Február első hétvégéjét, egy esküvő kapcsán, Budapesten töltöttem. Igaz, hogy nem régen voltam otthon, de nagyon vártam már ezt a hétvégét. Hosszú volt a január, hideg és sötét, jót tett egy kis környezetváltozás.
Péntek este Heniék vártak a reptéren. És gyönyörű kézzel készített tábla fogadott.:) Jó volt kicsit beszélgetni a hazaúton. Sajnos ennél hosszabb találkozás az otthon töltött idő rövidsége miatt nem fért bele. De nagyon jó volt találkozni! 
Köszönöm a meglepit, Heni!:)
Szombaton reggel együtt reggeliztünk Anyáékkal, Lauval és Sacival. Az meglepi volt, hogy a lányok is jöttek. Ez amolyan családi szokás már nálunk szombat reggelente, ha otthon vagyok. Egy jó kávé és egy lazacos bagel a Zsigmond téren.:)
Lau volt olyan drága, hogy azontúl, hogy elhozta a hajgöndörítőt (így több ajándék csoki fért a bőröndömbe :P), hanem még be is göndörítette a hajam. Örültem neki nagyon, mert ha én csinálom a végére mindig leszakadnak a karjaim. Túl sok hajam van....
A délutáni program pedig Marikáék esküvője volt. Azt kell mondjam, hogy a lagzi helyszínét imádtam. Mind a helyszín, mind pedig a díszítés olyan stílusú volt, amit én nagyon szeretek. Szuperül nézett ki! Az esküvő alkalmából jó volt találkozni volt évfolyamtársakkal. Érdekes, hogy kit merre sodort az élet az elmúlt nyolc évben. Ki él külföldön, ki milyen tanfolyamokat végzett, ki hol dolgozott/dolgozik és miben szerzett tapasztalatot. Egyszerűen órákig tudunk a szakmánkról beszélgetni. És egy-egy ilyen találkozás alkalmával mindig rájövünk, hogy tök jó lenne többször találkozni és tapasztalatot cserélni, elbeszélgetni. Aztán persze mindig máshogy alakul...
Nagyon sok boldogságot Nektek, Marika és Julien!
A vasárnap családi nap volt. Anya meglepi közös ebédet szervezett. Köszönet érte! Jó, hogy mindenki el tudott jönni! Ritkák az ilyen pillanatok, éppen ezért is olyan értékesek.
A hétfői szaunázást, Enikővel ebédelést és ügyintézést sajnos felülírta az éjszaka jelentkező kellemetlen meglepetés, a gyomorrontás. Valószínűleg az esküvőn sikerült elkapnom valamit. Délben még úgy gondoltam, hogy esélytelen lesz este repülni, de délután négyre sikerült annyira összekapnom magam, hogy egy gyors pakolás (ilyen rekord idő alatt még sosem pakoltam be a bőröndöt), átöltözés, minimális sminkelés után sikerült időben elindulni a reptérre. Végül is sikerült hétfőn este hazajutnom. Azért a keddet még itthon töltöttem és lábadoztam. Szerdától pedig újra indultak a megszokott dolgos hétköznapok.
Az Eurowings fel volt készülve az érkezésemre. (Szerencsére végül is nem kellett használnom a zacskót.)
