Igaz, hogy itt kicsit másképp esnek a nemzeti ünnepek, mint Magyarországon, de azért itt is jut egy szabadnap októberre. Október 3-a az egyetlen német nemzeti ünnep. Nincsenek úgy elkényeztetve, mint mi a három nemzeti ünnepünkkel. Azért így is örültünk neki, nagyon is.:) Én annyira, hogy már előző este elhagytam az országot.:P
Mielőtt még a hétvégéről mesélnék, essen pár szó a nemzeti ünnepről. Október 3-a a német egység napja (Tag der Deutschen Einheit), az 1990-es német újraegyesítésnek állít emléket, amikor a Német Demokratikus Köztársaság hivatalosan is egyesült a Német Szövetségi Köztársasággal. A nap hivatalosan nem magának az újraegyesülésnek, hanem a német nép egységének állít emléket (ez a törekvés a 19. századra nyúlik vissza).
Sok időt nem töltöttem itthon. Vasárnap este megérkeztem Rómából, majd hétfőtől csütörtökig dolgoztam, mellette pedig próbáltam kimosni mindent, kikúrálni a megfázást, amit valószínűleg a hazaúton szedtem össze, felkészülni a belgiumi látnivalókból és amennyire lehetséges kipihenni magam. A mosást, gyógyulást sikerült teljes mértékben kivitelezni, a látnivalókból is nagyjából felkészültem, az alvást azonban nem sikerült kipipálni a "to do list"-en. Majd legközelebb. Végülis aludni akkor is lehet, mikor nincs nemzeti ünnep.:)
Dóri volt olyan rendes, hogy kivitt a buszhoz csütörtökön munka után. Éjszaka utaztam Brüsszelbe, remélve, hogy tudok majd egy kicsit aludni a buszon. Ez be is jött,m egész sokat aludtam vagy 5 órát.;) Lassan hozzászokom a buszon való alváshoz. Régebben egyáltalán nem ment, de most már egyre inkább belejövök. (Néztem repcsit is Brüsszelbe, de olyan hülye időpontokban közlekedett, hogy inkább a busznál maradtam.)
A busz Stuttgártból egy órás késéssel indult, de Brüsszelbe kb. 20 perces késéssel érkeztünk. Én beültem egy kávézóba reggel fél hétkor és ittam egy jó cappuccinot, ettem hozzá egy pain au chocolat és vártam, hogy Marika megérkezzen a vonattal és együtt fedezzük fel Brüsszelt.
Reggel indultunk az ébredező városban. Különleges élmény volt látni, ahogy a belvárosban takarítják az éttermek az előttük lévő utca részt, majd kikerülnek a szőnyegek, székek, asztalok, végül a terítékek, kagylók, rákok és megtelnek az utcák turistákkal. Emlékszem Prágában is mennyire más volt, amikor mi már várost néztünk Enikővel, mikor a többi turista még csak ébredezett. Nagyon más pl. a Károly-híd turisták és árusok nélkül... Aki korán kel...;)
Brüsszel belvárosa nagyon tetszett nekem. Kis utcák, aranyos csokoládé boltok, csodás épületek a főtéren. Íme képekben:
Brüsszeli városháza
Szent Hubertus Királyi Geléria
Grand Place, a Főtér részlete
A Manneken Pis, nagyon híres, csak tudnám miért....;)
És az előző kép párja, Jeanneke Pis; erre is tuti nagy szükség van.....
A szuvenírek speciális alfaja :)
Délelőtti sörözés, ez volt az első belga söröm, de nem az utolsó.....;) Lőrinc, Marci büszkék lennétek rám, annyi sört ittam a három nap alatt :P
Szent Mihály székesegyház
Királyi palota('m) előtt
Brüsszel részlet
Íme az elkészült utcák, már csak az éhes turisták hiányoznak
Belga nemzeti ételek 1 - sültkrumpli
Szombaton Brüggebe utaztunk. Régi vágyam vált valóra ezzel. Nagy köszönet innen is Marikának és Juliennek, hogy lehetővé tették az utazást! A város még sokkal szebb volt, mint a képeken! Az biztos, hogy a top 10-es listámra felkerült.:) Nekem való kis utcák, takaros házak, speciális építészet, apró boltok, kis gyalogos hidak, csatorna, színek, illatok, hangulat..... Fantasztikus élmény volt az a pár óra, amit ott töltöttünk. És sokkal nagyobb a város, sokkal több kis zuga van, mint amennyit elképzeltem előtte. Szóval lenyűgözött a hely. Bármikor szívesen visszamennék (a rengeteg turista ellenére is).:D
Brügge híres házai
A templom oldalában, a fém henger egy férfi mosdó........ Érnek még meglepetések mindenfelé
Csodás vendéglátóimmal :)
Belga nemzeti ételek 2 - gofri
Belga nemzeti ételek 3 - kagyló, ebédre
Ne aggódjatok, csak ideiglenesen cseréltem le a Vespat.:P
Délután Mouscronban részt vettünk a városi ünnepen. Megadták a módját az itteniek. Volt felvonulás, toronymászás, vetélkedő, cukorkadobálás.
