halott gyermekeket hozott világra. Csak akkor szabadulhatott meg az átoktól, ha szívből nevet ötször. Egy egész udvarral élt ott visszahúzódva a sellő, amíg az apáca kolostorból valaki felvidította őt, ezzel megszabadítva a száműzetésétől. Ekkor megjelent ott az őt elüldöző dunai sellő, és a Blautopf megtelítődött vízzel. A száműzött sellő elhagyva Blaubeurent megígérte, hogy majd a karján egy gyermekkel tér vissza. Állítólag a mai napig feltűnik néha rövid időre a tó fenekén. Más elbeszélések szerint a sellő éjjelente tintát önt a tóba, ezért olyan kék.
A jutalom fagyikehely után visszaindultunk Ulmba. A visszaúton már ismertük az utat, így volt időnk fotózni is.
A Blau Ulmnál a Dunába ömlik. Ott mi is befejeztük a túrát és vonattal visszajöttünk Stuttgartba.
A vasárnapi program Waldklettergarten (kalandpark) volt. Szuper pályákkal, remek mágneses biztosítási rendszerrel, és sok hosszú csúszással. Néha bizony 12m fölé is másztunk. Három és fél óra után jól elfáradva és itt-ott pár horzsolással hagytuk el a mászóparkot. Az izomláz és a lila foltok csak másnap jelentkeztek.:)
Végre volt egy "normális" hétvége, amikor "normális" programot lehetett szervezni, be lehetett ülni valahova. Kicsit olyan volt minden, mint régen. Leszámítva a maszkviselést a vonaton, a kerthelyiségben a mosdóba menet, vagy a bejelentkezést, oltási könyv/ friss koronateszt bemutatását, mikor be szeretnénk ülni valahova. De most ezekkel a játékszabályokkal kell élnünk. És ezek még mindig jobbak, mint amik az előtte lévő hónapokban voltak.;)
