A Deutsche Bahn a helyi MÁV. A németeknek, hiába vannak szuper minőségű, három sávos autópályáik és csúcskategóriás kocsijaik, szívesen választják a vonatozást. Főleg hosszabb távokon. Például a Stuttgart-Hamburg közel 650 km-es távja kocsival jó hét óra, vonattal azonban közel 6 óra alatt megérkezik az ember átszállás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy mind az IC-k, mind pedig az ICE-k szuper kényelmesek, valamint konnektorral, wifivel és büfékocsival is felszereltek.
Szuper ötletnek tartom, hogy 24 Euroért a különböző tartományokban egész nap lehet használni az úgynevezett "közeli" vasútközlekedést (RE-k, RB-k és a helyi buszok, S-Bahnok, stb; csak az IC-kre és ICE-kre nem lehet felszállni a jeggyel). Kifejezett olcsónak számít, hogyha többen utazunk együtt, mert minden további utas 5 főig csak plusz 6 Euro extra.
A fentiekből úgy tűnhet, hogy a vonatozás Németországban csupa "móka és kacagás". És valóban egy nagyon kedvező, pénztárca kímélő, kellemes változata ez az utazásnak. Ha minden flottul megy. Persze azért, amint sejteni lehet, az országot sűrűn behálózó vasútvonalakon sem klappol mindig minden.
Az elmúlt pár évben megtanultam, hogyha IC-vel vagy ICE-vel szeretnék utazni vagy RE-vel például vasárnap este, akkor megéri kifizetni a 4,50 Euroba kerülő helyjegyet. Különben szinte biztos, hogy állhat az ember. A frekventált járatok ugyanis mindig annyira tele vannak, hogy helyjegy nélkül nincs sok esélye az embernek. Főleg, ha többen utaztok és egymás mellé szeretnétek ülni. Június elején például, mikor Frankfurtból utaztam Stuttgartba annyira tele volt az IC, hogy Heidelbergnél, már határozottan kérték az utasokat, hogy csak az szálljon fel, akinek tényleg erre a vonatra szól a jegye. (Vannak úgynevezett "nyitott" jegyek is, amik egy bizonyos napra szólnak, de nem egy bizonyos vonatra.) Már akkor nem lehetett mozdulni a vonaton, mindenhol emberek álltak, pedig az még csak az Ausztriába tartó út eleje volt. Én, őszintén, örültem Stuttgartban, hogy leszállhatok a túlzsúfolt szerelvényről.
Aztán persze az is előfordul, hogy a már egyébként is túlzsúfolt vonatra próbálna meg felszállni egy másik vonat teljes utazóközönsége, mert az előző vonat meghibásodott. Én a június végén Magyarországról visszatartó utamon fogadtam meg, hogyha velem történik majd ilyesmi és megtehetem, akkor inkább megvárom a kettővel utána jövő vonatot, ahelyett, hogy felpasszírozom magam egy már egyébként is teljesen tömött szerelvényre.
A fent leírt helyzeteken kívül én azért azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett vagyok a Deutsche Bahnnal. Többször utaztam már velük hosszabb távra is, mert ár-érték arányban és időben is sokkal jobbak voltak, mintha repültem volna. Semmi gondom nem volt például az amszterdami, párizsi, drezdai, baseli, zürichi utaim során. Kényelmesen, pontosan megérkeztem mindenhova.
Azt azért persze nem mondanám, hogy soha nem maradt volna még ki vonatom (ugye Lau;)) vagy ne késett volna. De ha azt nézem, hogy milyen irgalmatlan nagy vonatkontingens közlekedik naponta Németország vasútvonalain, akkor azt kell mondjam, hogy egy-egy kis késés, kimaradás belefér. Én legalábbis így látom a helyzetet.
A németek azonban másképp látják a dolgokat. Pont a június végi hazaúton, amikor Salzburgban átszálltam a Railjetről a német IC-re, a mellettem ülő német hölgy azt fejtegette nekem, hogy látszik, hogy német vonaton vagyunk, az osztrák vonatok sokkal, de sokkal tisztábbak. Ha nagyítóval keresném, talán megtalálnám a különbséget. Valószínűleg a földről nem ettem volna, de azért koszosnak sem állítottam volna be a vonatot. Aztán Ulmnál, mikor az előttünk lévő és lerobbant vonatról mindenki hozzánk akart volna felszállni, eljutottunk addig, hogy a Deutsche Bahn ugyanolyan szitok szó lett, mint nálunk a MÁV. És a németek fennhangon ecsetelték, hogy ilyen is csak Németországban fordulhat elő. Minden más országban szuper módon közlekednek a vonatok, soha egy késés, soha egy műszaki hiba, vagy olyan időjárási körülmény, ami akadályozná őket. Ilyen csak Németországban van. És itt is csak azért, mert a Deutsche Bahn teljesen inkompetens és különben is túl drága. És egyébként is minden baja van.
Én pedig hallgatva a szitkozódást magamban mosolyogtam, hogy lám, lám, ez is mindenhol ugyanolyan. (És hogy azért érdemes lenne megnézni a magyar vonatokat véleményalkotás előtt.) Mert lehetnek akármennyire tiszták, gyorsak, pontosak, kényelmesek, wifivel jól felszereltek a német vonatok, ha egyszer egy kis gond támad, akkor mindjárt a világ, de legalábbis Európa legrosszabb vasútvállalata lesz a Deutsche Bahn. Azaz lehet a szolgáltatás minősége átlagban bármennyivel jobb, mint más országokban, a végén, ha porszem csúszik a gépezetbe, az utas is csak utas, és ugyanúgy reagál minden országban. Könyörtelen, kritizál és szitkozódik. És akkor bizony vasúti alkalmazott legyen a talpán, aki elviseli a hőbörgő, önérzetes német utasokat.
Mint tudjuk, a szomszéd fűje mindig zöldebb. A kiszáradt fűszálak azonban csak akkor látszódnak, ha közelebb megyünk. Valószínűleg az osztrák vonatok sem annyival tisztábbak és pontosabbak, ahogyan kedves útitársam beállította, csak kevesebbet utazik velük, így kisebb az esélye a csúszásnak, kimaradásnak.
Én ahogyan azt már feljebb is írtam, sok jó tapasztalattal rendelkezem, és csak ajánlani tudom a Deutsche Bahnt. Ha pedig nem minden klappol, akkor tudomásul kell venni, hogy bizony még Németországban is tönkre mehet egy mozdony és bármennyire jól szervezett a vasúttársaság nem mindig tudnak 10 perc alatt egy új szerelvényt beállítani helyette. Itt is emberek dolgoznak, és az ő kezük is meg van kötve, az ő lehetőségeik is korlátozottak. De ettől még azon dolgoznak, hogy az utasok minél nagyobb százaléka pontosan, biztonságban és elégedetten érkezzen meg a célállomására.
