Megszoksz vagy megszöksz.
Március 16.-án, hétfőn, reggel a munkába menet érezni lehetett, hogy az elmúlt napok eseményei bizony igen csak megváltoztatták a hétköznapjainkat. Én az előző hét hétköznapjain még otthon voltam, a hétvége mindig egy kicsit más, így először hétfőn reggel éreztem, hogy mennyi minden változott az elmúlt napokban.
Előző este, 15.-én, Angela Merkel először beszélt a televízióban. Elemezte a kialakult helyzetet és tájékoztatta az ország lakóit, hogy hogyan is kéne viselkedniük. A német közigazgatás érdekessége egyébként, hogy mindent tartományi szinten szabályoznak, vagyis minden tartomány maga dönti el, hogy mennyire szigorú intézkedéseket hoz ebben a helyzetben. Persze azért most felmerült, hogy bizonyos intézkedéseket Berlinben kellene meghozni és azt mindenkinek kötelezően át kéne vennie.
Hétfőn 9:30-ra mentem dolgozni. Az S-Bahnon alig volt ember, olyan volt mintha vasárnap reggel lett volna. Mire beértem a rendelőbe fél 10-re a betegek nagy része már lemondta a kezelését. Egész nap csörgött a telefon. Sokan kérdezték, hogy egyáltalán nyitva nagyunk-e. És ami számomra kicsit meglepő volt, az idős betegek jöttek, a fiatalok pedig lemondták a kezeléseiket. Én valahogy fordítva jobban megértettem volna a dolgot.
Indulás előtt reggel még egyszer megnéztem otthon a jelenlegi információkat és mivel Magyarország nem volt a rizikó területek között, a háziorvost nem lehetett elérni, viszont más orvossal egyeztettem, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek dolgozni. Biztosra akartam menni, így azért reggel kérdeztem a főnököt, hogy akkor én dolgozhatok-e, ha külföldön voltam. Ő pedig nem is értette a kérdést. Szerinte ez az egész vírus csak egy sima influenza. Csak fel lett fújva.
A hét folyamán egyre csak jöttek a lemondások. Azért jött egy pár új beteg is. Ők általában 60+ kategóriából kerültek ki. Ezt inkább nem is kommentálnám. Valószínűleg így legalább van egy kis programjuk a szürke hétköznapokon.
Különben nagy szakmai vita alakult ki itt is a helyzetről. A bajoroknál állítólag már csak nagyon szükséges esetben lehetett a rendelőkben terápiát igénybe venni. Mondjuk azért érdekelne, hogy ki dönti el, hogy mikor igazán indokolt a fizioterápia. Mondjuk egy gerincsérvnél, akkor ha a beteg alig bír mozogni, mert annyira fáj a dereka? Vagy csak akkor, ha már érzés- és izomerőkiesés van az alsó végtagon? Vagy mondjuk a 60 éves 3 hete stoke-on átesett betegemnek indokolt-e a terápia, ha egyébként a körülményekhez képest szuperül van? Tud járni, a karja is mozog, minimális panaszai, tünetei vannak. Vagy mi a helyzet a 20 éves betegemnél, akinek a csukló törése után most vették le a gipszet és nehezen mozog a csuklója? Az mennyire indokolt? Vagy mozgassa otthon egyedül, aztán majd jó lesz? Szóval azért ez is rengeteg kérdést vet fel. De ugye mondanom sem kell, hogy Németországban sem azzal vannak elfoglalva a járvány idején, hogy azzal is foglalkozzanak, hogy akkor szabályozzák felsőbb szinteken a fizioterápiás ellátást.
Én a héten megtanultam úgy közlekedni, hogy a lakás ajtajától a rendelőig eljutok úgy, hogy közben semmit sem fogok meg. A buszon inkább leülök, S-Bahnon állva maradni is lehet. Ettől függetlenül természetesen, itthon is és a rendelőben is, az első dolgom a kézmosás és a kézfertőtlenítés. A hét második felére konkrétan olyan lett a kezem, mint egy smirgli papír. Hiába kenem minden este egy jó zsíros kézkrémmel.
A héten WC-papírt kerestem a boltokban. Még volt otthon pár darab, de nem voltam felkészülve arra, hogy lassan már luxuscikknek fog számítani a WC-papír. Az elején nem aggódtam, de a hét vége felé kezdtem kicsit nyugtalan lenni, hogyha ez így megy tovább, akkor bizony ki fog ürülni az otthoni készlet és nem fogok kapni utánpótlást.
Üres polcok a DM-ben. Se szappan, se nedves törlőkendő, se WC-papír. Lassan kézkrém, betét, és tampon sem lesz.
A DM ajánlása, amíg nincs WC-papír lehet használni a "fenék-zuhany" nevű csoda találmányt. Bírom a cég marketingesét.:)
Az iskolákat, óvodákat hétfőtől zárták be. A boltokat pedig szerdától. Csütörtöktől már csak az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak, és drogériák vannak nyitva. Az éttermeknek pedig csak a kinti leülős részét lehet használni, hogyha az asztalokat megfelelő távolságra húzzák egymástól. Többek között emiatt is a legtöbb étterem átállt az elvitelre vagy a kiszállításra.
Az iskolák, óvodák bezárásnak és a jó időnek köszönhetően a hét második felében rengetegen üldögéltek a városban a padokon, fagyiztak, trécseltek. A gyerekek pedig együtt játszottak, rohangásztak a főtéren. Senkinek nem jutott eszébe, hogy másfél méter távolságot kéne tartania a többiektől. És az sem, hogy nem azért zártak be az iskolák, hogy akkor a gyerekek együtt játszanak a városban. Talán mondanom sem kell, hogy leginkább a bevándorlók gyerekei játszottak kint, és a szüleik gyülekeztek a téren. A németek azért kicsit szabálykövetőbbek.
