Portugáliai körutazásunk utolsó állomása volt az ország fővárosa, Lisszabon. Itt két éjszakát töltöttünk. Jól elesett bőröndpakolás és költözködés nélkül két éjszakát egy helyen eltölteni. Ezzel azonban sajnos minden pozitívumot elmondtam a lisszaboni szállásunkról. De így legalább kevésbé fájt, amikor a repülőtér felé kellett vennünk az irányt és magunk mögött hagyhattuk a nem túl barátságos szobát. (Na, jó, plusz egy pozitívum volt a szállás elhelyezkedése, az szuper volt, direkt a belvárosnál.)
A lisszaboni városnézést vasárnap egy kis villamosozással kezdtük. Ez egy kihagyhatatlan élmény. (Újabb portugáliai úti tipp.) A 28-as villamos végigvisz az egész városon. Jobb mint egy turistabusz. Autentikus, gyors, rengeteg látnivaló előtt elhalad, a városnézés legjobb módja. De ha tehetjük reggel korán utazzunk vele, mert olyan kilenc órától egyre nagyobb tömeg van az egykocsis szerelvényeken. És bizony attól kezdve már valami más élményben lesz részünk, nem a nyugodt városnézésre fogunk emlékezni.
A híres sárga villamosok mellett, több sikló vonal is üzemel Lisszabonban, a villamosokra nagyon hasonlító sárga szerelvényekkel
A villamosozás után beültünk reggelizni egy aranyos kis pékségbe. Lisszabonban rengeteg pékség van, ahol igen nagy választékban várnak minket a leginkább édes péksütemények. Azért persze sós péksütik és szendvicsek is fellelhetők.
A várossal való ismerkedést Lisszabon dimbes-dombos utcáin folytattuk. Nekem leginkább Olaszország jutott róla eszembe, főleg a sok száradó ruháról. És kicsit Málta (Valetta) a nyílegyenes, föl-le menő utcákról.
A városban sétálgatva egy idő után felfedeztük, hogy minden ajtónak és ablaknak (régebben valószínűleg ajtók voltak azok is) külön száma van. És néhol a számok még az utcába is bele voltak írva. Egyedi látvány volt. Nekem nagyon tetszett.
Visszatérve a belvárosba megcsodáltuk a Szent Jusztina felvonót. Az 1902-ben épült kovácsoltvas díszítésű lift valódi látványosság. A tetején még egy kilátópont is van, ahonnan csodás kilátás nyílik többek között a Baixa negyedre, Rossio térre, Alfama városrészre és a Szent György várra.
Egy kis pihenés a Szent Jusztina felvonónál a Karmelita templom romjai mellett. Nagyszerű kilátás, ragyogó napsütés, hideg ital, jó társaság. Mi kellhet ennél több?;)
A ki pihenés után ismét nekiindultunk a városnak. Eljutottunk egy újabb kilátópontba. Lisszabon a természeti adottságainak köszönhetően tele van kilátópontokkal. Olvastam valahol, hogy simán el lehet tölteni egy három-négy napos utazást azzal, hogy egyik kilátópontot a másik után felkeresi az ember. (Azért szerintem ez egy idő után már kicsit egyhangú, unalmas lesz.)
Lejőve a dombokról a Baixa negyed felé vettük az irányt. Elhaladtunk a főpályaudvar mellett, átszeltük a Rossio teret és kisétáltunk a Tejo folyóhoz. A Baixa negyedet az 1755-ös hatalmas földrengés romjain alakították ki. Az utcái szélesek és merőlegesek egymásra.
Rossio tér
Tejo partja
A partról ismét a város belseje felé indultunk. A katedrális felé vettük az irányt, majd az Alfama városrészben sétáltunk. Ez a város legrégebbi része, az szűk, középkori utcák, kicsi házak, autentikus épületek (a földrengés szinte egyáltalán nem viselte meg ezt a városrészt) mind arra várnak, hogy felfedezzük őket és kicsit elvesszünk a hely sajátos hangulatában.
Sé, vagyis Igreja de Santa Maria Maior és a 28-as villamos
Kilátóterasz csempéi
Mintha nyár közepén lettünk volna ott, gyönyörűen virágzott ez a növény is
Kedvenc kilátópontom (kilátóteraszom) és az onnan való kilátás. Nagyon tetszettek a csempéi, a hangulata.
Alfamában megnéztük a naplentét. Majd ismét a belváros felé vettük az irányt, hogy elfogyasszuk az utolsó vacsoránkat.
