A múlt hétvégét volt szerencsém Svájcban tölteni.
Pénteken este Szandi és Márk vendégszeretetét élvezhettem. Mindig olyan figyelmesek, mindenre gondolnak, mindent észben tartanak. Csodás vendéglátók. Nagyon jó volt kicsit beszélgetni, megosztani az elmúlt időszak eseményeit és elelmélkedni a jövőn.
Szombaton délben átvonatoztam a svájci családhoz. Hihetetlen, de idén augusztusban lesz 10 éve, hogy megismertem őket. Nagy csoda ez, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolunk még mindig. Most éppen a legnagyobb lány konfirmációjára hívtak meg. Nagyon jól esett, hogy rám is gondoltak, mert a családjukból nem volt mindenki meghívva.
A szombat délutánt sok beszélgetéssel töltöttük. Rengeteg mesélni való volt, de azt nem lehetett érezni, hogy majdnem 10 év telt el azóta, hogy náluk laktam és minden nap beszéltünk. Minden olyan természetes volt. Csak a gyerekek lettek nagyobbak. Kevesebbet néznek tévét, de többet foglalkoznak a telefonjaikkal.;)
Vasárnap délelőtt volt a konfirmáció. Utána pedig ebédelni mentünk a szomszéd városba. Egy kicsi, de remek étterembe. Az ebéd után, még egy órát otthon tudtam tölteni velük, utána sajnos menni kellett a vonathoz...
Az ünnepelttel :)
Testileg nagyon elfáradtam, de lelkileg feltöltődtem a hétvége alatt. Az ilyen pillanatok mindig megmutatják, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Egy-egy kedves szó; idő, amit másoknak ajándékozunk; figyelem, amit mások felé fordítunk. Ezt éreztem a hétvégén mind a két helyen, ahol aludtam. Nagyon hálás vagyok ezekért a barátságokért! És a sok emlékezetes közös pillanatért!
