Bizony, már több mint négy éve élek külföldön. Számos élménnyel, emlékkel, tapasztalattal gazdagodtam az elmúlt időszakban. Ezekről ti is olvashattatok az elmúlt 99 posztban. Hiszen ez most a jubileumi 100. blogbejegyzésem!:) (Nem gondoltam volna az elején, hogy egyszer idáig eljutok.)
Még leírni is sok, hogy 100 poszt. Főleg, ha belegondolok, mennyi küzdelem, boldog és kevésbé boldog pillanat, mennyi kétség, kitartás és akarat van amögött, hogy megszülethessen ez a 100. blogbejegyzés.
Nem akarok panaszkodni, mert tudom, hogy én választottam magamnak ezt az életformát, azt is tudom, hogy mi a célom vele. De egyre pontosabban tudom azt is megfogalmazni magamnak, hogy mi hiányzik. Mi az, ami prioritást élvez és mi az amiről le tudok mondani.
Ez a negyedik év tanulás szempontjából eléggé sűrű volt. De most már megvan minden vizsgám, befejeztem a manuálterápiát, lezártam egy szakaszt. És jött a kérdés: hogyan tovább? Erre próbáltam/próbálom megtalálni jelenleg a legmegfelelőbb választ. És ahogyan az lenni szokott, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Vannak fejlemények, izgalmas lehetőségek, de erről majd akkor mondok többet, ha már minden biztos.:)
Februárban volt egy megbeszélésem a főnökkel, ahol megállapította, hogy már négy éve vagyok a cégnél és, hogy máshol nem is dolgoztam ilyen sokáig. Ha őszinte vagyok, otthon nem is dolgoztam összesen négy évet. Furcsa belegondolni, hogy egyrészről milyen gyorsan elröppent négy év, másrészről mennyi verejték van ebben a négy évben. De hiszem, hogy minden verejtékcsepp megérte. Másként nem is lenne értelme csinálni.
Tavaly azt írtam, hogy a harmadik a rutin éve volt. Ez a negyedikre hatványozottam igaz. Emellett pedig ez a negyedik a tanulás, vizsgázás éve volt. Ezt pedig nem lehetett volna anélkül a rutin nélkül csinálni, amit az elmúlt években megszereztem. És rutin alatt itt azt értem, hogy hogyan mozgok a rendelőnkben, a szakmámban, hogyan boldogulok el idegen nyelven, úgy hogy tényleg rutinból válaszolok germanizmusokkal és sváb dialektussal, tudom, mikor vannak a nemzeti ünnepek és nagyobb helyi események.... A vizsgákkal most sok mindent lezártam, lettek felszabadult óráim, energiáim. Most tudok igazán előretekintetni, a jövőn gondolkodni. A többi úgyis megy már rutinból.:)
Azt hiszem, most valami új jön majd. Valami más. Biztos lesznek még nehéz és kevésbé felemelő pillanatok, de lesznek örömteli, csodás percek is, amire majd szívesen emlékszem vissza. Gyűjtögetem az élményeket, emlékeket tovább. A többit pedig majd meglátjuk.:)
