Nem tudom, honnan származik a mondás, de Édesanyánk mindig így kezdte az elmesélni való történeteit; nagy kalandom volt Északon. Hát idén húsvétkor Launak, Sacinak és nekem tényleg nagy kalandokban volt részünk Északon. Elutaztunk ugyanis Helsinkibe. Még egyikünk sem járt Finnországban, sőt én még egyik északi országban sem jártam.
A célállomásról annyit röviden, hogy ez volt a legkisebb közös többszörös Budapest és Stuttgart között. Lauval gondoltuk ugyanis januárban, hogy jó lenne elutazni valahova húsvétkor pár napra. És Helsinki volt az a város, ahol még egyikünk sem járt, ahova a repülőink relatíve azonos időpontokban érkeztek, és ahonnan nagyjából azonos időpontokban távoztak, illetve ahova a repjegy még a kifizethető kategóriába esett. Vagyis osztottunk, szoroztunk és Helsinki lett a végeredmény.
Nagycsütörtökön vágtunk neki a várva várt finn túrának. A frankfurti reptér forgatagában találkoztunk és onnan már, a Lufthansának hála egy-egy pohár pezsgő, és egymás társaságában repültünk Helsinkibe.
Az útra való készülés részeként, az útikönyv csupa különleges, izgalmas, néha pedig furcsa infóval szolgált a finnekről és fővárosukról. Kiderült, hogy Finnországban rendeznek világbajnokságot például mobilhajításból, feleségcipelésből vagy léggitározásból. (Elképzelem a zsűrit a léggitározás döntőjében. Nehéz lehet dönteni, hiszen mi van, ha nem figyelsz elég jól és lemaradsz egy akkordról...:D) Aztán megtudtam még, hogy a finnek átlagosan napi 1 liter kávét isznak. Ezzel bizony világrekorderek. Ezt a nagy mennyiségű kávét átlagosan napi öt kávészünetben fogyasztják el. (Megadják ám a módját, nem egyben isznak meg fél liter kávét, mint a németek.) A főváros érdekessége, hogy lakosainak 5,4%-a beszél svédül és mindent bemondanak a villamosokon svédül is. Végülis a svéd is hivatalos nyelv a finn mellett. És jöjjön akkor még pár számszerű adat Helsinkiről és Finnországról. A város területének 33 %-a parkokból és zöldövezetből áll. A városon belül 123 km a part menti szakaszok hossza. 140 nemzetiség él a finn fővárosban. 200 kilométernyi kiépített pálya áll télen a sífutók rendelkezésére. 315 szigete van a városnak. Finnország 600 évig a svéd királysághoz tartozott. Utána 108 évig az Orosz Birodalmon belüli autonóm nagyhercegség volt. 1917-től pedig teljesen független állam lett, és ekkor vált fővárossá Helsinki. A város területe 716 négyzetkilométer, lakosainak száma pedig 629512 fő (2016-os adat). A városban 1200 km bicikliút található. A bicikli mellett azonban nagyon népszerű közlekedési eszköz az elektromos roller is. Ráadásul a modern kornak és a 100 lakosra jutó 96 okos telefonnak köszönhetően, a rollerek okos telefonnal aktiválhatóak és zárhatóak le. Egyéb lakat nem is kell rájuk.
A finn fővárosba egészen egyszerű eljutni a reptérről. Nem egészen fél óra vonattal az út a központi pályaudvarig. A város belvárosi része gyalog teljesen jól bejárható. Ha valaki a kicsit messzebbi részeket is szeretné megismerni, vagy nincs kedve gyalogolni, akkor érdemes a 2-es vagy 3-as villamosra felülni. Olyan városnéző járatok ezek, mint Budapesten a 2-es villamos. Érdekes, hogy a városban minden modern, a villamosok azonban még a régiek. Szuper állapotban vannak, de elég szűkek, és van még olyan régi két-három nagy lépcsős villamos is, amire bizonyos kor fölött, már igen nagy kihívás felszállni. (Mint a nagyon régi 17-es villamos.)
Igazából a város legfontosabb látnivalóit akár egy nap alatt is meg lehet nézni. Nekünk ennél kicsit több időnk volt. Így nem volt gond, hogy jó sok időt eltöltöttünk például a kötelező szuveníreknél a Mumin boltban. Hiszen, ha Finnország, akkor Mumin. Ki emlékszik még a víziló alakú mesehősre?
