Az elmúlt bejegyzésekben sokat olvashattatok arról, hogy mennyire jó volt a barcelonai nyaralás. Eddig azonban azt még nem említettem, hogy egy bakteriális fertőzésnek hála antibiotikummal, fájdalomcsillapítóval, köptetővel és orrcseppel felszerelkezve indultam neki a várva várt nyaralásnak.
Indulás előtti héten már éreztem, hogy nem miden oké. Kicsit meg voltam fázva. Illetve szerda délután olyan fáradt voltam, hogy amint hazaértem a melóból, egyből lefeküdtem aludni. De mindvégig bíztam benne, hogy vasárnapra minden rendben lesz. Sajnos nem így lett. Pénteken napközben már alig kaptam levegőt, éreztem, hogy a tüdőmmel nincs minden rendben. Azért annyira nem volt súlyos a helyzet, hogy egyébként is orvoshoz menjek, de gondolván a várnapi repülésre és a következő heti nyaralásra, mégiscsak kértem egy időpontot a háziorvoshoz délutánra.
A háziorvosi rendelőben, ahova járok, négy orvos rendel. Most sikerült a negyedikhez is eljutnom. Bárcsak ne lett volna ekkora szerencsém... Kezdjük ott, hogy időponttal is több mint egy órát kellett várnom. De ez még nem lett volna semmi, ezt elnéztem volna nekik. Viszont, amikor elmondtam az orvosnak, hogy mi a bajom, belenézett a fülembe is. Ezt mondjuk akkor sem feltétlenül értettem, de mindegy is, a lényeg, hogy tök hülye kérdéseket tett fel, mire mondtam neki, hogy műtve van a dobhártyám. Erre csak annyit állapított meg, hogy akkor lehet, hogy az egy műtéti heg. Hát, nem lehet, hanem biztos. Aztán még a hasamat is mindenképpen megakarta vizsgálni. Ezt sem egészen értettem, hogy ha nem kapok levegőt, akkor miért a hasamat vizsgálja. Mondjuk utána elmondta, hogy mit akart megnézni, de ezt talán előtte is mondhatta volna, akkor nem kerekedtek volna ki úgy a szemeim.... Végül annyit mondott, hogy csinálunk egy gyorstesztet vérből, hogy megállapítsa, hogy kell-e antibiotikum. Illetve egy légzésfunkciós vizsgálatot is.
A laborban kiderült, hogy a gyorsteszt 8 Euroba kerül. Nem a világ vége, ki lehet fizetni. Csak elég furának tartom, hogyha nem fizetem ki, akkor hazaküld, és ha mondjuk másnap még rosszabbul vagyok, akkor mehetek az ügyletre, mert hétvége van... Illetve szerintem, ha nem tud dönteni, akkor ennek bele kérne férnie az alapellátásba, hiszen azért ez nem egy maláriaelleni védőoltás. Na, mindegy, szükség volt rá, megcsináltuk, kifizettem.
A légzésfunkciós tesztet pedig végig egy monitor előtt ülve végeztette el velem az asszisztens. Még jó, hogy mi annak idején azt tanultuk, hogy ne lássa a beteg, hogy mit fúj, különben fals lesz az eredmény. De nekik biztos erre is lett volna magyarázatuk, én azonban nem kérdeztem rá. Viszont legalább arra rájöttem, hogy valószínűleg azért nem kapok levegőt, mert nem fújom ki rendesen azt, ami már bent van és több nem fér a tüdőmbe. Szakmai ártalom, hogy valamit én is le tudok olvasni a görbékről.:)
A labor után újabb várakozás következett. Aztán végre ismét felbukkant az orvos. Gondoltam most bemegyünk a kezelőbe és akkor megbeszéljük az eredményeket. Ehelyett ott, a folyosó közepén, a labor előtt, közölte, hogy tényleg kell antibiotikum és beszéljem meg az asszisztenssel, hogy hány napra kell kiírnia betegnek. Ennyi. És már el is viharzott. Én meg ledöbbenve álltam ott. Nem is tudtam kérdezni, egyáltalán szóhoz se tudtam jutni. Ez minden volt csak nem nyugat-európai szintű ellátás...
Elől az ablaknál a kezembe nyomott az asszisztens egy receptet, rajta egy fájdalomcsillapítóval és egy köptetővel. Kérdeztem tőle, hogy ebből akkor melyik az antibiotikum, erre mondta, hogy ne értetlenkedjek ott van rajta az is. Én meg mondtam, hogy vagy én nem látok rendesen vagy nincs ott semmilyen antibiotikum. Kiderült, hogy tényleg nem volt. Mondta, hogy utánanéz. Majd akart adni egy igazolást, amin egészen következő hét péntekig betegszabadságra lettem volna kiírva, mondtam, hogy az nem jó, mert én akkor szabadságon vagyok, szóval nekem csak mára kell igazolás a betegszabiról. Erre még jobban felhúzta magát, hogy mit problémázom ezen is... (Mondjuk csak annyit, hogy itt nagyon szigorúan veszik, hogy a betegszabi alatt nem mehetsz sehova, mert ha bárki meglát, akkor bizony a munkádat is elveszítheted....)
Végül csak megkaptam az egynapos igazolást, a receptet az antibiotikumra, és az orrcseppre, és az inhalátorra, valamint még egy köptetőre. Még jó, hogy ebből csak az antibiotikumot említette a doki.
A patikában aztán kértem a patikust, hogy magyarázza el, hogy mi mire való, mert a doki nem mondott semmit, az asszisztens pedig szintén nem volt magyarázós kedvében. Legalább a patikus kedves volt, elmondta, melyik gyógyszer mire van, és mikor kell bevennem őket.
A hétvégén, az indulásig próbáltam pihenni. A repülőre orrcseppel, inhalátorral és torokcukorkával felszerelkezve szálltam fel. A többi gyógyszer pedig a bőröndben lapult. Szerencsére hétfő volt az utolsó nap, amikor még valamit érzetem a betegségből. Utána már száz százalékosan tudtam élvezni a nyaralást. Nagyon remélem azonban, hogy most egy darabig nem kell a háziorvoshoz mennem. de ha igen, tudom, hogy kihez nem akarok időpontot kapni.
Mindenre felkészülve....:S
