Elég sok mindent láttunk azon a két hétvégén, amikor Saci és Lau nálam járt. Miután kiválasztottuk az úticélokat és megszületett a napi lebontásuk is, nem volt más dolgunk csak gyorsan ágyba bújni péntek este, mert másnap reggel ötkor csörgött az óra...... Azt, hogy nem igazán jósoltak szép időt, nem annyira vettük figyelembe. És igazunk lett, mert a végén minden nap nagyon jó idő volt, napsütés. Még akkor is, ha délelőtt esett egy kicsit.
Az első szombaton a Bodeni-tó felé vettük az irányt. Sári mindenképp szerette volna látni. Végülis három ország (Ausztria, Németország, Svájc) határolja, Közép-Európa harmadik legnagyobb tava (a Balaton és a Genfi-tó után) és nagyon szép természeti jelenség tiszta, napos időben. Egy élmény sétálni a partján. Főleg a német oldalon és csodálni onnan az Alpok északi lábát a tó túloldalán.
Napindítóként a Kloster und Schloss Salemben jártunk. Mikor odaértünk még esett az eső, de szerencsére, mire a szabadban elkezdődött az idegenvezetés addigra elállt. És mire végeztünk a templommal és a kastéllyal, már nem a nap is sütött.:) Maga a kastély nem egy nagy látványosság, a parkja viszont nagyon szép. A hely érdekessége, hogy jelenleg egy magániskola (internátus) is működik benne, ahova 160 országból érkeznek diákok és a szülők 2500-3000 Eurot fizetnek havonta tandíjként.
Salemből Meersburgba utaztunk, ahol a Neues Schlossban jártunk. A tó Bodeni-tó partján fekszik, egy dombon. Csodás volt a kilátás. És a kastélyban is volt pár valóban nagyon szépen berendezett szoba.
Neues Schloss
Altes Schloss&Bodensee
A Bodeni-tó partján az utolsó állomásunk a Friedrichshafen volt. Itt mindenképp át kellett, hogy szálljunk. Szerencsére maradt idő kimenni kicsit a tópartra, ahol épp valami nagy vásári forgatag volt. Azért áttörtük magunkat a tömegen, hogy közelről is szemügyre vehessük a tavat. És Sári is elégedetten szállt fel utána a hazafelé induló vonatra.:)
Nem szóltak, hogy napszemcsis kép lesz....
A nap végén nem messze Waiblingetől egy szőlőhegyen jártunk. Ez így még nem lenne olyan izgi önmagában. Az tette érdekessé a helyet, hogy kivonultak a helyi borászatok, felhúztak egy nagy kivetítő open-air cinema-hoz és megvilágították alulról színes fényekkel, illetve az út mellett színes lámpákkal és lámpafüzérekkel a hegyet. Valamint volt élőzene, tűzzsonglőrök, tűzijáték. Találóan a Leuchtender Weinberg névre keresztelték a programot. Nagyon nagy élmény volt, szép lezárása a napnak.
A vasárnap is elég mozgalmasra sikeredett. Azért tovább aludtunk, mint szombaton.:) A nap úticélja a Rastatt volt. Először a Residenzschlosst néztük meg itt, majd átmentünk a várostól kicsit távolabb fekvő Schloss Favoritebe. Ez gyakorlatilag a Residenzschlossban uralkodók nyári lakja, vadászkastélya volt. Porzellanschlossnak is hívják. Nagyon találó név, tényleg olyan volt, mint egy ékszerdoboz. Kívül-belül csodálatos. Jó választás volt csajok, megérte megnézni.:) Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Residenzschloss Rastatt előlről
Residenzschloss Rastatt hátulró
Residenzschloss Rastatt belülről
Schloss Favorite Rastatt 1
Schloss Favorite Rastatt 2
Schloss Favorite Rastatt 3
Schloss Favorite Rastatt 4
Az este a levezetés pedig a waiblingeni Open-air Kino volt. A svéd sikerkönyvből készült filmet néztük meg, melynek címe A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. A címe már enged következtetni a tartalomra is.... De nagyon jó volt, jót szórakoztunk. Szerencsére németül volt a film és nem angolul német felirattal.;)
Én másnap reggel nyolckor hulla fáradtan kezdtem a meló helyen. A csajok meg kipihenték magukat.:)
Folyt. köv.....
