A szombati buli és óraátállítás után nem sok időm maradt pihenni. Vasárnap reggel ugyanis már a stuttgarti reptéren kellett lennem, hogy elhozzam Anyát, aki látogatóba jött pár napra.
A reptérről először haza jöttünk. Gyorsan ettünk valamit, majd Schorndorf felé vettük az irányt. Ez volt az első igazi tavaszi hétvége, hétágra sütött a nap.Schorndorfban éppen olasz piac és verkaufsoffener Sonntag volt. (Vagyis nyitva voltak a boltok vasárnap.) A környék összes településéről ide jöttek az emberek. Nem lehetett leülni sehova egy kávéra, mert az összes terasz tele volt. És minden fagyisnál fél órás sor állt. Mindenki megörült a jó időnek és próbálta élvezni az év első igazi napsugarait.
Meglátni és megszeretni. Az egyik kedvenc üzletemben vettem. "Már megint 29" :D:D:D Innentől ez így marad!:P
A fenti programok mellett kellett lennie még valaminek, ugyanis egy csomó velencei karneválosnak öltözött ember közlekedett a tömegben. Azt azonban nem sikerült kideríteni, hogy minek az apropóján öltöztek be. Az én verzióm szerint a karneváli időszak után elindultak Velencéből és mostanra értek ide.;) Mondjuk akkor sem értem mit csináltak ott a nagyböjt közepén, mert a farsangi időszaknak már rég vége volt.
Én a hétfőt, és a keddet szorgosan munkával töltöttem. Anya pedig szomszédolt Dóriéknál.
Szerdára szabit vettem ki. Végül is egyszer van ilyen kerek évfordulója az embernek.;) Szerencsére a napsütéses jó idő kitartott a szülinapomig. Így reggel az ébredéskor egy nagyon szép napnak néztünk elébe. Waiblingenben megreggeliztünk, majd vonatra szálltunk, hogy eljussunk Sigmaringenbe. Ott megnéztünk egy Hohenzollern-kastélyt, ami a "Duna fölé magasodó impozáns várkastély" a wikipedia szerint. (Mi mást is tehettünk volna, minthogy kastélytúrára megyünk.:P) A kastély egyébként tényleg nagyon szép volt. Hatalmas, több int 400 szobája van. Persze ebből csak egy kis rész látogatható, a többi mind privát célokra van fenntartva. Érdekes volt nagyon, hogy az 188-as évek végén már mennyire modern, mindennel felszerelt fürdőszobával rendelkezett a kastély. És volt benne egy nagyon érdekesen megfestett festmény a plafonon. Egy lovast és a lovát ábrázolta úgy, hogy mindegy, hogy hova állt az ember a szobában, mindig tőlünk el felé vágtatott a lovas.
Kastélynézés után ittunk egy kávét és ettünk hozzá egy sütit. Majd visszavonatoztunk nagyon szép tájakon keresztül Stuttgartba. Ott Anya kérésére felmentünk a pályaudvar tornyában kialakított kilátóba. Meg kellett állapítanom, hogy nem csak lentről, de fentről sincs sok látnivaló Stuttgartban.
(Königstrasse, Schlosspark, Tévétorony, az összes látnivaló)
Utána még beszaladtunk a Pandora üzletbe, megnézni, hogy melyik méret kellene nekem a karkötőből. A családom meglepett ugyanis egy csodás Pandora karkötővel, csak sajnos nem volt jó a méret. De még egyszer nagyon köszönöm a gyönyörű ajándékot!
Este Waiblingenben egy nagyon pici olasz étteremben ettünk egy nagyon finom spárgás tésztát. És nálam persze nem maradhatott el az örök kedvenc tiramisu. Miután hazaértünk, este negyed tizenegykor koccitottunk még egy jó kis helyi, Kessler pezsgővel. Szép nap volt. Sok emlékkel.:)
Évekig tartogattam őket, ma eljött a pillanat, amikor emelhették az ünnep fényét
Sokatok kérdésére válaszolván, túléltem ezt is és azért nem érzem még a korosodást. Valamint vasárnapi találkozásunkkor Gergő is rögtön megnyugtatott, hogy még mindig ugyanúgy nézek ki, mint egy hete, ne aggódjak, nem látszik még az öregedés. Dóri és Szandi pedig helyeseltek neki, szóval asszem igazuk lehet.:)
Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, üzeneteket, képeslapokat! Nagyon örültem nekik!:D
Kolléganőm anyukája a betegem és ő készítette nekem.;)
Csütörtökön délelőtt aztán Anya a reptér felé, én pedig a következő tanfolyamom felé vettem az irányt. De erről majd legközelebb bővebben.