Este pedig elkocsikáztunk a szomszédos Turnaiba forrócsokizni, mert Marika szerint a főteret mindenképpen meg kellett nézzem. És igaza lett, éjszakai fényekben tényleg látnom kellett.:)
A vasárnap már nyugisabb volt. Voltunk misén, utána sétáltunk a parkban. Majd nyugodtan megebédeltünk, finom belga specialitásokat: kagylót és különböző halakból készült főételt. Majd kiültünk napozni, ejtőzni a kertbe, mert nagyon jó idő volt. És ami a legjobb volt, kinézve a kertből láttunk egy nagy mező, a mező túl oldalán pedig Franciaországot.
Parkban - khmmm, ilyen játszótér nekem is kéne :)
Csiga(!), amit a nagymama külön nekem csinált, és finom volt nagyon :P
Azért a hazaút Brüsszelből tartogatott némi izgalmat. Időben ott voltunk megint, ahol kellett. A busz, ami Düsseldorfba vitt természetesen késett. Én tudtam, hogy 50 percem van átszállni, ezért az elején nem aggódtam, de lassan egyre nyugtalanabb lettem. Végül fél órás késéssel indultunk Brüsszelből. A legszebb az volt, mikor le szerettem volna ülni a helyemre, és mondta az ott ülő úriember, hogy az ő jegye is oda szól. Csodás. Sokan voltak a buszon, de szerencsére még találtam máshol szabad ülőhelyet. Sokáig azonban nem tudtam nyugodtan ülni, mert kb. fél óra út után kiállt a sofőr egy benzinkútnál. Amikor nem a tankoló helyek felé vette az irányt, már gyanús volt a dolog, mert mosdó volt a buszon, így amiatt nem állhattunk meg. Jól sejtettem, hogy nincs minden rendben. Bemondta a sofőr, hogy mivel Brüsszelben nem tudta megtartani a kötelező szünetét, így most kb. negyven percet állunk. Hát ekkor már tényleg nem voltam nyugodt. Nekem éjszaka 11 előtt 10 perccel indult a másik buszom Düsseldorfból Stuttgartba, és hétfőn nyolckor már munkában kellett lennem, ezért fogalmam sem volt, hogy mi lesz, ha lekésem a buszt. Reménykedtem, hogy találok majd vonatot. Végül a következő megállót érdeklődés hiányában (értsd nem volt se le-, se felszálló) kihagytuk, de azért az utolsó 15-20 km-re sofőrt cseréltünk. Ki érti miért? A lényeg, hogy egy órás késéssel megérkeztünk, 10 perccel a másik buszom indulása után. A busz azonban csodák csodájára még ott volt. (Én megpróbáltam utolérni telefonon a másik busztársaságot, mert tudtam, hogy Düsseldorfból megy a busz, így abban nem bízhattam, hogy késik kicsit onnan, ahonnan jön, de persze senki sem vette fel a telefont....) Utólag kiderült, hogy azért nem indult még el a busz, mert egy a saját busztársaságuk Londonból jövő, szintén késésben levő buszára várt. Nagy kő esett le a szívemről, hogy elértem.... Végre fél órás késéssel elindultunk, majd Kölnben bevártunk még egy csatlakozást, ezután kiderült, hogy még Frankfurtban van egy leszálló utas, ahol elvileg menetrendszerint nem is lett volna megálló(!). Én próbáltam aludni, de egy idő után azon idegeskedtem, hogy beérünk-e úgy a stuttgarti reptérre, ahol a buszmegálló van, hogy én S-Bahnnal odaérek majd nyolcra dolgozni. Végül közel 20 perces késéssel megérkeztünk hajnalban a reptérre, ahonnan elvonatoztam Waiblingenig. Végülis majdnem 20 percet itthon voltam, leraktam a csomagom, átöltöztem és mentem dolgozni.:) Nem volt semmi az út. Voltak pillanatok, mikor nem sokat tettem volna arra, hogy én reggel nyolckor munkaruhában mosolyogva fogom fogadni az aznapi első beteget. De csak összejött a dolog.:) És elég jól bírtam a napot, nem is voltam fáradtabb, mint máskor, délután még mostam, főztem és bevásároltam is. Azért utána a következő éjszaka aludtam vagy közel 10 órát.:)
