Múlt hétvégén megkezdődött a tatár, khm, akarom mondani a vendégjárás nálam. Az elkövetkezendő hetekben folyamatos jövés-menés lesz. De jól van ez így. Állok elébe!;)
Lőrinc már jó párszor járt Stuttgartban, Kinga pedig még soha. Mindezek ellenére nem volt olyan nehéz programot egyeztetni. Igazából még a BMW múzeumba kellett volna elugranunk, de az Münchenben van.:P Itt a környéken csak Mercedest és Porschét gyártanak.:D
Az itteni időjárás is bemutatkozott a vendégeknek. Vagyis egészen péntekig szép idő volt, napsütéssel, aztán szombaton esőre és felhős égre ébredtünk. De hát mi nem vagyunk cukorból, így egy Leberkäse-s villásreggeli után a Porsche múzeum felé vettük az irányt. (A múzeum esőben is mindig jó program.:P) Ez nekem is egy kipipálandó látnivaló volt a stuttgarti listámon, de eddig valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elmenjek oda. Nem mondom, hogy nem érdekes, de számomra nem volt akkora nagy szám. Eddig sem érdeklődtem túlságosan az autók iránt, és most rájöttem, hogy valószínűleg ezután sem fogok.:) De ha az ember itt lakik a környéken, ezt legalább egyszer látni kell.
(A kezdetekkor körbenéztem, de nem találtam álmaim autóját. Ezért elhatároztam, hogy megépítem magamnak.")
Mire végeztünk a múzeumban, szerencsére elállt az eső. Így nekiveselkedtünk a Killesbergnek, ahol a Weissenhofsiedlung található. Az itteni 1927-ben épített házakat 17 modern építész tervezte, s így jött létre egy olyan különleges kiállítás, ahol az I. világháború utáni építészet legjobbjainak munkáit gyűjtötték össze. A II. világháború ezeket az épületeket sem kímélte, de a felújítási munkáknak hála, ma is megtekinthetőek. Itt megtalálhatók többek között Le Corbusier munkái is. Le Corbusier a 20. század egyik legnagyobb hatású építésze volt, újító, akinek építészete szakított az addigi hagyományokkal, teljesen új alapokra helyezve azt. Le Corbusier nem csak épületeket, hanem komplett városképeket tervezett, elméleti munkássága a modernizmus nyitánya az építészetben. Modern, letisztult, egyszerűségükben nagyszerű épületekről van szó. Öt alapelve: az oszlopokon álló ház alatt átvitt zöldterület; a kertté alakítható tetőterasz; a vázas szerkezet és az így szabadon változtatható alaprajz; a szerkezettől független határoló falak; a szabadon alakítható, szalagablakos homlokzat. Munkásságát az UNESCO a világörökség részévé tette.
A kultúrprogram után jött egy kisebb séta a killesbergi kilátóba. A kilátó érdekessége, hogy adományokból épült fel, minden lépcsőfokra rá volt írva az adományozó neve. Másik érdekesség, hogy becsületkasszás alapon működik. Ki van írva az ára, és mindenki szépen bedobhatja a minimális összeget, mielőtt felmászik a végeláthatatlan lépcsőfolyamon a kilátó tetejébe. Szerencsére fentről egészen messzire el lehetett látni, mert addigra a felhőzet is szépen felszakadozott.
A nap záróakkordjaként megnéztük a stuttgarti Schlossplatzot, Neues és Altes Schlosst, a Rathaust, valamint a Königstrasset. Vagyis mindent, amit a stuttgarti belvárosból látni érdemes. És igazából maximum fél óra alatt megnézhető. (Persze azért szép időben kicsit tovább is lehet csavarogni ott.) Majd beültünk egy igazi sváb vacsorára.
Vasárnap Waiblingenben reggeliztünk. Az eső szerencsére nem esett, de olyan nagyon meleg sem volt még. Nem is gondoltam volna, de kiderült, hogy ha vasárnap reggelizni szeretnék menni itt, akkor mindenképp megéri asztalt foglalni. Valószínűleg egyébként, nekünk eddig azért volt nagyobb szerencsénk, mert általában jó időben mentünk reggelizni és akkor a kinti asztalok is mind a vendégek rendelkezésére álltak.
Waiblingenből ismét Stuttgart felé vettük az irányt, a Mercedes múzeumot céloztuk meg. Az autókért továbbra sem rajongok, de azt kell mondjam, hogy régen voltam (vagy talán sosem) olyan múzeumban, ami ennyire színvonalasan lett volna megépítve és berendezve. Tényleg érdekes volt, nem volt túl sok az infó, de ha valami jobban érdekelte az embert, akkor lehetett további információkhoz jutni. A Porsche múzeumhoz képest sokkal több autót, és a gyártáshoz, gyárhoz kapcsolódó érdekességet mutatott be, sokkal impozánsabb környezetben. Valamikor jó 18-20 évvel ezelőtt voltunk már itt egyszer Anyáékkal, de akkor még nem így nézett ki az épület. Ez tényleg egy élmény volt. Mondjuk szerintem a következő látogatás majd újabb 18-20 év múlva lesz.:) Mert bármennyire is jó volt, az autókért még ezután a hétvége után sem rajongok. (De azért, ha valaki erre jár, mindenképpen nézze meg, megéri.;))
A múzeum után már csak arra volt időnk, hogy igyunk egy kávét Stuttgartban, egy nagyon jó kávézóban. Lőrincéknek utána menni kellett a reptérre. Rövid volt a hétvége, de jó volt egy kis időt együtt tölteni.:)
