Sintrát nagyon vártam az egész utazásunk során. A sintrai Palácio Nacional da Pena volt az egyik bakancslistás helyem Portugáliában. És nagy örömre olyannak, vagyis inkább még sokkal szebbnek, látványosabbnak bizonyult, minit amilyennek elképzeltem. Egy csodahely volt. Nagyon örülök, hogy eljuthattam oda!
Sintrát különben is csak ajánlani tudom. Van a közelében csomó kastély, vár, lélegzetelállító természeti látnivaló. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Mindenképp megéri ellátogatni ide. (Portugáliai úti tippjeim (azt hiszem) hatodik pontja.) És legalább egy egész nappal számoljon, aki Lisszabonból "kiugrana" a városba. A rengeteg látnivaló miatt rövidebb időre nem is érdemes menni.
Castelo dos Mouros. Ide sajnos ennél közelebb az időhiánya miatt már nem sikerült eljutnunk. Talán majd egyszer. (Pedig el is neveztem "portugál kínai nagy falnak". Guglizzatok rá és megértitek miért.;))
A Costa Novából vezető úton Portugáliában először megtapasztaltuk, hogy vannak azért kicsit forgalmasabb autópályák (Lisszabon környékén), és hogy bizony dugók is kialakulhatnak rajtuk. Egy balesetnek köszönhetően lépésben kellett megtennünk az utolsó pár kilométert Sintráig. De szerencsére nem velünk történt a baleset, szóval ennél nagyobb bajunk sose legyen.
Sintrában is először elfoglaltuk a szállást, majd gyors átöltözés, táskaátpakolás, stb után elindultunk a Pena palota felé. A környéken található sok kastély és vár közül ezt választottuk ki, ez érdekelt a legjobban. A legtöbb portugál utazási oldalon is megtalálható, és nagyon megfogott, amit olvastam róla.
A palotát a Németországból származó II. Ferdinand építette az 1800-as évek közepén egy kolostor romjain. Leginkább arról nevezetes, hogy nagyon színes. És egy csodálatos parkban található. Bizony itt is kiderült, hogy sokkal több a látnivaló, mint az időnk. Sajnos.
Este a szállás közelében találtunk egy eldugottabb éttermet. Kicsit még várni is kellett arra, hogy kinyisson és lehessen vacsorázni végre egyet. Ekkor még nem gondoltuk volna, hogy fél óra múlva zsúfolásig tele lesz a hely. Az egész utunk legjobb vacsoráját ott kaptuk. Egy háromfogásos szuper menüt finom borral. Ez is egy örök emlék marad.
Másnap reggel a főtéren szerencsénkre találtunk egy nyitott pékséget. Itt ittunk egy kávét és ettünk egy kisebb pékárut. Aztán, a már megszokott módon, ismét útra keltünk.
Napfelkelte a szobából
Az első úti célunk a Cabo da Roca volt. Európa legnyugatibb pontja. Szerencsénkre ide is sikerült elég korán odaérnünk. Így még volt egy kis időnk, mire befutottak a turistabuszok és mindent elleptek a japán vagy kínai turisták. Sajnálom, de valahogy jobban élvezem, ha nem rohangásznak a tablettel mindenfelé és nem fotózzák le az összes fűszálat egyenként mellettem. (És igen, tudom, hogy én is sok fotót készítek, de azért hozzájuk képest még sehol sem vagyok. Van még hova fejlődnöm.:P)
Az embernek kicsit világvége érzése van itt. Ülsz a sziklafalon, alattad hullámzik az óceán, és ameddig ellátsz csak az óceán és az ég kékje van a horizonton. Olyan mint egy festmény. És a világítótorony is pont olyan, mint a képeken. Csodás látvány. Ez is örök emlék lesz.:)
Az óceántól az utolsó megállónk felé indultunk tovább. Lisszabon várt ránk.
Remélem lesz lehetőségem, hogy valamikor még visszatérjek Sintra környékére, mert annyi látnivalót fedeztem fel magamnak ott, amit nyugalomban olyan szívesen megnéznék még. Kihúztam egy helyet (Palácio Nacional da Pena) a bakancslistáról és felkerült jó pár másik. :)
Ui.: Este a lisszaboni szálláson megdöbbenve olvastuk, hogy az elmúlt hetek, hónapok száraz időjárásának súlyos következményeként délutánra erdőtűz tombolt nem messze attól a résztől, ahol előző nap és aznap reggel még autóztunk és sétálgattunk. Ismét nagy szerencsénk volt, hála a Gondviselésnek!