A hét végére odáig jutottunk itt, hogy az utcán már csak maximum 3 ember találkozhatott, a boltokban mindenhol csíkok voltak ragasztva a földre, hogy hol kéne állniuk a vevőknek, és a Müllerben bizonyos termékek egyszerűen el lettek zárva a vásárlók elől. Játékok, CD-k, papír- írószer részleg, ékszerek, harisnyák. Vagyis minden, ami nem élelmiszer vagy drogériai termék. Szerintem azért, mert a játékboltok, elektronikai üzletek, ruhaüzletek, stb mind zárva kell, hogy tartsanak.
A WC-papír mellett a liszt és az élesztő lett még hiánycikk. De egyébként mindent lehet kapni a boltokban és a polcokat folyamatosan töltik fel.
Mivel én egész héten dolgoztam, mint mindig; illetve nyilván kevesebb volt a munka, de be kellett menni, így valahogy az első pár nap számomra még nem volt annyira új, szokatlan. Szerdán jött el valahogy a mélypont. Akkor kezdtem valóban átérezni a helyzet komolyságát. Főleg rám nézve. Vagyis, hogy most valóban mindent újra kell terveznem. Vagyis kéne. De egyelőre képtelenség tervezni. Így azt sem tudom, hogy egyáltalán kipakoljam-e a már készre pakolt dobozokat. (Mondjuk a hétköznapi teendők mellett nem is nagyon jutott volna rá időm eddig.)
A hétvégén még találkoztunk pár volt kollégával. Nyilván nagyobb volt a távolságtartás, de azért a kötelező koronavírus helyzetelemzés után, tök jó volt kicsit kikapcsolni, és beszélgetni, mintha egy teljesen normális szombat este lenne.
Vasárnap a szőlődombokra mentem ki. Gyönyörű napsütés, tiszta tavaszi idő volt. Soha életemben nem láttam még ennyi embert ott sétálni, mint aznap. Szerintem az egész város ott próbált meg egy kicsit friss levegőhöz jutni. Így azért elég nehéz, mondjuk ki, lehetetlen volt mindenkitől másfél méter távolságot tartani. Gondolom a jó idő miatt is, a rendőrök is járőröztek a környéken és nézték, hogy a lezárt játszótereket, sütögető helyeket ne használja senki, illetve nagyobb csoportok se gyűljenek össze sehol.
Elzárt sütögetőhely.
Itt a tavasz. A kedvenc magnóliáim is virágoznak.
Este ismét bejelentést tett Angela Merkel a tévében. A legfontosabb dolgok közül kiemelném, hogy három ember helyett már csak kettő találkozhat kint. A nyilvános helyeken minimum 1,5 méter távolságot kell tartani egymástól. A lehető legkisebbre kell redukálni a többi emberrel való érintkezést. Kijárási tilalom még nincs, de leginkább csak dolgozni, boltba, vagy sportolni kellene kijárnia az állampolgároknak. Be kell zárnia a fodrászoknak, kozmetikáknak, masszázs- és tetováló szalonoknak. Természetesen az egészségügyi ellátóhelyek továbbra is nyitva maradnak. Vagyis mi dolgozunk tovább. Az még nem tisztázott, hogy 1,5 méter távolságból vagy közelebbről.:)
Én azért igyekeztem pszichésen jól viselni az elmúlt napok eseményeit. Szombatra azonban eljutottam odáig, hogy bevásárlás után a dolgokat először lemostam, hagytam megszáradni a fürdőben és csak utána vittem be az élelmiszereket a konyhába. Sőt, a bevásárlókosarat is egyből kimostam. (Még jó, hogy az egész műanyag.) Ha lemegyek a mosókonyhába, kiviszem a szemetet, vagyis meg kell fogjak olyan kilincseket, amikhez a szomszédok is hozzáérnek, utána rögtön kézmosás, majd kézfertőtlenítés következik. Rendszeresítettem egy külön törülközőt, amibe kézmosás után, akkor törlöm a kezem, ha előtte kint voltam valahol. (Utcán, kukáknál, mosókonyhában.) És természetesen, ha ki teszem a lábam a lakásból mindig cipőt cserélek. (Régen simán lementem a pincébe papucsban.) Valamint beszereztem egy darab textilt, amire a cipőt ráteszem, ha abban voltam az utcán. A telefonomat is rendszeresen fertőtlenítem, hiszen azon is rengeteg kórokozó található meg. Az utcán az arcomhoz, csak a sálammal nyúlok. (Még jó, hogy ekkora sálgyűjteményem van.:P) A kabátot, nadrágot, és munkahelyi pólót hazaérkezés után egyből az előszobában leveszem, nehogy valamit becipeljek a lakásba. 
Minden fertőtlenítve.
A kibővült gyűjtemény. Biztos, ami sicher.:)
Szóval az én hétköznapjaimba is begyűrűzött pár új szokás, szabály, de azért nem hagyom, hogy minden gondolatomat a vírus töltse ki. Fontos az elővigyázatosság, de azért beleőrülni sem szabad ebbe a helyzetbe. Tegyük meg, amit tudunk, de ne hagyjuk, hogy a félelem, az aggódás eluralkodjon rajtunk. Az ugyanis csak gyengíti az immunrendszert. A gyenge immunrendszer pedig kedvez a vírus terjedésének. Azaz pozitív gondolatok előnyben! Tessék megtalálni a jó dolgokat ebben a nehéz helyzetben! Hajrá!;)
