Ha nyár, akkor esküvő. Eddig nekem ez nagyjából azt jelentette, hogy legalább pár napra hazarepültem Magyarországra. Idén nyáron azonban kicsit más volt a helyzet. Ellen barátnőm esküvőjére voltam hivatalos. Mind a szertartás, mind pedig a lagzi Waiblingen közelében volt szerencsére. Azért jóval egyszerűbb volt így esküvőre menni.:)
A régi kollégák közül Ellennel a legjobb a kapcsolatom. Ez már akkor is így volt, amikor együtt dolgoztunk. Így az egész esküvőszervezésről teljes részletességgel mindig informálva voltam. Emlékszem, hogy például tavaly ősszel, amikor Drezdában voltunk, hogyan ecsetelte Ellen, hogy milyen színű sárga virágokat szeretne majd az esküvői csokorba és a dekorációba. Illetve folyamatosan tájékoztatott a dekoráció részleteiről és kikérte a véleményem, hogy mit hogyan kéne csinálni. És a menyasszonyi ruha részleteiről is sokat tudtam, anélkül, hogy megmutatta volna, hogy valójában, milyen is lesz végül. Szóval több mint egy éve már esküvő lázban "égtünk" a sok-sok baráti beszélgetés alkalmával. Éppen ezért is volt olyan különleges ez az esküvő számomra. Mert nem csak odamentem és örültem, hogy milyen szép. Hanem egy csomó mindent olyan szemmel néztem; hogy igen az a "fánk-fal", amit Ellen saját maga csinált, milyen szép lett, és a koszorús kislányok vödre a szalagokkal, mlyen jól mutat, és mennyire jól néz ki végülis a virág dekoráció az asztalokon, sokkal jobban, mint az a próba dekor, amiről képeket is láttam.
Ellen testvérének szuper ötlete nyomán minden vendég kapott egy levelet az esküvő előtt, hogy készítsünk egy emléket az ifjú párnak, és ők majd ezeket a lapokat egy paravánba beteszik és a lagziban átadják. Szerintem szuper volt az öltet. Mi, a volt kollégákkal, összefogtunk és együtt készítettük el a közös kollázsunkat. Egy kedd este tartottunk nálam egy szuper kézműves foglalkozást, ahol mindenki mindent beleadott, hogy elkészüljön a nagy mű. Vicces este volt.:) Karácsonyi ajándékokra megrendelést felveszünk.;)
Ajándékunk az ifjú párnak. A farönkbe tettük a pénzt és egy játék keretében szögeket verettünk bele az ifjú párral. Majd a végén elárultuk, hogy éppen most zárták be az ajándékukat.:)
Maga az esküvő szuper volt. Gyönyörű helyen volt a szertartás és után a vacsora is. Nagy szerencsénkre a teraszon még meg lehetett tartani a barbecuet, és csak utána szakadt le az ég. Nem tudom ez itt mennyire szokás, de a vacsora előtt Ellenék minden asztalról mondtak pár szót, hogy kik ülnek ott. Tök jó volt, hogy legalább kicsit megismertük így az embereket.
Ajándék a vendégeknek
Eddig még sosem kértek fel, hogy fotózzak esküvőn. Hát most ez is eljött. Mivel a lagziba már nem jött velünk a fotográfus, így Ellen kérésére vittem magammal kamerát, és lefotóztam a dekort, esküvői tortát, stb. 
Öröm volt látni, hogy Ellen mennyire élvezi az egész napot. És jó volt újra találkozni a volt kollégákkal. De a legjobb volt, hogy mindehhez nem kellett sehova sem elrepülni.;)
