Érzek én azért valami csavart abban, hogy a munkát egy szabadnappal ünnepeljük. De mindentől függetlenül, nagyon jól van ez így! :) Hiszen, mikor nem örül az ember lánya egy potya szabadnapnak. Hát még, hogyha ez éppen péntekre esik. Éppen ezért már nagyon vártam ezt a három napos hétvégét. Főleg, mivel vendégeket vártam Belgiumból. Csütörtökön a munkanap végén már alig bírtam kivárni, hogy hét óra legyen és én indulhassak haza. Én nem utaztam sehova, de legalább annyira felpörögve éreztem magam.:)
Marika és Julien pénteken reggel érkezetek. Egy közös reggeli és gyors programegyeztetés után nekivágtunk a nagy világnak. Sajnos most igazuk lett a meteorológusoknak és a héten jellemző tűző napsütés után péntekre megérkezett az eső. Nem is akárhogyan. Szakadt egész nap. Más választásunk nem lévén, esernyővel vágtunk neki Tübingen még esőben is igazán impozáns belvárosának. A városháza előtt készültek bográcsos kajával és zenekar is volt megünnepelni a május elsejét. Az egyetlen dolog, ami hiányzott, az az érdeklődő tömeg volt... Majd jövőre!;) Mi azért hősiesen bebarangoltuk az egyébként nagyon hangulatos kisvárost, megnéztük a templomot, aminek a tornyába is felmásztunk, fölmentünk a várba, sétáltunk a kis utcákban, megcsodáltuk a házakat. Utána pedig beültünk egy hangulatos helyre kicsit felmelegedni. Sajnos nem csak esett az eső, de nagyon le is hűlt az idő.:S
Tübingen "madártávlatból"
Ázott verebek.....
Kedvenc utcám :)
Legalább szép színesek vagyunk az elengedhetetlen ernyőkkel :P
Folyópart, még így, esősen is szeretem...;)
Szombaton már kegyesebb volt hozzánk az időjárás. Szükségünk is volt rá, mert nagyobb túrát terveztünk. Mielőtt nekivágtunk volna a hosszú útnak, megreggeliztünk Waiblingenben egy pékségben és tettünk egy kisebb sétát jelenlegi otthonom óvárosi részében. Waiblingen kicsi város, de annál hangulatosabb belvárossal, régi városfallal és csodás Fachwerkhäuserekkel (favázas falazású faluház) rendelkezik.
Egy nyugodt szombati reggeli remek társasággal
Szombati piac háttérben pedig a híres, tipikus Fachwerkhäuserek (színes gerendások :P)
Városfal egy része
Első célpontunk egy erőd romja volt, amit Marika egy katalógusban szúrt ki. Gondolom azért, mert a képen jó idő van és az erőd mögött kirajzolódnak Svájc csodás hegyei, lábuknál a Bodeni-tóval. Minket egy kicsit másmilyen égbolt, ezáltal másmilyen kilátás fogadott. De így is nagy élmény volt a hatalmas erőd, mely Németország legnagyobbja, a maga kilenc hektáros területével. És természetesen, a prospektus szerint, itt található az ország legszebb kilátása is. Tiszta időben, teszem hozzá én.:)
Bizony, egészen odáig felmásztunk
Azért volt pár felhő az égen
A nagy széltől kicsit bemozdult a kamera, de ez a kép így is annyira jó :)
És egy éles kép is
Színes :P
Elég lesz a képekből, menjünk tovább.......:P
A romtúrától jól megéheztünk, ezért Konstanz felé vettük az irányt. Egyrészt, hogy együnk valamit, másrészt, hogy közelről is megcsodáljuk a Bodeni-tavat. Nem gondoltam volna, hogy szombaton nem találni parkolóhelyet Konstanzban. Teljesen tele volt az egész város. Azóta felvilágosítottak a betegeim, hogy ezen ne csodálkozzak, és főleg hosszú hétvégén nem érdemes Konstanz közelébe menni. Hát, ezt is megtanultuk. Azért a tó így is lenyűgöző volt, a kaja is nagyon jó volt, a pincérnő pedig (természetesen) magyar volt.:) De hát, hol nem botlik honfitársába az ember? Konstanzban sétálgatva ismét megállapítottam, hogy tudnék élni abban a városban. Ott a tó, látszódnak Svájc hegyei, jókat lehet sétálni a belvárosban, át lehet ugrani Svájcba, és hétköznap gondolom sokkal nyugisabb.:)
Virágok a tóparton 1
Virágok a tóparton 2
Kedvenc fáim és a tó
Nem lehet rossz a tó közepén nyugiban....:)
Éhesek voltunk :P
Prosit!
Konstanz után még megnéztük Reichenaut. Reichenau a Bodeni-tó legnagyobb szigete Németországban. Már csak az ide vezető út miatt is érdemes ellátogatni ide. Hosszú, keskeny út, melyet két oldalról hatalmas fák őriznek. Az ember szinte érzi, hogy ez az út egy különös világba vezet.:) A sziget felkerült pár éve az UNESCO listájára. Található itt többek között egy bencés kolostor, melyet 724-ben alapítottak. Nagyon csendes környék, jókat lehet sétálni errefelé a tóparton. Mi a séta után betévedtünk még egy templom kápolnájába is, ahol éppen vecsernye (esti imádság) volt.
Kolostor
Igen, azok saláták. Annyira jól néznek ki :)
Tópart 1
Tópart 2
Az autóhoz visszafelé vezető úton elkapott minket sajnos az eső. Azonban ez sem tudta kedvünket szegni, mi bizony megnéztük, hogy milyen is az éjszakai élet Waiblingenben. A koktélok nagyon finomak voltak.:)
Egészségünkre!
Jelentem, van olyan, aki még nálam is több fotót készít.:) Köszi a szuper képeket Marika!;) Jó, hogy itt voltatok, nézzetek be máskor is! Persze ez mindenkire érvényes, aki erre jár.:P Kitől rettegjek?:P
