Április utolsó hetében, ahogyan tudjátok is, újra otthon voltam egy hetet. Nektek nála ismét rengeteg élménnyel gazdagodtam és feltöltődtem a következő időszakra.:)
Azt hittem ez most egy nyugodt, pihenős hét lesz. Hát, döntsétek el ti, hogy mi lett belőle.:P
Nyaralás on
Szombaton a maratoni születésnap-ünneplő sorozat következő állomásaként egy szuper estét tölthettem Veletek. Köszönöm mindenkinek, aki eljött és velem együtt ünnepelt! Köszönöm szépen a sok csodás ajándékot és a meglepetéstortát! Eszternek és Verának külön hála a szervezésért! Felejthetetlen marad ez az este.;)
Kedvencem, hmmm, nyammi.....:D
Csak két részletben sikerült, és Timik sajnos lemaradtak a képről :(
Vasárnap családi nap volt. Sikerült majdnem mindenkinek összejönnie. (Azért ez nálunk nem kis feladat.:P) Jó volt kicsit otthon lenni. És jó volt a nyugi is és a társasozás is.
Hétfőn délelőtt, családom nagy örömére, kiszelektáltam egy csomó ETK-s jegyzetet. Majd elmentem útlevelet csináltatni. Egész gyorsan ment az ügyintézés az önkormányzatnál. A kérdés már csak az volt, hogy megérkezik-e a héten. Délután Mónival találkoztam. Jó volt kicsit beszélgetni! Utána pedig Sacival kávéztunk egyet az Espresso Embassyban. Majd egy rövid shoppingolás után, hazafelé vettük az irányt. Este Lauval és Sacival átmentünk a pályára, ahol régen hetente többször róttam a köröket. Ők lelkesen futottak, én pedig gyalogoltam és lebonyolítottam pár telefont. Kellemeset a hasznossal.:)
Kedden korán indult a nap. Réka fél nyolcra meghívott reggelizni. A csajok tanácsára nem 9-es busszal, hanem kötött pályás tömegközlekedési eszközökkel (értsd villamos, metró) próbáltam megközelíteni a Múzeum körutat. A metróig nem is volt semmi gond, ott azonban olyan történt, amit még sosem éltem át. Egy húsz év körüli lány ült a síneken... Állítólag megakarta nézni, hogy jön-e a metró és leszédült a sínekre. Szerencsére azért egész gyorsan jött a segítség. Ennyit arról, hogy a metrónál nem történhet semmi. (Pedig ez nem is az a vonal volt, ahol ki szoktak gyulladni a kocsik). Azért kis késéssel megérkeztem Rékához, aki remek reggelivel várt.És tudunk legalább beszélgetni kicsit.
Utána Nórinál jártam, akit még az ETK-ról ismerek. Jó volt újra találkozni, megismerni a kislányát.:)
A következő programpont ebéd volt Henivel. Legalább megismertem a munkahelyét, amiről már annyit mesélt. És megkaptam a máltai nyaralásunk képeit. Olyan jó volt visszanézni őket. Hú, de mennék megint nyaralni valamerre!;)
Délután Enikő munkahelyét néztem meg. Utána, hamár úgyis a közelben voltunk, sétáltunk egyet a várban. Annyira szépen felújították a Várkert Bazárt, jártam már itt azóta, de még mindig lenyűgöz. Este egy Enikő által választott étteremben vacsoráztunk az óbudai Amfiteátrumnál, a Stelázsiban. Már régebben kinéztem ezt a helyet, Enikő nem is tudat, és most hála neki, sikerült eljutnom ide. Köszönöm ezt az estét, Enikő! Mindenkinek ajánlom egyébként, hogy menjen el egyszer oda. Egy nagyon kis helyes étterem, finom ételekkel és jó borokkal.
Szerdán Anyával reggeliztem a Daubnerben. Nincs is jobb, mint egy igazi diós pozsonyi kifli reggelire. Magyarország én így szeretlek!;) Utána kozmetikushoz ment. Ezer év után, végre megint.:)
Délután Anyával megnéztük a moziban a Kincsem című újabb magyar szuperprodukciót. Nem volt rossz, de azért néha nagyon számítógépes volt a háttér és próbáltak beletenni modernebb poénokat, ami szerintem egyáltalán nem illett bele. De mindezeket leszámítva kellemesen csalódtam.