A finnországi kalandra készülve megnéztem, hogy náluk is szabadnap-e a nagypéntek és a húsvéthétfő. És igen, ezek bizony nemzeti ünnepek; de ettől függetlenül, nagy meglepetésemre, majdnem minden üzlet nyitva volt mindkét nap. (Igaz, rövidebb, ünnepi nyitvatartással dolgoztak.) Mi azért örültünk, hogy ezeken a napokon is tudtunk kicsit vásárolni.;) Lett is igazi finn szuvenírem. Mondjuk jó szokásomhoz híven, az utolsó pillanatban vettem meg a őket, a reptéren. Na, jó, igazából két nappal előtte is vettem már igazi Iittala mécsestartót, de a párját a reptéren vettem meg. A szuvenírek nekem valahogy mindig az utolsó utáni pillanatra maradnak. Akkor találom meg őket, nem tehetek róla.
A finn lakosság nagy része evangélikus. Csak pár százalékuk katolikus. Ennek megfelelően elég nehéz volt egy katolikus templomot találni, hogy el tudjunk menni húsvéti szertartásra. Végül a turista információnál kellett segítséget kérnünk. Az úriember először felhúzta a szemöldökét, majd közölte, hogy ez egy igen jó kérdés, végül némi gondolkodás után rábökött a térképen egy templomra, hogy annak katolikusnak kell lennie. A nagyszombati szertartást a püspök mondta. Gondolom a legnagyobb, -központibb templomba lettünk irányítva. Azért érdekes volt, hogy a résztvevők legnagyobb része bevándorló volt. Afrikai, brazil vagy egyéb nemzetek gyermekei. És mindenki bőszen fotózott. Tablettel! Emberek, de miért jó ez? Sőt volt, aki élőben közvetítette a szertartást, képpel együtt FaceTime-on. Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem ez már azért kicsit sok volt. Azt hiszem még edződnöm kell, és haladnom a korral. Mi nem fotóztunk, de olvastunk egész szertartás alatt. Anya tavaly nálam hagyott Adoremusának jó hasznát vettük, hogy követni tudjuk az eseményeket. (Köszi!)
Az evangélikus dómban az angol, a svéd és a német fordítás mellett ott volt magyarul is az Istentisztelet szövege.
Hiába tanuljuk az irodalom órán a finn-ugor elméletet, az ember egy szót sem ért a finn nyelvből. Nekik is nagyon hosszú, kiejthetetlennek tűnő szavaik vannak. De ezen kívül semmilyen hasonlóság nincsen a magyar és a finn szavak között. Az egyetlen dolog, ami a magyar nyelvre emlékeztetett, az a hanglejtés volt. Érdekes, hogyha az ember nem figyel oda, hogy mit beszélnek, akkor hanglejtés alapján akár hiheti azt is, hogy valaki magyarul beszél. De ennél több közös vonást nem sikerült felfedeznem.
Ajánlom szíves figyelmetekbe a "Guten Morgen" finn megfelelőjét. De azért akad ott még pár gyöngyszem.:D
Helsinki egy elég nyugodt város. Állítólag az ünnepek alatt sokan vidékre utaztak, így még nyugodtabb volt, mint egyébként. Nem az a kifejezett turistaközpont. A szezon, amikor mindennap több hajónyi turista lepi el a város utcáit, még nem indult be április közepén. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy lehet ilyen nyugodt egy főváros. De aztán rájöttem, hogy nagyon kellemes ez. Nem kell minden látnivalónál sorban állni, nem zavar a rengeteg lökdösődő turista, és nagyon nyugodt tempóban lehet felfedezni a várost. Azért a Suomenlinna erődnél "megtaláltam" az addig hiányolt turistákat. Ott tényleg rengeteg ember volt.
Április közepe lévén én kicsit rosszabb időre számítottam, ehhez képest igazán szép, napsütéses, meleg napokat tölthettünk Helsinkiben. Azért a fővároshoz közeli nemzeti park nagy része még hóval volt borítva. Tehát kaptunk egy kis ízelítőt az északi időjárásból is. (Több volt ott a maradék hó, mint nálunk Stuttgartban egész télen.)