Lisszabont én a madarak, vagyis inkább a darvak városának becéztem. Mindenfelé építkezés és ennek megfelelően rengeteg daru volt látható.
Vacsora után még egyszer megcsodáltuk a kivilágított Szent Jusztina felvonót. Ezt is Eiffel egyik tanítványa tervezte. Szerintem ezen is látszik Eiffel-behatása. Nagyon szép látvány az esti fényekben. Még szebb is mint nappal talán.
Az utolsó nap reggelét a felvonónál kezdtük reggelizés után. Itt is igyekeztünk elkerülni a tömeget. És sikerült is. Hiszen ki korán kel......tömeg nélkül tudja élvezni a látnivalókat. Felmentünk a lifttel 32 méter magasba és onnan a csigalépcsőkön még tovább egészen a kilátóteraszig, ahonnan csodás látvány tárult elénk.
Szent György vár
Rossio tér (fentről látszik igazán a csodás kőberakás)
(Kicsit fújt a szél...)
Tejo
Lisszabonban bár merre jár az ember csodás házakba, homlokzatokba botlik. Természetesen a legszebbek valamilyen módon csempével vannak kirakva.
Délelőtt a sétánkat Alfama felé vettük. Eljutottunk egészen a Panteonig, de sajnos bemenni nem tudtunk, mert hétfőn majdnem minden múzeum és templom (átmentek múzeum funkcióba...) zárva volt. De a környéken mindenképpen megéri tenni egy sétát, még így is.
Panteon
A Panteontól a Szent György várba mentünk. Szerencsére az nyitva volt hétfőn, és szerencsénkre előzőnap már megvettük a jegyet, így kihagyhattuk az eléggé hosszú sorban állást. A várban részt vettünk egy vezetett idegenvezetésen, ami inkább egy előadás volt a város történetéről. Izgalmas dolgokat mondott az idegenvezető, de egy idő után kicsit túl sok és túl részletes volt a mondanivalója. Sokkal inkább az egész városról mint a várról szólt, pedig szerintem az érdekesebb lett volna. De a kilátás a várból is csodás volt. És a várfalon való séta is nagyszerű emlék marad.
Alfama házai, bejárati ajtajai a vár közelében
Szent György vár és "lakói", valamint a kilátás onnan.
Őszintén szólva, beérve Lisszabonba Enikőnek és nekem is az volt az érzésem, hogy szép, szép, de nem valami hiányzik. Egészen Lisszabonig alig tudtuk összekaparni az ámulattól a földig leesett állunkat. Folyamatosan egyik ámulatból a másikba estünk, ahogy újabb gyönyörű, lélegzetelállító helyeket fedeztünk fel az országban. Lehet, hogy csak nagyon fáradtak voltunk már? Vagy már elszoktunk a nagyvárostól? Vagy fordítva kellett volna kezdeni Portugália megismerését? Most, pár héttel később, a fotókat nézve és visszaemlékezve, azért egyre szebb Lisszabon is.:) Örülök neki, hogy ide is eljuthattam, és felfedezhettem a várost. Azt nem mondom, hogy mindenképpen visszamennék. Egy hétvégére azért egyszer megéri elröppen oda.:)
A nagyváros minden vonása jó és rossz tulajdonságával várja a turistákat Lisszabon. Szerencsére mi csak a jókat ismertük meg.:) De azért nagyon sok helyen meg lehetett találni ezt a figyelmeztető ábrát.
Tíz csodálatos napot töltöttünk Portugáliában. Sikerült valamennyire megismerni ezt a nagyon sok látnivalót tartogató országot. Rengeteget szerveztük, terveztük ezt a nyaralást. De megérte! Megérte a ráfordított idő minden perce. Csodás helyekre jutottunk el. Annyi mindent láttunk, új élményekben volt részünk, új helyeket fedeztünk fel, egy új kultúrát ismertünk meg. És ahogy a mondás is tartja: "az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted". Ebben most bőven volt részünk a tíz nap folyamán. Köszönöm Enikő, hogy együtt fedezhettük fel Portugáliát és együtt csodálkozhattunk rá az ország szépségeire!:)
Bye, bye Portugália. Remélem még találkozunk!;)
Ui: Az új fényképezőgéppel nagyon nagy élmény volt fotózni. Természetesen rengeteg képet készítettem. És egy jó képért mindent megtesz az ember.;)
