Ez az alliteráció jellemzi leginkább a mosatni időszakot az életemben. Az összes májusi hétvégém teljes mértékben be van táblázva. És a hétvégékhez jött még egy szabadnap, Christi Himmelfahrt. Magyarul Krisztus mennybemenetele. Ez a húsvéti ünnepkör 40. napja, vagyis Húsvét vasárnapja utáni 39. nap. Éppen ezért mindig csütörtökre esik. Milyen jó lenne, ha ismernék itt a hosszú hétvége valódi fogalmát és megadnák szabadnapnak a pénteket is..... Persze azért nagyon örültünk a szabadnapnak így is. Egy jó kis kerti partival ki is élveztük a szabadnap és az időjárás adta lehetőségeket. Természetesen az előtte lévő három napon sokkal melegebb volt és sokkal többet láttuk a napot. Dórival reggel kilenckor még kimentünk futni, akkor még hétágra sütött a nap és meleg volt. A buli egy magyar családnál volt és dél után kezdődött. Addigra megjelentek a felhők és szép lassan elbújt a nap mögöttük.:( Azért a buli így is jól sikerült. Egész sokan összejöttünk az itteni, kinti csapatból.
Május első hétvégéjéről már írtam nektek. Most akkor tartsuk a kronológiai sorrendet, következzen a második hétvége. Természetesen ennek a hétvégének a programja is jó sűrűre sikeredett. Pénteken éjszaka sütöttem egy tortát, mert tudtam, hogy szombaton képtelen lennék olyan korán kelni, hogy elkészüljön a torta. Így is szombathoz képest korán felkeltem és útnak indultam Stuttgartba. Venni akartam pár dolgot, és a nagyobb választék miatt inkább egyből menetem Stuttgartba és nem álltam neki Waiblingenben nézelődni. A legfontosabb volt, hogy a következő hétvégére beszerezzem az ajándékokat. A mosatni hétvégén ugyanis a svájci családot látogattam meg. De erről majd külön írok.;)
Éppen időben végeztem a shoppingolással, beszereztem mindent, ami nagyon fontos volt. Ezután mennek kellett tovább, ugyanis Maitlandet gyakoroltunk a hétvégén. Szombaton abban a rendelőben voltunk, ahol a cseh Marta dolgozik. Megengedte a főnöke, hogy bemenjünk, úgysincsenek nyitva szombaton. Az elektromos ágy nagy segítségünkre volt. Ráadásul most jött még egy új lány a mostani tanfolyamról és így még hatékonyabbak voltunk. Kettőkor találkoztunk és fél tíz után jól elfáradva jöttünk el a rendelőből. De megérte a sok erőfeszítés. Rengeteg dolgot átvettünk. Utána mindannyian Martáéknál aludtunk, hogy másnap még tudjunk gyakorolni. Az ottalvás miatt vittem nekik a tortát. Meg azért is, mert két hete volt az esküvőjük.
Vasárnap miután fel tudtunk kelni, gyakoroltunk még egy kicsit. Azért az ébredést nem kapkodtuk el. Előző éjszaka kettőig boroztunk és beszélgettünk. A maitlandezés után pedig várt még ránk egy kirándulás. Marta férje ugyanis siklóernyőzni tanul és mindenképp el akart menni siklani a hétvégén. Szombatra végülis rossz időt mondtak. De vasárnap már nem volt borús és szeles, lehetett menni. Marta szeretett volna vele menni, de nem akart egyedül üldögélni. Ezért megnézték, hogy mi van a közelben, ami érdekes lehet. Találtak is valamit. Nem is akármit. A Burg Hohenzollernt. Mivel Marta tudja, hogy szeretem a kastélyokat, várakat, megkérdezte, hogy nem mennék-e vele. Én meg mondtam, hogy persze, menjünk. Igaz, nagyon régen már jártam ott. De jó volt újra megnézni, bebarangolni a várat. Az egyetlen negatívum az volt, hogy itt május második vasárnapja anyák napja. (Apák napja pedig Chritsi Himmelfahrtkor van és ünneplik is rendesen.) Természetesen a várban hatalmas anyák napi ünnepséget rendeztek. A gyerekeknek volt kézművessarok, bábelőadás,és hasonló programok, a felnőtteknek koncertek. És mindezek függvényében rengeteg ember. Erre nem készültünk, eszünkbe sem jutott, hogy ekkora programot rendeznek odafent. Azért így is nagy élmény volt a kastély. A jó oldala az volt a speciális napnak, hogy nem volt idegenvezetés, nyitva voltak a termek és mindenki addig nézelődhetett, ameddig szeretett volna. A hátránya pedig ugyanaz volt. Nem volt idegenvezetés. Szerencsére pár teremben voltak felügyelő személyek, akik meséltek pár dolgot a termekről, szobákról és a családról, akiknek a tulajdonában van a mai napig a vár. Ez ugyanis egy privát vár és a kastélyban a látogatható szobákon kívül van a családnak is be van rendezve egy külön lakrész. De ez itt nem egydülálló. Németországban még mindig sok gróf és hercegi család van, birtokkal és kastélyokkal, várakkal. Ez egy ilyen világ itt.:)
Szerettünk volna egy jó közös képet Martaval szép háttér előtt. De sikerült megint valami igazi "fotográfust" felkérnünk a feladatra. A cipőnk orrától kezdve minden benne volt a képben csak a háttér nem. Igazából otthon is fotózkodhattunk volna. Én már le sem állok elmagyarázni egy ilyen embernek, hogy esetleg szép lenne, ha látszódna valami a várból is a képen. Főleg, hogy Marta mondta neki az elején, hogy a másik oldalra állunk, mert ott szebb a háttér. Hát ennyit erről. És mire találtunk valakit, akinek sikerült jobb képet csinálni Marta telefonjával, addigra lemerültek az elemeim.... Murphy.:) Majd igyekszem megszerezni azért az egyetlen jobbnak mondható közös képünket. Addig is lentebb találtok pár képet a várról. Jó szórakozást hozzá!;)