Helsinki utcáira jellemzőek, hogy egyenesek, szélesek, és az épületei hasonlítanak Budapest nagypolgári házaira. Nekem a dimbes-dombos terepen nyílegyenesen futó és arra merőlegesen érkező keresztutcákról a máltai Valetta jutott eszembe. Csak azok az utcák sokkal keskenyebbek voltak. A finn főváros összképe nekem leginkább steril volt. De jó értelemben steril. Letisztult építészet, minimalista stílus, tiszta közterek, rendezett környék, karbantartott épületek, funkcionalista gondolkodás. Minden nagyon a helyén volt.
Minden ház bejáratánál volt cipőpucoló. Náluk azért még tényleg van tél. És hó is.
Egy a sok szép épület közül.
És akkor jöjjenek a főbb látnivalók.
Helsingin Tuomiokirkko
A Szenátus térről (Senaatintori) lépcsőkön elérhető dóm (Helsingin Tuomiokirkko) Helsinki talán legismertebb (és legtöbbet fotózott) épülete. Van abban valami egyedi, ahogy a lépcsősor tetején világít a dóm vakítóan fehér fala. Minden nap másmilyennek tűntek az épület színei az ég kék árnyalatának megfelelően.
Jó, hogy a cipőink és a térkövekből is jó sok benne van a képben, csak a templom teteje maradt le.... Avagy miért ne legyenek nagy elvárásaink, ha megkérünk valakit (komolyabb fényképezőgéppel a kezében!), hogy csináljon rólunk egy fotót a helyi látványosság előtt. Rajtunk kívül elég sok minden belefért még, csak a lényeg nem egészen.
Ez pedig egy újabb példa a fentiekre. Mondjuk itt azért sikerült egy kicsit jobb beállítást elérni. De itt is térkő van, kupola teteje nincs.
Vanha kauppahalli
Helsinkiben több piac is található, a legismertebb ezek közül a régi piac. A kívülről igazán szép épület a kikötőnél található. Belülről is gondos a piac, de nekem inkább egy turistavakító helynek tűnt, mint igazi piacnak. A halakon, rengeteg lazacon kívül, különlegesebb édességeket, borokat, szárított rénszarvas húst, és egyéb gurmébb élelmiszereket lehetett kapni. Alapélelmiszerek egyáltalán nem voltak itt. Volt helyette azonban hangulatos bár és kávézó. Érdemes bemenni, megcsodálni a hal kínálatot, de elég hamar körbejárható a piac mind a két sora.
Sibelius Park és Monument
A Sibelius Park Helsinki egyik zöldterülete a sok közül. A park a nevét a híre finn zeneszerzőről, Jean Sibeliusról, kapta. Az 1967-ben felavatott absztrakt emlékmű a mai napig gyakori beszédtéma. És a turisták közkedvelt úti célja. Az emlékmű érdekessége, hogy orgonasípokat ábrázol, habár a zeneszerző sosem komponált darabot orgonára. A több mint 600 acélcsőből álló műalkotás (állítólag) igazi zenei élményt nyújt, ha a szél átfúj a csöveken. (Nem messze a parktól található az Olimpiai Stadion, ahol 1952-ben eddigi legjobb olimpiai szereplésünket nyújtva 42 érmet szereztünk. 16 arany, 10 ezüst és 16 bronz éremmel gazdagodtunk és az előkelő harmadik helyet foglaltuk el az összesített rangsorban az Egyesült Államok és Szovjetunió után. Kívülről azonban nem igazán látványos a stadion épülete.)
Turisták által közkedvelt kávézó a park közelében, még az útikönyv is megemlítette. De ennyi az érdekessége. Mondjuk aranyosan néz ki.
Uspenskin katedraali
Az Uszpenszkij-székesegyház a letisztult dóm igazi ellentéte. Az ortodox székesegyház a Katajanokka félszigeten egy domb tetején magasodik a város fölé. A Szenátus térről gyalog pár perc alatt elérhető. A székesegyház az építésekor az orosz hatalmat jelezte Finnország felett. Ma pedig a város egyik legtöbbet látogatott látnivalója.
Temppeliaukion kirkko
A Sziklatemplom a modern finn építészet egyik látványos alkotása. Gránitsziklába vájták bele a templomot, ami kívülről inkább egy bunkerre hasonlít. Az igazán puritán templombelsőbe a fény a 180 tetőablakon keresztül jut be. Erre az épületre szerintem különösen igaz az egyszerű, de nagyszerű mondás. Szeretem az ilyen letisztult épületeket, amik valamiért mégis különlegesek.
Kívülről...
