A hét közepére eljutottunk oda, hogy valóban meghódítsuk Barcelonát. Vagyis, hogy bebarangoljuk a belvárost. Sajnos az idő nem volt annyira szép délelőtt. Azonban a beborult ég sem tudott otthon tartani minket. Mi nekivágtunk a belvárosnak.
Először (kívülről) a Zeneakadémiát néztük meg.
Majd a belváros közepén álló hatalmas katedrálisba mentünk. Még a tetőre is feljutottunk. Igaz ide lifttel lehetett felszáguldani és nem kellett a csigalépcsőkön gyalogolni, mint ahogyan az egyébként lenni szokott. Nagy szerencsénkre, akkor esett az eső, amikor a katedrálisban voltunk.
Mi jók vagyunk rajta, a háttér kevésbé. A szelfizést még gyakoroljuk.:)
Katedrális kerengője pálmafákkal
Az utunkat az apró utcácskák bejárásával folytattuk. Majd a helyiek tanácsára, beültünk egy tapasra az egyik kis utca hangulatos éttermébe.
Ebéd után folyattuk a kanyargó, szűk utcák felfedezését. Nekem nagyon kedvelt városom, Aix-en-Provence jutott eszembe a magas házakról, szűk utcácskákról, az építkezési stílusról. Órákig el tudtam volna még sétálgatni a kis utcákban, vagy ücsörögni valamelyik tér kis kávézójában.
A belváros után megnéztük a mellette lévő parkot is. Nagyon szeretem az olyan városokat, ahol hatalmas zöldfelületetek, parkok találhatók. És bizony ez is meg van Barcelonában.
A régi piac épülete
A város közepén
A park után még kávéztunk egyet egy hangulatos téren. Majd megnéztük a városrész másik híres templomát.
A belváros bejárása kicsit tovább tartott, mint terveztük. De megérte sok időt szánni rá. Végre nem volt időpontra belépőjegyünk sehova sem, a busz sem indult tovább, így tudtunk menni a saját tempónkban. Annyira jól esett egy ilyen nap. Csak mi, a saját tempónk, és arra szánunk időt, amire valóban szeretnénk.
A délután hátralevő részét a tengerparton töltöttük. Sajnos csak a lábunkat tudtuk bedugni a vízbe. Nem volt olyan meleg, hogy fürödjünk is. Főleg, hogy én még antibiotikumot szedtem, nem akarta kockáztatni egy esetleges visszaesést a betegséggel. De így is szuper érzés volt a tenger mellett lenni, beszívni a sós levegőt, sétálni a homokban, elnézni a nagy messzeségbe.
A naplementét még megvártuk a parton. Utána pedig beültünk egy étterembe vacsizni.
Szuper nap volt ez. Bármikor megismételném.:)
