Strand. Homok. Kagylók. Szikrázó napsütés. Tiszta kék ég. 30 fok. Csodás sziklák. Gyönyörű kék víz. Kellemes hullámok. Óceán illat. Halk morajlás. Remek társaság. Kiszakadás a hétköznapokból. Kikapcsolódás. Nyugalom. Boldogság.
A nyaralás első napja. Ennél jobb nem is lehetne. És mindez öt percre a szállodától. Algarve (egyik) legszebb strandján. Első nap lévén még gyorsan (=pár óra alatt, khmm....) átbeszéltük az éppen aktuális otthoni problémákat, hogy a nyaralás többi részében ezek már ne zavarjanak és csak a kikapcsolódásra és az adott pillanatra tudjunk koncentrálni.
Idén sikerült egy újabb bakancslistás helyre eljutni. Portugáliába. Régóta dédelgetett álom volt ez. Október elején végre valósággá vált. Sok szervezés, tanácskozás, utánajárás előzte meg az utazást. De ott, első nap, a strandon fekve, már érzetem, hogy megérte minden perc, amit az út tervezésére fordítottunk.
Szombat este pár óra utazás után, Faro repterén találkoztunk Enikővel. A reptéren rögtön át is vettük a bérelt autót, ami egy hétig útitársunk volt és lehetővé tette, hogy bejárjuk Európa legnyugatibb országát. A repülőtérről egyből Lagosba mentünk, ahol két éjszakát töltöttünk.
Valahol Európában :) Szerintem Franciaország fölött.
Közeledünk....;)
Vasárnap napközben felfedeztük a közeli strandokat. Fürödtünk, napoztunk, lenyugodtunk, megérkeztünk a nyaralásba. (Strandolás közben rájöttem, hogy öregszem. Már el tudnám képzelni, hogy egy-két napot eltöltsek egy tengerparton. Régen ez elképzelhetetlen volt. Mindig mentem volna valami újat látni, valami újat megismerni, felfedezni. Úgy gondoltam, hogy napozni otthon is lehet, ezért kár elutazni. De lehet, hogy csak gyakrabban kéne ilyet csinálnom, hogy ráérezzek az ízére.:P)
Délután pedig bementünk a városba. Tettünk egy kört a tipikus turista helyen. Egyik étterem a másik mellett a főutcán. A kikötőben pedig egyik szuvenír stand a másik mellett. Október lévén még elég nagy élet volt a városban.
Csempék mindenütt:
Hétfőn reggel megnéztük a napfelkeltét a parton. Megcsodáltuk még egyszer a sokszínű sziklákat. Majd fájó szívvel búcsút intve a partnak elindultunk az ország belseje felé Északra.