... és belülről
Kampin kapelli
A látnivalók közül a Csend kápolnája a legfiatalabb. Helsinki 2012-ben a világ dizájn fővárosa lett, ekkor épült ez a kápolna is. Egy bevásárlóközpont bejáratánál, a központi pályaudvartól két percre, egy forgalmas tér egyik sarkában található. Belülről mégis a nyugalom szigete. Az elcsendesedés helye. Vallástól függetlenül. Az evangélikusokhoz tartozik, ettől függetlenül mindenféle vallás szent könyve megtalálható a bejáratnál és a puritán belső is segít abban, hogy mindenki a magáénak érezze. A kápolna egész fala mind kívülről, mind belülről fából készült. A finn építészet egyik remeke ez is, szerintem. Itt is az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség. És bent valóban semmit sem érzékelünk a kinti nyüzsgésből. Csend van. És mi. És az, akiben hiszünk.
Ki gondolná, hogy ez egy kápolna?
Kaisaniemen kasvitieteellinen puutarha
Vagyis botanikus kert. Pont a központi pályaudvar mellett található. Nagyon szép épületei vannak. Nyáron gondolom még szebb, mikor be van ültetve virágokkal, de így is megért egy sétát. (Főleg, hogy a szálloda felé pont útba esett.)
Suomenlinna
A Suomenlinna egy, a Helsinki előtti szigeteken fekvő, katonai erődítmény. Az erődítmény építése az 1700-as évek közepén a svéd állam legnagyobb építési beruházásának számított. Elkészültekor a hadikikötő dokkja a világ egyik legnagyobb szárazdokkja volt. A katonai használatnak köszönhetően szinte teljes épségben fennmaradt a 250 éves erődítmény.
Suomenlinnán a legismertebb haditengerészeti iskolán kívül számos, a finn hadsereghez tartozó szolgálati lakás, állami tulajdonban lévő bérlakás és néhány magántulajdonú lakás található. A szigeteknek jelenleg kb. 850 lakosa van. Érdekesség, hogy míg élelmiszerbolt csak egy van, étterem és kávézó szinte minden utcasarkon található. Nem hiába, a turistákra fel vannak készülve.
Soumenlinnát, a város központjából, kényelmesen, pár perces hajóúttal elérhetjük.
A szállodában próbáltuk első este megérdeklődni, hogy mennyi idő alatt jutunk el a Suomenlinnára, és este hány óráig járnak a hajók. A portás hölgy kedvesen informált minket, hogy este sokáig járnak a hajók, hiszen a szigeteken emberek laknak. Mi addig, az útikönyvnek köszönhetően, azt hittük, hogy ott csak sétálni lehet és múzeumokat megnézni. De az nem jutott eszünkbe, hogy ott emberek élnek. Legalább szereztünk pár vidám percet a portás hölgynek.;)
Eduskunta
A finn parlament. Az épület kívülről, megfelelően a finn építészetnek, kifejezetten egyszerű. Voltak, akik tüntettek és voltak, akik edzettek (lépcsőztek) az épület előtti lépcsősoron. Mindenki megtalálta a neki való funkciót. Nem hiába olyan funkcionálisak a finnek.:) Ja, és mi is megtaláltuk a nekünk való funkciót; fotózkodtunk a lépcsőn.
Nuuksio Nemzeti Park
Helsinkiből Espoon keresztül egy átszállással könnyen elérhető a Nuuksio Nemzeti Park. Mi nagyon örültünk, hogy sikerült a főváros közelében egy nemzeti parkot találnunk, így megnézhettük a "vidéki" Finnország egy kis szeletét is. Ahogyan a busztól egyre mélyebbre haladtunk az erdőben, úgy lett egyre több a hó is az úton. Mivel erre nem igazán voltunk felkészülve (részben a 8kg-os kézipoggyászunknak köszönhetően), ezért megpróbáltunk kevésbé csúszós, hóba besüppedős utak után nézni. Nagyon szép volt az a pár óra, amit ott töltöttünk. Lehetett volna kicsit több is, ha nem vagyunk annyira "tájidegenek". Vagyis ha kicsit jobban rákészülünk egy igazi túrára és nem erdei sétára asszociálunk a Nemzeti Parkkal kapcsolatban. Szóval, akkor is, ha áprilisban mentek, vigyetek télikabátot, vízálló, csúszásmentes bakancsot és hátizsákot.;)
Mindenfelé a bekötőút elején álltak a postaládák. Gondolom, hogy megspóroljanak pár száz métert házanként a postásnak.
