Eltávolodva a nagyvárostól a következő állomásunk Portugália Velencéje, Aveiro volt. Egész utunk során itt volt először egy kisebb gondunk a parkolással, de aztán ezt is sikerült szerencsésen megoldanunk.
Aveiro a tengerparton fekszik. A város pár óra alatt nyugodtan bejárható. Csendes, nyugalmas, jellegzetesen portugál, bájos kisváros.
Az itteni szállásunk egy ház kilencedik emeletén volt, csodás kilátással. A "medencéknek" tűnő dolgok sólepárlók. Régen ugyanis sólepárlásból éltek az itteni emberek.
A városban első utunk a csatornákhoz vezetett, ahol hajóztunk egyet a díszes csónakok (Moliceiros) egyikével. Ha valaki a környéken jár, akkor ez is egy kihagyhatatlan programpont. Portugáliai úti tippek Mártitól ötödik pont.:) A hajókázás alatt megismerkedtünk a város történetével, valamint megtudtuk, hogy a csatornák vizeit naponta cserélik. A város két csatornáját Velencéhez hasonlítani azonban én egy kicsit merésznek tartom.
Természetesen Aveiroban is lépten-nyomon csempékbe botlottunk.:)
A hajókázás után gyalog is felfedeztük a várost. Megnéztük a kicsi házakat, melyekben régebben a halászok laktak. És megcsodáltuk a csatornát a lemenő nap fényében.
Portugáliában nem csak a házak, templomok falai vannak csempékkel díszítve, hanem a járdákat is mozaikkal rakják ki. Csodálatosak a minták. Bármerre megy az ember érdemes kicsit mindig lefelé is nézni, mert igazi műremekeken gyalogolhatunk.
Portóban a szuvenír boltban a kedves eladóhölgy nem csak azt a tippet adta nekünk, hogy mindenképpen hajókázzunk Aveiro csatornáin, de azt is mondta, hogy kóstoljuk meg a város specialitását, az ovos moles-t. Ez egy általában kagyló alakú édesség. Ostyába tesznek nagyrészt tojássárgájából és cukorból készült tölteléket. Minden második boltban a városban ezt lehet kapni. Nehéz lenne kihagyni a megkóstolását.
Másnap reggel korán (nyolc körül) nekivágtunk még egyszer a városnak, hogy még a turisták (és a helyiek) előtt tegyünk egy sétát azon a részen, ahol előző este nem jártunk. Még a halpiacra is sikerült eljutnunk. Éppen nemzeti ünnepnap volt aznap lehet, hogy emiatt is,vagy egyébként is, de a piac számomra szokatlan módon csak olyan kilenc körül kezdett életre kelni.
Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy már olyan nyolc-fél kilenc felé kezdje el a városnézést, mindegy melyik városban is van az ember. Az elmúlt utazásaim során rájöttem, hogy olyan tíz óráig nyugodtak a városok, utána telnek meg a turistákkal. Szeretem kihasználni a nyugodt reggeleket. Egészen más arcát mutatja a város.
Azt hiszem, hogy ez még az aznapi vízcsere előtt készült.... De nekem azért tetszik.:) (Egyébként tiszta volt a vize a csatornának.)
A legtöbb ház így nézett ki. Mindenhol ki volt rakva a tábla, hogy ne parkolj a garázs elé. Engem azonban úgy érdekelt volna, hogy hogyan is áll be oda egy autó. Sajnos egyetlen ilyen ki- vagy beparkolós pillanatot sem sikerült elcsípnünk. És azért az sem egészen megszokott látvány, hogy a legtöbb bejárati ajtóhoz tartozott egy, esetleg két lépcső is. Illetve volt, ahol nem volt lépcső, de ott is jóval az utca szintje fölött volt a bejárati ajtó. Gondolkoztunk is, hogy az öregek, hogy mennek be.
Itt kezd lassan éltre kelni a halpiac.
Aveirot elhagyva Costa Nova felé vettük az irányt. Az óceánparti üdülőváros a színes, csíkos házairól híres. Az utunk során itt találkoztunk először köddel. Egészen idáig hál' Istennek csak ragyogó napsütésben volt részünk. Szerintem azért meg volt ennek is a maga bája. Hallani az óceán morajlását, de alig látni belőle valamit. Ez is egy felejthetetlen emlék. Ezt a kisvárost is csak ajánlani tudom!:)
Az itteni halpiac sokkal nagyobb és sokkal élettel telibb volt, mint az aveiroi. Még akkor is megéri bemenni, ha nem akar venni semmit sem az ember. Egyszerűen a látvány és az ott zajló élet rabul ejtő.
Csodásak ezek a csíkos kis házak. Az egész csak egy utca, de sok-sok szépen felújított, rendben tartott ház található rajta. És az előtte lévő mozaikokkal kirakott sétány teszi teljessé az összképet.
Tipikus életkép rólunk. Enikő szelfizik, én meg a "tájat" fotózom.;)
Pont mikor megnéztük a házakat és indultunk tovább, akkor kezdett felszakadni a köd és újra kisütni a nap. Így egyre ragyogóbb napsütésben folytattuk az utunkat Dél felé, Sintrába.
