Idén elég rosszul jönnek ki az ünnepek. A mindig hétköznapra eső ünnepnapok, mint például nagypéntek vagy húsvéthétfő mellett a többi ünnepnap nem igazán kedvez a munkavállalóknak. December 24.-én Németországban dolgozni kell, de csak fél napot, a 25.-e pedig itt is szabadnap. Idén azonban mindez sajnos nem számít, mert szombatra illetve vasárnapra esnek ezek a napok. Az egyetlen idei ünnep, ami valóban munkvállalóbarát, az az október 3.-a itt. Az egyetlen német nemzeti ünnep. És szerencsénkre idén hétfőre esett. És hamár végre összejött idén is egy hosszú hétvége, akkor gondoltam igyekszem kihozni belőle a legtöbbet. Meg is látogattam Marikát és Julient Belgiumban.
Pénteken csak délig dolgoztam, utána rohantam a reptérre. Az ünnepnapnak és Marikáéknak hála, egészen hétfő estig élvezhettem szívélyes vendégszeretetüket. Az időjárás sajnos nem igazán volt kegyes hozzánk, de a vasárnapot leszámítva nem panaszkodhatom. És azt az időt is szuperül kihasználtuk, mikor nem tudtunk kimenni a szakadó esőtől.
Indulás! Belgiumig szárnyaltam :)
Pénteken egy búcsúbulira vittek el, ahol megismerhettem a belga (és a francia) bulizós zeneszámokat. Drága családom, nem hiszitek el, de Belgiumban tombolva táncolnak a Rómeó és Júlia musical leghíresebb számára. Milyen jó, hogy én annak idején addig hallgattam ezt a számot, amíg már mindenki megőrült tőle, mert most én is lelkesen tudtam bulizni rá.:) És el sem tudom mondani hányszor gyűjtöttem be azt a megjegyzést, hogy "jó" helyre jöttem, ha nem szeretem a sört. (És hozzá a tágra nyílt szempárok...)
Egy jó kis este szép emléke (most már a szobám falán)
Szombaton aztán biciklivel felfedeztük a környéket, ahol Marikáék laknak. Majd a házfelújításuk apró mozzanataként lereszeltünk egy ajtóból pár centit. Végül pedig este elmentünk Monsba. Megnéztük a várost, ami tavaly Európa kulturális fővárosa volt és ittunk egy igazi belga forrócsokit. Hmmmm....:)
Kalandra fel! Indulunk felfedezni a környéket
Mons
Vasárnap megpróbáltunk kirándulni kicsit. Sajnos azonban a kastélyparkot, ahova Marikáék elvittek már bezárták télre. Megpróbálkoztunk utána pár tó megnézésével, de nagyon lehűlt az idő és elkezdett szakadni az eső, így végül nagy tanácskozás után hazafelé vettük az irányt. Otthon aztán csináltunk egy jó kávét, Marikának hála volt házi süti is hozzá, és bangeztünk egyet. Aztán átugrottunk Monsba misére.
Kastély és a bezárt park hátulról
Hétfőn Marika és Julien napközben a szorgosan dolgozók, én pedig a lelkesen turistáskodók táborát erősítettem. Amíg ők a munkahelyükön szorgoskodtak, addig én megismerkedtem Nivelles nevezetességeivel. Majd egykor Marika összeszedett és elvitt Ottigniesbe. Megmutatta merre laktak régen. Utána pedig sétáltunk egyet a városban, igazi csajokhoz méltóan shoppingoltunk kicsit, összeválogattuk a "szuvenírem" darabjait (kép lejjebb), majd kicsit kifújtuk magunkat egy sör mellett. Töredelmesen bevallom, hogy ezután a pár nap után Belgiumban, már nem állja meg a helyét az a mondat, hogy nem szeretem a sört. Marikának hála rájöttem, hogy van olyan sör, amit szeretek. És még messze nem kóstoltam végig az összes belga sört.;) Már csak meg kéne jegyezni azoknak a nevét, amelyeket ízlettek... De ha más nem, majd telefonos segítséget kérek.:P
Az esős reggel után kisütött a nap, és csodásak lettek a fényviszonyok
Nekem nagyon tetszik a belga építészet, hogy meghagyják a téglát kívülről
Park Nivelles-ben
Ottignies-ben (nem tökéletes a fotó, de szép emlék)
Kastélyos sör, és még finom is. Jó választás volt Marika, köszi! :P
Azért persze nem is igazi a belgiumi kiruccanás belga csoki nélkül. Hoztam magammal jó sok belga csokit. És a kedvenc karamellás ízű belga kekszemet is. Csak "kicsit" volt túlsúlyos a kézipoggyászom. De mivel online becsekkoltam, Julien pedig nagyon kedvesen kinyomtatta nekem a beszállókártyát, így senkit sem érdekelt, hogy hány kiló a csomagom. Azért még Budapestről rajta hagytam az "approved cabin baggage" cetlit, biztos ami biztos alapon.;) (Egyébként már kifele is így mentem. Teleraktam a bőröndöt ajándékkal, és bíztam benne, hogy a boardingnál nem mérik le. Nem is néztek szinte semmit, mert késésben voltunk. Természetesen. Mint mindig. Három Eurowings gép indult egymás mellől. A miénk és az amszterdami kb fél órás késéssel, a bécsi két órással. Ez az Eurowings... De még mindig jobb, mint amikor szeptemberben a Budapestről induló járatomat törölték és Hamburgon keresztül jutottam vissza Stuttgartba....)
Belga szuvenírem összeszerelés után, szerintem lassan kiérdemlem a legfurcsább kézipoggyásszal utazó vendégünk címet valamelyik reptéren :) (egy papírszatyorban, nagyon vigyázva, hoztam a gömböket, és külön az égősort hozzá)
Nagyon jó volt újra látni a régi barátokat, eltölteni pár önfeledt órát, megismerni új helyeket, együtt tekerni, nagyokat beszélgetni. Köszönöm Nektek a hétvégét! Jövőre folyt. köv. nálam.;)
Ui: Sikerült arról a reptérről, Zaventemből repülnöm, ahol márciusban a robbantás volt. (Nem volt Stuttgartból másik járat, csak oda lehetett repülni.) Azért rendesen érezni lehetett még a megerősített óvintézkedéseket. A reptér és a parkolóház közötti részt, ahol régen a taxik állhattak, teljesen lezárták. Fel sem lehet hajtani rá. Ott most egy ideiglenes kordon és ellenőrző kapu van felállítva. Tehát egyszer már át kell menni egy átvilágító kapun, mielőtt belépnénk a reptér épületébe. És csak utána jön a check-in, illetve a megszokott biztonsági ellenőrzés, itt azért már kicsit részletesebben, mint odakint. A reptér egész területén állig felfegyverzett katonák állnak kettesével. Nem valami szívmelengető látvány. De fő a biztonság.