A központi pályaudvarnál található turista információnál ajánlották nekünk, hogy vigyünk magunkkal kolbászt, mert vannak sütögető helyek a nemzeti park területén. Sok mindenre gondoltam, de ilyen felszerelt pihenő- és grillező helyekre azért nem számítottam. Minden oda volt készítve, még a kuka is, szelektíven gyűjtve a sörösüvegeket.;) Ezt máshol is be lehetne vezetni.:)
Café Kappeli
Ez egy kávézó, és nem egy igazi, a turistakönyvekben szerepelő látványosság. De nekem ez lett a kedvenc helyem Helsinkiben. Ha egyáltalán lehet ilyet mondani négy nap után. De a lényeg, hogy az épület mind kívülről, mind belülről nagyon tetszett. Főleg a sarokkiszögellések, amiket még ajtókkal is külön le lehetett zárni. Nagy élmény volt ott kávézni. A hely miatt, és nem a kávé miatt. Ahhoz képest, hogy milyen sok kávét isznak a finnek, nem igazán találtunk igazán jó kávét kínáló kávézót Helsinkiben. De az ételek finomak voltak ezen a helyen. És sose fogom elfelejtetni az ottani kávézás hangulatát.
Az élet fintora, hogy a kedvenc helyemhez, ehhez a kávézóhoz köthető, mondhatni a legrosszabb élményem Helsinkiben. Az utolsó nap szerettük volna még ott az utolsó ebédünket elfogyasztani. A hely eléggé tele volt, de amíg Lau és Saci sorban álltak az ételért, addig én még pont találtan két kétszemélyes asztalt, melyeket összetoltam és ráhelyeztem két egymás melletti székre a kabátomat és a pulcsimat. Mire visszatértünk (pár perc után) az egyik asztalt elfoglalta egy francia család. És közölték, hogy mivel csak két széknél volt jelezve, hogy foglalt, ezért gondolták nem kell nekünk négy hely. Drága franciák, innen üzenem, hogyha egy összetolt asztalt lefoglalok, az akkor is le van foglalva, ha csak egy székre teszek valamit, ez internacionális jelzés. Egyébként meg ne legyél bunkó, ha már nem érted az internacionális jelzéseket, várd meg, amíg visszaérek és kérdezd meg, hogy szükségem van-e az össze helyre. Akkor majd elmagyarázom, hogy hárman nehezen ülünk le két székre egy mini asztalhoz, ezért foglaltam két asztalt négy székkel. De ha mégis elveszed a helyünket, ha látod, hogy miattad nem férünk el, ne egyél tovább nyugodtan, hanem legalább segíts plusz egy széket keríteni és kérjél elnézést az értetlenkedés helyett. De ha ezt sem teszed meg, akkor legalább ne csodálkozz, hogy idegességünkben magyarul beszélünk hozzád addig, amíg már te sem eszel olyan nyugalomban és boldogan, hogy sikerült széket és asztalt szerezned. Legalább kicsit érezd, hogy micsoda bunkó voltál, ha már angolul nem érted meg, amit mondunk neked. Azt hiszem, minden előítélet nélkül, erre mondják, hogy tipikus franciák.
Tallinn
A Csinibaba óta mindannyian tudjuk, hogy "Helsinki, hát, momentán még Nyugat, de már komp jár át Leningrádba". Hát, ha Szentpétervárra nem is, de Tallinnba azért elkompoztunk mi is húsvétvasárnap. Röpke két és fél órás hajókázás után érkeztünk meg Észtországba. A hajón még szórakoztató programról is gondoskodtak, volt koncert a felnőtteknek és bűvészelőadás a gyereknek. Mi azért inkább megpróbáltuk kihasználni a pár "üres" órát, és aludtunk egy kicsit az odaúton.
Tallinn történelmi belvárosa meseszép. Régen voltam olyan városban, ami rögtön ennyire elvarázsolt volna. Nagy szerencsénkre ragyogó napsütés fogadott Észtországban is minket. Így igazán különleges élmény volt a régi kis, kacskaringós utcákon sétálni, megcsodálni a házakat, templomokat, és felfedezni az óvárost. HA Róma megér egy misét, akkor Tallinn megér egy több órás sétát.:) 
Én mindenképpen szerettem volna megnézni a tallinni kastélyt is, ami még az orosz cár uralkodása alatt épült. Azt előre tudtam, hogy húsvétvasárnap nem lesz nyitva, de a fényképek alapján, kívülről is nagyon szépnek ígérkezett a kastély. És az is volt. A parkja is gyönyörűen rendezett volt. Megérte a kb fél órás gyaloglást az óvárosból. Főleg, hogy egy Andrássy útra emlékeztető szép villákkal és fasorral övezett úton jutottunk el a kastélyhoz.
