Bizony már három éve, hogy itt élek. A döcögős, néha nagyon hosszúnak tűnő napok után, beindultak az események és hamar elszaladt ez a három év. Főleg ez a harmadik.
A harmadik évről elmondható, hogy a rutin éve volt. Már nem csodálkozom rá, hogy a január 6.-a ünnepnap, a március 15.-e viszont nem. És már pontosan tudom, hogy mit jelent a Wasen és a Frühlingsfest kifejezés. Sikeresen berendeztem úgy az életem, hogy nem okoz gondot, hogy vasárnap minden zárva tart. Vannak olyan események, amelyekre minden évben elmegyek, így mondhatni, hogy szoktam rájuk járni. Ilyen volt például a januári Fizioterápia Szakkiállítás. A baráti társaságban a szülinapok megünneplése, vagy az egyéb események is évről évre visszatérő momentumok lettek. Szabadságtervezésben és utazásszervezésben is fejlődtem. Lassan ismerem az összes Budapestre induló repülő-, busz- és vonatjáratok indulási- és érkezési időpontjait, árait, előnyeit és hátrányait. Egyre gyorsabban pakolom be a bőröndö(ke)t. És elmondható, hogy az évek alatt a kollégáim egyetlen rutinkérdése az otthoni szabadságaimmal kapcsolatban az lett, hogy kinek lesz éppen esküvője otthon.:P
Szóval kialakult néminemű rutin a hétköznapokban. Az ügyintézés is sokkal gyorsabban megy. Már nem okoz gondot, ha éppen a Vodafonnal kell veszekednem a telefonszámla miatt. Simán lebonyolítok egy adott esetben 45-50 perces telefonbeszélgetést, és a végén tényleg elérem, amit akarok. Legalábbis a szóbeli ígértük szerint. Aztán lehet, hogy a következő hónapban az egész történet megismétlődik... Mondom én, hogy az idei a rutin éve volt. Habár most úgy néz ki, hogy végre tényleg sikerült közös nevezőre jutnunk a Vodafonnal. (De ezt én csak akkor hiszem el, ha már láttam a következő számlát.) És azt is megoldom, ha a German WIngsnél kell az interneten a kártérítési igényem benyújtani a törölt repülőjárat miatt. Persze nyilván nehezebb ezeket a dolgokat idegennyelven intézni, viszont utána jóérzés, hogy ezt is sikerült megharcolni.
Ebben a harmadik évben mondhatjuk, hogy a berendezett élet haladt a maga útján. Azért ez nyilván nem jelenti azt, hogy ne lennének a hétköznapoknak nehézségei. A rutintól azonban otthon érzi magát az ember, a rutin biztonságot ad, a rutin magabiztosságot nyújt, a rutin segít, hogy gyorsan és hatékonyan intézzünk el dolgokat.
Három éve Németországban, három éve a rendelőben Kernenben. Érdekes pont az elmúlt hetekben volt két olyan betegem is, akik kb. két éve nem voltak nálunk. Furcsa, amikor ilyen betegek jönnek újra. Mutatja az idő múlását. Akkoriban még eléggé új volt nekem minden. Mondták is, hogy a nyelv is sokkal jobban megy, és sokkal otthonosabban mozgok a rendelőben. A rutin. Az évek, az a sok hónap, óra, amit ott töltöttem, örülök neki, hogy nem múlt el nyomtalanul.
Azért persze rutin ide vagy oda, még mindig van sok minden megtanulni, megismerni, felfedezni való. Mind a szakmában, mind pedig azon kívül. Majd meglátjuk, hogy mi mindenre lesz lehetőség a következő évben.;)
