Csütörtökön elérkezett a nap, amikor nem csak kívülről, de végre belülről is megcsodálhattam Gaudi fő művét, a Sagrada Familiát. Természetesen a Güell Parkot sem hagyhattuk ki a mai repertoárból.
De kezdjünk mindent az elején. Mivel csak 11 órára kaptunk jegyet elővételben a templomba, így volt időnk egy nyugodt villásreggelire. Nem is igazán tudnék elképzelni jobb programot, mint egy kiadós reggeli a napsütésben a Sagrada Familia mellett. Ezzel bizony már meg is kezdtük a hangolódást a következő programpontra.;)
A templomba a beléptetés pont a másik oldalon volt, mint ahol mi reggeliztünk, ezért reggeli után kényelmesen körbesétáltuk Barcelona leghíresebb látnivalóját. Az épület kívülről is hatalmasnak tűnt. Hát még belülről..... A beléptetőkapuk akadályait sikeresen vettük. Nekem mindent ki kellett pakolnom a táskámból, hogy a biztonsági őr meggyőződhessen róla, hogy csak olyan dolog van nálam, amit be vihetek a templomba. Számomra csak utólag derült ki, hogy majdnem a legmagasabb fokú terrorfenyegetettség alatt áll a Sagrada Familia, ezért voltak ennyire szigorúak a belépésnél. Hát mint tudjuk, jobb félni, mint megijedni.
Évek óta szeretettem volna eljutni ide. Évek óta szerettem volna látni Barcelonát, de kifejezetten ezt, a Sagrada Familiát. Minden más csak másodlagos volt. Hallottam már több élménybeszámolót, láttam már több fényképet, de arra mégsem voltam teljesen felkészülve, ami ott várt. Hihetetlen élmény volt belépni a templomba. Megcsodálni a színeket. Azt a mestermunkát, amit Gaudi létrehozott. Egyszerűen leírhatatlan az élmény. Annyira megfogott a templom hangulata. Egyszerű volt, de mégis csodás. Egyszínű, de mégis színes. És mindig más színben pompázott, attól függően, hogy honnan jött a fény, ami az ablakokon át a fehér oszlopokat megfestette. Bent voltunk egy térben és mégis olyan volt, mintha kint lettünk volna. Egyszerűen lélegzetelállító volt. Van egy mondás, amely szerint az élet nem olyan pillanatokból áll, amikor lélegzünk, hanem olyanokból, amikor eláll a lélegzetünk. ( "Das Leben besteht nicht aus Momenten in denen wir atmen, sondern aus denen die uns den Atem rauben.") Annyira igaz ez a mondás. Azt gondolom, hogy azt az élményt ott, a Sagrada Familiában soha nem fogom elfelejteni.
Van az, amikor az ember nagyon készül valamire és aztán negatívan csalódik. Talán mert a sok pozitív ajánlás, lelkes ember kapcsán túl sokat vár el. És van az, amikor nem vár el semmit, vagy nem olyan nagyon sokat és akkor pedig pozitívan csalódik. Ez most olyan volt, hogy volt nagy elvárás, Gaudi mégis megugrotta.:) Viccet félretéve, az elvárásokat is überelte az élmény. Örülök, hogy láthattam ezt a remekművet.
A képek (szerintem) önmagukért beszélnek:
A toronyban is jártunk:
A természet ihlette meg Gaudit:
Ahogyan az lenni szokott a turistalátványosságoknál, a Sagrada Familiát inkább lehetett egy múzeumhoz, mint egy templomhoz hasonlítani. Az emberek össze-vissza közlekedtek az audio guide-okkal, vadul szelfiztek és fotóztak. Persze tudom, hogy ez egy nehéz téma, és nyilván, ha egy hívő ember egy templomot meglátogat, akkor attól még ő is turistának számít és nagyon hasonlóan viselkedik, de az embertömegben, hangzavarban valahogy elveszik a templom csendje, meghitt jellege. Hiába próbálnak az oltár előtt egy elkerített részt fenntartani az imádkozóknak, elmélkedőknek, ha melletted folyamatosan rohangálnak a turisták, elég nehéz az elcsendesedés......