Számomra teljesen hihetetlen volt, hogy húsvétvasárnap rengeteg üzlet, sőt még a bevásárlóközpont is nyitva volt az észt fővárosban. Sok finnek az volt a húsvéti program, hogy átkompoltak Tallinnba bevásárolni. Főleg alkoholt. De állítólag a húsárú, és egyéb élelmiszer cikkek is jóval olcsóbbak mint Helsinkiben. Sőt a komp boardingjánál várakozva mi is felfedeztünk még egy italüzletet. Vettünk is egy pezsgőt, az utolsó esténkre Helsinkiben. Ezzel mondjuk eléggé elmaradtunk az átlagtól. Úgy is mondhatnám, hogy látszott rajtunk, hogy turisták vagyunk, ahogy hárman egy árva pezsgővel a kezünkben vártuk a boardingot. De a legnagyobb meglepetésemre Törley pezsgőt, Unicumot és magyar borokat is lehetett kapni a boltban és a kompon is. Ugyanis a kompon is volt egy duty free üzlet; parfümökkel, szeszes itallal és csokoládéval.
A hazaúton a kompon megfigyeltük, ahogy a finn fiatalok jól begyakorolt technikával, rutinos mozdulatokkal csomagolják be az alkoholt és vásárolják meg a még hiányzó alkoholos italokat a több karton cider, sör és vodka mellé. Tele voltak a bőröndök, és a húzós kocsikat is addig halmozták, amíg már nem fér rá több. És ekkor jött a trükk; betekerték az egészet alufóliával, ezzel fixálva a tornyot. Szóval, tényleg nem először jártak Tallinnban szeszért.
Szerintem, ha valaki Helsinkiben jár, mindenképpen kompoljon át Észtországba. Egyrészt a kompozás is nagy élmény. Másrészt pedig, ahogy fentebb is írtam, Tallinn tényleg egy olyan város, amit érdemes megnézni!;)
Életemben először, a booking.com egy szuper ajánlatának köszönhetően, a mindenki által olyan drágának tartott Finnországban, egy 5 csillagos hotelben szálltunk meg. A Hiltonban. A hotel lounge-ja, és az egész belsőépítészete szuper volt. A szauna kivételével mindennel nagyon elégedettek voltunk. Azért őszintén többet vártam, mint egy tetőtérbe bezsúfolt mini szauna, ahova minden zaj beszűrődik. Amolyan kötelező jelleggel volt odatéve. A svédasztalos reggeli viszont mindent vitt. A hatalmas lazac volt a kedvencem.:) Egészen más íze volt, mint amit eddig ettem. De egyébként volt minden, ami szem-szájnak ingere. Az utolsó esti pezsgőnkhöz a folyosón elhelyezett jégautomatából a szobába bekészített pezsgős vödörben tudunk jeget hozni. Így megfelelő hőmérsékleten élvezhettük a nedűt. Visszatérve egyébként a hotelárakra, azt olvastam az útikönyvben, bármennyire is meglepő, de állítólag Helsinkiben hétköznap drágábbak a szállások, mint hétvégén, mert az üzleti utak miatt hétköznap nagyobb a szállodák telítettsége.
Az ételek, és főleg a szeszes italok azonban valóban olyan drágák Finnországban, ahogyan azt hallani. (Nem véletlen, hogy inkább komp jegyet vesznek az emberek és elmennek egészen Észtországig beszerezni az alkoholt.) Azért még így is mindenki meg tudja találni az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő étkezési lehetőségeket. Egyébként meglepő módon, főleg hamburgert és pizzát, valamint pizzát és hamburgert lehet találni Helsinki éttermeiben. Kicsit azért keresgélni kell, ha az ember valami autentikusabbat szeretne fogyasztani.
Mindent összevetve, rengeteg mindent láttunk, sok új dolgot tapasztaltunk meg, kaptunk egy kis ízelítőt a finn életérzésből. És nem utolsó sorban együtt voltunk pár napot! :)
Ja, és én újabb két országot lekaparhatok az Ellentől karácsonyra kapott kaparós világatlaszról.;)
