Kicsit eltűntem az elmúlt időben, de most újra írok.:)
Sok minden történt mióta utoljára jelentkeztem. Enikő nálam töltött 10 napot. És Annáékkal nem csak ő érkezett, hanem rengeteg csomag is.:) Egyre több dolog van a kis lakásban. (Majd teszek fel képeket a lakásról is, de előtte kipakolom a dobozokat.;))
Enikővel sok helyre eljutottunk. Jó kis programokat sikerült kitalálnunk. Voltunk reggelizni egy helyi kávézóban, ahol szuper péksütiket adnak. Aztán sétáltunk a városban, meg vásároltunk pár létszükséges dolgot. Filmeztünk, boroztunk, beszélgettünk, jókat vacsiztunk. És kihasználtuk a hétvégét, amennyire csak lehetett.
És akkor mielőtt kitérnék a hétvégére visszakanyarodnék a címhez. Itt a környéken, Baden-Württembergben rengeteg kastély és vár van.:) És mint tudjátok, egyik kedvenc hobbim kastélyba járni. Főleg a berendezett kastélyokat, várakat szeretem, amiből itt rengeteg van.;) Szerintem az itteniek minden második nagyobb dombra építettek vmit.:) Szóval, ezért érzem úgy hogy megérkeztem, van itt nekem való látnivaló bőven. És egy szuper Schlosscardot is találtam, amivel 24 itteni kastélyt lehet meglátogatni egy éven belül. És ezt az itt élő ismerősök nem is tudták.... Nekem kellett ideköltözni, hogy felvilágosítsam őket erről.:)
De most vissza a hétvégéhez. Egész héten gyönyörű idő volt,de persze szombatra elromlott és esett az eső.....:( Azért mi elmentünk Heidelberge. Lenyűgöző egy város. Pici, de annál hangulatosabb a belvárosa, na és a kastély is fantasztikus. Nekünk a városról (házak, kastély, híd) és az időjárásról is Prága jutott eszünkbe. Az már csak hab volt a tortán, hogy a fogaskerekűt épp felújították és nem járt, pont mint Prágában két éve. Üldöz minket a sors ezek szerint. De ettől függetlenül nagyon élveztük a napot. A főutca remek, és gyalogosoknak van, ami nálam plusz pont. Aztán a a kastélyban beszereztem a Schlosscardot, ami szintén jópont volt nálam. Szép volt a kastély nagyon és pont mikor a legjobban esett, akkor volt az idegenvezetés. Szóval azért egész jól jött ki a dolog a körülményekhez képest.... Angol idegenvezetésre mentünk, ahol az idegenvezető igyekezett mindenkivel a saját nyelvén beszélni, szóval volt benne angol,olasz, francia, spanyol, német és néha egy-egy magyar szó. A baj csak az volt, hogy nem mindig tudtuk, hogy mikor kell figyelni...:) A nap végére kitisztult az idő, így jó kilátás nyílt a kastélyra a filozófus sétányról. És készült egy-két ködnél nélküli fotó is. Végül pedig este megnéztük a kivilágított Stuttgartot.
Tavaszi virágok, Schloss Heidelberg.
Alte Brücke, Heidelberg
Heidelberg
A vasárnap is bővelkedett programokban. Reggel hatkor én már a vacsit főztem, hogy mire hazaérünk kész legyen. (Soha nem csináltam még ilyet, de gyakran nem is fogok). Aztán Lichtenstein felé vettük az irányt. Honauból kapaszkodtunk fel gyalog a Schloss Lichtensteinhez. Ez Baden-Würrtttembergben van, mielőtt bárki azt hinné, hogy kitettük a lábunkat az országból. Azt írta a prospektus, hogy 20 perc alatt fel lehet érni a hegytetőre. A bácsi, akitől megkérdeztem, hogy hol találjuk az erdei utat, (mivel legnagyobb meglepetésemre nem volt kitáblázva az út, csak az erdőben) azt mondta, hogy 40-45 perc mire felérünk. És kedvesen aggódott a cipőm miatt is, hogy szerinte nem ahhoz a meredek, keskeny úthoz van. De jól bírta a strapát.:) És megérte az "időmérő edzés", ahogy feljutottunk. Merthogy az időnk ki volt számolva, és nem egészen tudtuk, hogy mennyi idő alatt érünk fel és le. De megérte a kilátás és a kastély a sétát. És nagyon felkészültek voltak a odafent, mindenféle túraútvonalról voltak kinyomtatott térképek a hölgynél a kastélyban, egyből adott is kettőt belőle. Sőt, még magyar leírás is volt a kastélyhoz.:)
Schloss Lichtenstein :)
Úton a kastélyból
Délután ittunk egy kávét Tübingenben, majd tovább buszoztunk Bebenhausenbe, ahol egy szép kastély és egy régi, kerengős (imádom), ciszterci kolostor található. Itt csatlakoztak hozzánk Annáék is.:) Megérte megnézni, nagyon szép volt mindkettő. És szuper volt az idegenvezetés a kastélyban. Este Annáék eljöttek vacsizni, majd hulla fáradtan dőltünk be az ágyba. És én mentem hétfőn hajnalban dolgozni.... Visszatértek a hétköznapok. És a napsütés is. Vasárnap délután előbújt kicsit a nap, de egyébként nem volt jó idő. Bezzeg hétfőn reggel, negyed nyolckor már sütött a nap.... Ilyen az élet.
Kloster Bebenhausen
Kisütött a nap :)
Enikővel
Együtt a csapat