A Sagrada Familia után a Güell Park felé vettük az irányt. A park bejáratától nem messze található a Gaudi Experience, ahol egy 4D-s filmet néztünk meg Gaudi munkásságáról, illetve az interaktív tárlaton lehetett ismerkedni a mester munkáival. Egyik kolléganőm ajánlotta a helyet, aki jó kiismeri magát Barcelonában. Szerinte jobban megéri erre kiadni a pénzt, mint a Güell Parkra. Mi egy órával később azért megtudtuk, hogy szerintünk ez éppen fordítva van. De azért érdekes volt egyben látni Gaudi munkáit.
Mivel, amikor terveztük ezt a napot, és interneten megvettük a jegyeket, nem annyira tudtuk belőni a távolságot, illetve azt sem tudtuk, hogy pontosan mennyi időre lesz szükségünk egy-egy programnál, ezért inkább kicsivel több idővel számoltunk mindig. Így esett, hogy fél órával a mi időpontunk előtt értünk a Güell Parkhoz. Gondoltuk, hátha beengednek minket előtt. Sajnos nem így lett. Viszont sikerült egy érdekes beszélgetést elcsípnünk. Mi ötre értünk oda, minden fél órában volt beengedés, minden beengedés alkalmával 400 látogató mehetett be és nyolcig volt nyitva a park. (Nyugi nem lesz belőle matek példa....:P) Az érdekesség az, hogy aznapra már egyáltalán nem volt jegy. Iszonyú mennyiségű turista van Barcelonában. Még úgy is, hogy mi nem a főszezonban voltunk.
A Güell Parknak két része van. Egy hatalmas nyilvános, és egy kisebb lekerített. A belépős részben találhatóak a mozaikokkal kirakott padok, egy oszlopcsarnok és a híres színes gyík. Persze, hogy a padok kívülről is látszanak, de én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ne hagyja ki a fizetős részt sem, ha arra jár, mert megéri a belépőt megvenni. Sokkal többet lát az ember bentről, és egészen más élményben lesz része. Hihetetlen, hogy mekkora felület van kirakva mozaikkal. Csodálatos, ahogyan minden meg van komponálva, minden passzol mindennel, de mégis minden motívum egyedi. Persze itt is rengeteg ember volt, így kicsit nehéz volt élvezni a látnivalókat, de a tömeghez hozzá kell szokni Barcelonában.
A "főrész", fizetős rész után még sötétedésig sétáltunk egyet a nyilvános részen is. Nagyon tetszett nekem a hatalmas, rendben tartott, gondozott park. El tudnám képzelni, hogy esténként ott sétálgatnék. Csodás a kilátás a városra, tengerre.
Kívül:
Belül:
Nagyon szeretem az olyan városokat, ahol van zöldfelület, hatalmas park. Főleg, ha olyan a kilátás onnan, mint a Güell Parkból. Ezek mellett Barcelonának van tengerpartja. Ez engem sokáig hidegen hagyott, mostanában azonban azt gondolom, hogy sétálgatni a tengerparton, vagy csak kiülni inni valamit, azért nem rossz a látvány....:) És a hegyek is elérhető távolságban vannak a városból. Valamint az óváros kacskaringós utcái, régi házai, kicsi kávézói is igen csábítóak. Csütörtökre eljutottam odáig, hogyha magyarul vagy németül beszélnének Barcelonában, egyből odaköltöznék.:D
Ezzel a mai nappal nagyjából kivégeztük a kötelező látnivalókat és Gaudi leghíresebb alkotásainak is a végére értünk. Sűrű nap volt, sok látnivalóval. De eddig ez volt számomra a legemlékezetesebb. Várom, hogy mit hoz még a következő két és fél nap.;)
