A második hétvége is elég mozgalmasra sikeredett.:) A korán kelés most sem került el minket. A szombati napon először Schwetzingen felé vettük az irányt. A kastély belsejét szeptember végétől teljesen le fogják zárni, és legalább két évig renoválni fogják, így még pont időben jöttünk. Azt hiszem így is már csak egy emeletet lehetett megnézni a kettőből. Ez azonban semmit nem vont le az élményből, mert bár szépek voltak a szobák és a kápolna, de az igazi látnivaló a kastélyon kívül várt minket. Hatalmas kastélypark gyönyörűen beültetve virágokkal, formára vágott növényekkel, szökőkutakkal, tóval, kerti lakkal, fürdővel. Fantasztikus volt! További is maradtunk, mint terveztük, mert annyi volt a látnivaló, hogy nem fért volna bele egy órába. Eddig ez volt a legimpozánsabb kastélypark.:) Nem csoda, hogy több esküvői fotózást is tartottak délelőtt a parkban.;) Rengeteg gyönyörű képet készítettünk, jöjjön belőlük néhány ízelítőnek.:)
A nap következő állomása Mannheim volt. Az ottani kastély nem egy nagy szám. A II. világháborúban majdnem teljesen lerombolták és csak annyit restauráltak belőle, amit tényleg originál meg tudtak csinálni. Azokat a részeket, amelyikről nem volt kép vagy feljegyzés, meghagyták sima felér falaknak. Szóval az előző kastély után igazán nem volt nagy látnivaló, de azért megnéztük ezt is. Hamár benne van Schloss Cardban.;) És találkoztunk Sophieval, aki Mannheim mellett lakik és együtt csináljuk a Maitland kurzust. Egyszer szóba került, hogy el akarok menni Mannheimba és mondta, hogy akkor mindenképp találkozzunk. Keresett is előtte, hogy akkor mikor is jövünk.:) A kastély után Sophie megmutatta a belvárost, a víztornyot, ami szerintem a város egyetlen látnivalója. Át kellett vágnunk magunkat egy jó nagy tömegen, mert éppen melegfelvonulást tartottak és a kastély volt a célja a menetnek....:S
Kastély
Víztorony
Szökőkút
A nap utolsó állomása Heidelberg volt. Én már jártam ott, sajnos nem túl jó időben. Sári is volt már, de Launak mindenképp meg akarta mutatni. Mindenképp át kellett szálljunk Heidelbergen, így gyorsan felszaladtunk még a várkastélyhoz. Gyönyörű volt az idő és a panoráma is. Kicsit féltem, hogy nem fogunk tudni bemenni a várkastélyba, de az udvar még nyitva volt és olyan későn értünk oda, hogy belépőt sem kértek. Maga a várkastély belülről pedig tényleg nem nagy szám. Szóval gyakorlatilag mindent láttunk, amit érdemes. Visszafelé végigsétáltunk a főutcán is. Enikő, figyeld a képeket, ilyen is lehet!;)
Kilátás a várkastélyból
Várkastély részlet 1
Várkastély részlet 2
Várkastély részlet 3
Főutca
Persze mondanom sem kell, hogy késő éjjel értünk megint haza. Csajok még pakolásztak, én meg a másnapi programot állítottam össze. Aztán gyorsan lefeküdtünk aludni.
Vasárnap szintén korán, de nem annyira hajnalban keltünk Megreggeliztünk még utoljára közösen nyugodtan, aztán útnak indultunk csomagostul, mert délután egyből mentünk a buszhoz, a lányok ugyanis indultak haza. A napot Ludwigsburgban töltöttük a a Residenzschlossban és a Schloss Favoriteban. Szerencsére nagyon közel volt egymáshoz a két kastély. Gyalog 10 percnyire. És az s szerencse volt, hogy a Residenzschlossban hatalmas csomagmegőrző szekrények voltak, kicsit csodálkoztam is, hogy még a szeme sem rebbent a kasszában ülő hölgynek, amikor meglátta a bőröndöt és a sok táskát. Elmondta, hogy merre van a csomagmegőrző és kész. Aztán, mikor odaértünk, megértettem, hogy miért volt olyan nyugodt. Simán befértünk egy szekrénybe.:) Gondolom rengeteg látogatójuk jön, mivel ez a legnagyobb barokk kastély Európában. Érdekesség volt még, hogy az idegenvezető egy erdélyi magyar lány volt. Valamint, hogy igen csak tempós volt az idegenvezetés, de így is másfél órát voltunk bent. Belülről ez volt eddig a legszebb, a legimpozánsabb kastély az össze közül. Hatalmas termek, szobák tetőtől talpig berendezve, renoválva. Hihetetlen volt, fantasztikus. Csak kicsit gyorsnak találtam néha a tempót.... Sajnos a színház volt az egyetlen, amit nem láthattunk, mert épp filmet forgattak benne. nem baj, majd megnézzük a filmet.:P