Sylt. Németország legészakibb szigete. (Észak-Németország ígértem, hogy visszatérek még.) Egy sziget, ahova vagy repülővel vagy vonattal lehet eljutni. Az autósoknak külön autószállításra alkalmas vonatok állnak rendelkezésükre, melyek egy töltésen keresztül érik el a szigetet. A sziget a nyaralókból és az üdülőkből él. A szállodák mellett érzésre minden második ház nyaraló. A gazdagok privát háza vagy kiadásra szánt apartmanok. Egyen stílusban, nádtetővel.
A képen felfedezhető egy fehér autó, aki épp "felszáll" a vonatra.
Sylt. Egy sziget, ami olyan mint egy kis külön állam. A repülőtér annyira kicsi, hogy szerintem két, maximum három repülőgép fogadására alkalmas egyszerre. És az épület csomagkiadó részére alig fér be egy teljes repülőgép utazóközönsége. A mini reptérről még gyalog is csak 20 percig tart az út a sziget "fővárosának", Westerlandnak, a központjáig. Ez leginkább egy széles bevásárlóutcából és pár mellékutcából áll.
Egy kis "hazai" Westerlanden
Azért volt Slyt-ös is a mécsestartókból. De azt még mindig nem tudom, hogy a Balatonos mit keresett ott...
A Balaton után már kezdtem egészen otthon érezni magam az Eszterházy-tortát látva.
Eddig Magyarországon kívül nem láttam még parfétortát. A Daubneres szintet azért nem ütötte meg, de a nagyon kemény, száraz habot leszámítva, finom volt nagyon.
Sylt. A pihenés szigete. A turisták nagy része a gondozott strandokon tölti a napot. Kilométereken keresztül lehet gyalogolni a homokos, kagylókkal teli, tengerparton, majd megpihenni egy tipikus kék-fehér csíkos német strandkosárban. A kosarak úgy vannak kialakítva, hogy szolgálják a strandolók kényelmét. Vagyis van kihúzható lábrészük, állítható háttámlájuk, és az innivalónak is ki van alakítva egy kis tálcácska. De az igazi jellegzetességük, hogy "forognak". Ahogy a nap halad előre, úgy fordítják a strandolók utána a székeket. Még szeptember közepe felé is csodásan lehetett napozni és olvasni a kosarakban. A napon nagyon meleg volt. A kosár széle valamennyire lefogta a morajló tenger hangját és ezzel egyszerűen beszippantotta magába és lenyugtatta az embert.
Sylt. A sportolás szigete. A vízi sportokon kívül rengetegen futnak a partokon. És nagyon komoly forgalomnak örvendenek a minden második sarkon megtalálható bicikli kölcsönzők is. Főleg a hollandoktól ismert kontrás "turistabickli" kedvelt a nyaralók körében, de szerencsére akad trekking bicikli is. A sziget tele van kerékpárutakkal, melyek szebbnél szebb tájakon vezetik végig az aktívan kikapcsolódni vágyó turistákat.
Kis pihenő. Szemben az már Dánia. A telefonom járt is ott, legalábbis többször átváltott dán hálózatra.
Sylt. A sziget, ami mindenképpen megér egy nyaralást. Sokaknak nem jutna eszébe Észak-Németországban nyaralni. De Sylt szigete csodás kulisszák között biztosít lehetőséget mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódásra. A tenger ugyan állandóan hullámzik, de órákon át a homokos tengerparton sétálni, naplementét nézni úgy, hogy a hátunk mögött a szabadtéri színpadon egy fúvószenekar koncertezik, az érintetlen természetet csodálni, kilométereken keresztül az iszapban gyalogolni, és minden este halat vacsorázni, valami olyasmi, amit kár lenne kihagyni.
Sylt. A sziget, ahol állítólag gyakran esik az eső, és általában hideg van. Én ebből szerencsére az ott töltött három napom alatt semmit sem vettem észre. Csak miután lement a nap, lett hűvös. Napközben csodás idő volt, ragyogó napsütéssel. Azért érdekes kép volt a strandon, ahogy a kutyasétáltatók nagykabátban, sállal és néhol sapkával védekeztek a szél ellen, mellettük pedig a (feltehetően helyi lakos) strandolók az FKK-nak (Freikörperkultur/nudizmus) hódolva, anyaszült meztelenül merültek meg a hullámokban. Innen is látszik, hogy minden relatív. Az is, hogy hideg van-e. Vagy, ahogy egy kedves barátomtól megtanultam: "nincsen hideg, csak úgy érzed". A többiek pedig valószínűleg nem érzik úgy.:)
Én fürdés helyett inkább olvastam.
Sylt. A sziget, ami megtanított "nyugodtan" nyaralni. Csak ülni a tengerparton és elveszni a természet szépségeiben vagy egy izgalmas könyv cselekményében. Vagy egész nap biciklizni, megállni csodálatos helyeken, nyugodtan leülni, hagyni, hogy a látottak hassanak rám. Nem rohanni, nem listát pipálgatni, nem nézni állandóan az órát. Egyszerűen kényelmesen nekimenni a napnak, és azt tenni, amihez éppen kedvem van. Köszönöm Sylt, hogy lehetővé tettél nekem egy igazi kikapcsolódást, valódi feltöltődést, "lassú" nyaralást!
