Immáron nyolc hónapja, hogy az itteni rendelőben dolgozom. Lassacskán sikerül összebarátkoznom az itteni számítógépes rendszerünkkel. Már majdnem mindent meg tudok csinálni vele. Időpontok törlése, áthelyezése, számlanyomtatás, új recept bevitele, fitnesz termékek eladásáról szóló nyugta kiállítása, info beírása, stb. Ez nem hangszik mind bonyolult műveletnek és nem is mind az. Az alapdolgokat megmutatták a legelején, a többit pedig mindig utólag kérdeztem meg, mikor kiderült, hogy mi minden van még, amit nem tudok a rendszerrel megcsinálni, mert azért az a pár órás gyorstalpaló nem volt egészen minden részletre kiterjedő.... És akkor most finoman fogalmaztam.:)
Már nem megyek mindennap gyomorgörccsel dolgozni, rutinosnak érzem a napi teendőket is. És egészen megszoktam, hogy a sűrű napokon akár 20 kezelésem is van egy nap. Főleg akkor pörgős a dolog, ha egymás után csak 20 perces gyógytorna vagy manuálterápiás kezeléseim vannak. 20 perc alatt érdeklődni a beteg állapotáról, felmérni az aktuális panaszokat, kezelni, gyakorlatot adni otthonra, válaszolni a kérdéseire és meghallhatni az egyéb sirámokat nem mindig egyszerű. De ahogy itt mondják: "Übung macht den Meister" (vagyis "gyakorlat teszi a mestert"). És én gyakorlok rendesen. A legjobb, amikor a két kezelés között még úgynevezett Fangot is kell csinálni. Ki kell készíteni a pakolást, amire a beteg ráfekszik. És ha ehhez még jön egy elektroterápiás kezelés vagy egy ultrahangos kezelés beállítása, akkor aztán tényleg levegőt venni sincs idő két beteg között. Ez általában csak ebéd időben ilyen sűrű, mert egyébként a Fangot és az elektrot, ultrahangot a recepciósok megcsinálják, ami azért nagy segítség.
Szeretem, amikor nyiroködémát kell kezelni, főleg, ha 45 vagy 60 perces a kezelés. Az mindig nyugis, nem kell sokat gondolkodni, csak kezelni.:) Főleg akkor jó, ha jófej a beteg és lehet vele beszélgetni. Néma csöndben azért elég béna 45 percig kezelni valakit....:S De mindenkinek mások az igényei, és ezeket tiszteletben kell tartani. A másik kezeléstípus, ami szintén relatíve nyugodt és van ideje az embernek, az a KGG, azaz gyógytorna a gépeken. Az is az első alkalom kivételével 60 perc (az első csak 30). Ilyenkor általában 2-3 beteg van a gépeken. Az ember mutat egy gyakorlatot, ő szorgalmasan csinálják, aztán jön a következő gép. Ilyenkor van egy kis idő fellélegezni.:)
Összességében azt mondhatom, hogy változatos a munka és ebből kifolyólag izgalmas is. Néha vannak igazi kihívások, például, amikor jön a beteg, hogy az alkar (radius diszt. vég) törésre nem kapot sem rögzítőt, sem gipszet, azt mondták a kórházban, hogy kímélje, pihentesse és most tapet szeretne rá. Azért ilyet még a főnök se nagyon hallott. Nincs ellátva rendesen a törés, és most tapeljük meg? Azért valahogy megoldottuk a dolgot.:) De mindent összevetve élvezem, amit csinálok.;) Szerintem ez a legfontosabb, hogy az ember ne fásuljon bele a munkájába, hanem legyen benne kihívás és találja meg, ami örömet szerez benne.
Kaptunk pár hete új Praxis-pólókat a főnöktől. Mindenkinek rajta van a neve. És szerencsére 5 darabot rendelt, így egy héten csak egyszer kell mosni őket.;) A főnök ragaszkodott a fehér pólókhoz, ami nem lenne baj, ha nem lennének olyan átlátszóak. Főleg kettő az ötből. A másik három galléros, azok egy fokkal jobbak. Mi kértük, hogy ne fehér legyen, de szerinte az egészségügy színe a fehér. Az igaz is valamennyire, de ez egy rendelő, nem egy kórház. És a rendelő színe meg piros, mint a pólón a felirat. Lehetett volna piros/bordó a póló és fehér a felírat. De hát ő másképp döntött.... És falra is kikerültek az új képek, amiket pár hónapja csinált egy fotós. Így most mindenki ott mosolyog a folyosón. Szerintem ahhoz képest, hogy profi volt fotó, nem lettek olyan jók a képek. Az én arcom nagyon fehér, fakó és a hajam teteje le van vágva.... De a többieknél is vannak furcsaságok, nem a kép közepén vannak, furán el van fordulva a kép, stb. Többet vártam volna tőle. A csoportképünk lett az egyetlen jó kép.
Új pólóink
Jó érzés volt úgy visszajönni a Maitland tanfolyamról, hogy a pihenő helységünkben egy doboz bonbon várt az egyik betegtől. És az is jó érzés volt, mikor több beteg is mondta a tanfolyam előtti héten, hogy akkor ő a jövő hétre nem kér időpontot, ha én nem vagyok, ő nem szeretne máshoz menni. Vagy amikor a beteg azt mondja, hogy régebben nem élvezte a gyógytornát, de amióta én járok hozzá, azóta igen és várja már előre az alkalmakat. Ezek a mondatok, amik azért meghozzák az ember kedvét a munkához.;)
