Hétfőn reggel nekiindultunk, hogy felfedezzük Barcelonát. Az első látnivalónk a Casa Milà (másik nevén La Pedrera (Kőbánya)) volt. Itt megkezdtük az ismerkedést Gaudi művészetével. A ház Roger Segimon de Milà, gazdag textilgyáros megrendelésére készült. Ahogyan az azonban lenni szokott, az akkori kor nem értette meg a nagy művészt, így "csúnya" háznak becézték a mester művét.
A házban a mai napig laknak, és irodák is találhatók itt, de ennek ellenére az udvar, a padlástér, a tető és egy berendezett lakás megtekinthető. Érdekes volt felfedezni, hogyan vitte bele Gaudi a természetet az építészetébe. Jobban mondva, hogyan inspirálta őt a természet, hogy valami újat hozzon létre az építészetben.
A második állomás a Casa Batlló volt. Itt még inkább szembetűnő volt a természet dominanciája Gaudi építészetére. Az egész házat a víz "uralta". Gaudi itt egy már meglévő lakóépületnek adott teljesen új formát. Nem csak kívülről, de belülről is teljesen új arcot kapott a ház. Gaudi minden részletet, még a bútorzatot is aprólékosan megtervezte.
Nekem ez a ház jobban tetszett, mint az első. Színesebb, érdekesebb, lenyűgözőbb volt. Azonban ebből is csak egy részt lehetett megnézni, mert ebben is laknak a mai napig is.
Ebéd után a híres és ma már sajnos hírhedt, La Rambla felé vettük az irányt. Előtte még megálltunk a Placa de Catalunyanál. Itt van ugyanis a turisztikai iroda, ahol a szombatra a Montserratra lefoglalt fonatjegyeinket tudtuk átvenni. Illetve tudtuk volna, ha nem közölte volna a hölgy a pult másik oldalán, hogy a fogaskerekűk egészen október 13.-ig sztrájkolnak és nem járnak. Aznap október 2.-t írtunk... Mondjuk azt mondta, hogy még változhat a helyzet, de nem valószínű. És tájékoztatott arról is, ha még nem tudtuk volna (honnan tudtuk volna??), hogy másnap csak reggel 6:30-9:00-ig illetve este 17:30-19:00-ig lesz tömegközlekedés, mert sztrájk lesz. Ez nem hangzott valami jól, de nem hagytuk, hogy letörjön minket. Jó hangulatban folytattuk a város felfedezését.
Mielőtt a rákanyarodtunk volna a La Ramblára beugrottunk a Media Marktba. Muszáj volt sajnos. Tegnap indulás előtt leellenőriztem a fényképezőgépem. Az elemek fel voltak töltve. De meglepetésként ért, hogy kiírta a gép, a kártya írásvédett. Na, ezt már ismerem, gondoltam magamban. Van a kártya oldalán egy pöcök azt kell le- vagy felhúzni és akkor nem lesz írásvédett. Kivettem a kártyát, és ekkor jött a második meglepetés. Nincs meg a pöcök.... Ez bizony lehetetlenné tette, hogy feloldjam az írásvédettséget. Még volt egy kis időm, gondoltam megnézem, mit ír az internet. Végül találtam egy használható tippet: ragasszam le celluxszal a kártya oldalát a pöcök helyén. Ez működött.:) Lőttem is egy fotót, biztos, ami biztos. A gond csak az volt, hogy ma reggelre sajnos elvesztette tartását a cellux. Így kénytelen voltam egy napra lemondani a fotózásról és egy új SD-kártyát venni. Szerencsére ez egy nagyvárosban nem olyan nagy kihívás. (Ezért sem lettek mindig olyan jó minőségűek a mai képek, mert csak telefonnal tudtam fotózni.)
A La Rambla egy hatalmas sétáló utca. Tele boltokkal két oldalt, illetve bódékkal a közepén, ahol mindenféle fajtájú és mennyiségű szuvenír megtalálható. És persze sok-sok egyéb dolog is. Például fagyi.:)
A La Rambla közvetlen szomszédságában található Barcelona híres piaca a Mercado de la Boqueria. A piac a katalán főváros legnagyobbja, igen látványos, megéri körbesétálni még akkor is, ha nem akarunk venni semmit. Egzotikus gyümölcsök, halak és tengeri herkentyűk nyersen és frissen elkészítve, nassolni való magvak, édesség, különböző fajtájú olajok, hogy csak egy párat említsek, várják a helyieket és az érdeklődő turistákat.
A La Rambla egészen a tengerig nyúlik, ahol Kolumbusz 60 méteres szobra ágaskodik. A szobrot 1888-ban az első spanyol Világkiállítás alkalmából emelték, Kolumbusz Kristóf első amerikai útjának tiszteletére.
A sétálóutca és egy fáradt nap végén megpillantani a tengert felért egy új adrenalinlökettel. Elfelejtve, hogy azért kicsit fáradtak a lábaink, boldogan sétáltunk a vitorlások mellett és élveztük a tenger illatát.
Este komoly tervet készítettünk, hogy hogyan is jutunk el reggel 6:45-re a találkozóhelyre, ahonnan az andorrai kirándulás indul. A tömegközlekedés hiányában a lábainkra hagyatkoztunk. (Nem tudtuk, hogy tényleg mindenki sztrájkol, ezért abban sem voltunk biztosak, hogy nem lesznek-e tele az utcák autókkal, így a taxira sem mertünk hagyatkozni.) De erről majd a következő részben részletesebben is beszámolok.;)