Este pedig, hála a gimis csajoknak, végre eljutottam egy szabadulós szobába! Köszi, hogy spontán ilyen jól össze tudtuk szervezni ezt az estét! Rita az elején jelezte, hogy nem szeretne nyomást gyakorolni ránk, de eddig ő mindig kijutott, és hogy megnézte és az emberek 22%-a tudta eddig megfejteni ezt a szobát. Na, így vágtunk neki a kihívásnak. És jelentem 49 perc alatt megoldott az egészet.:) Nem hibába, mégis csak tudunk mi jól összeszokottan dolgozni. Levezetésként még beszélgettünk egy kicsit. Aztán mindenki ment a dolgára, hiszen csak én vagyok szabadságon, a többiek szorgosan dolgoztak másnap.
Csütörtökön volt lehetőségem kicsit kialudni magam. Ébredés után Lauval kitaláltuk, hogy hova megyünk ebédelni. Aztán rengeteg csavar után teljesen máshol ebédeltünk. De így volt ez jó! Főleg a desszert (macaron) és a kávé a Chez Dodo-ban.:)
Ebéd után Erika megnézte a fogainkat. Majd egy mini shoppingolás után,hazafelé indultunk. Otthon már csak annyi időnk maradt, hogy átöltözzünk, mert utána indulnunk kellett a színházba. Bizony kultúrprogram is belefért ebbe az egy hétbe. Marci nézte ki a darabot és szervezte meg a családi színházlátogatást, ami nagyon jó ötlet volt, köszi! De asszem legközelebb mi választunk darabot.:) Utána, mivel a Katonában voltunk, beültünk a Buddha-Barba. Addigra Lőrinc is megérkezett Londonból, szóval egy igazi tesós koktélozás lett az est vége. Jó volt együtt kimozdulni!:)
Pénteken ismét korán keltem, fél hétre volt megbeszélve a találkozónk Enikővel. Bringás reggelire mentünk ugyanis Enikővel és Apával. A Czinielben reggeliztünk. Onnan Apa ment tovább Gödre, mi pedig visszafelé vettük az irányt és ittunk még egy kávét az Esernyősben.
Következő programom a fodrász volt. Utána Timivel találkoztam. Timivel felugrottunk Rékáékhoz kicsit. Jó volt látni Titeket! Nekem sajnos onnan rohannom kellett tovább, hogy elhozzam az elkészült útlevelem. Elég gyors volt az ügyintézés.:) A nap lezárásaként Lauval és Sacival találkoztam a városban. Este pedig tartottunk egy csajos moziestet.
Szombaton a családdal a Milkben reggeliztünk. Előtte Lau volt olyan rendes és begöndörítette a hajam.:) Reggeli után, én még hazaugrottam, kisminkeltem magam és indultam Réka Blanka esküvőjére. Nagybörzsönybe kellett leutazni. Kültéri volt a szertartás. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de szerencsére nem esett az idő. Az esküvő helyszíne egyébként nagyon szép volt, és remekül volt minden megszervezve. Innen is még egyszer sok boldogságot kívánok az ifjú párnak, Rékának és Lacinak!
Vasárnap ismét koránkelés volt, gyors reggeli. Majd hazautazás, hogy a Lőrincékkel közös ebédre haza érjek. A délután családi körben telt. Legalább most volt időnk kicsit együtt lenni.
Hétfőn hajnalban keltem és indultam a reptérre, hogy a fél kilences géppel visszatérjek az esős, ködös Stuttgartba. Dóri volt olyan aranyos, és elhozott az S-Bahntól. Utána kicsit még játszottunk náluk Levivel. Majd hazahoztak én pedig beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, és próbáltam kipihenni a szabadságot. Vagyis lefeküdtem és aludtam egy jót.;)
És akkor, így a végére, a múltkori után, német humor vol. 2:
