Itt, Németország egyes tartományaiban, a júl. 19.-e ünnepnap volt. A Pünkösd utáni 10 nap (vagyis mindig csütörtök) az úgynevezett Fronleichnam (Krisztus testének az ünnepe). 20.-ra már hetekkel korábban szabit kértem, mert szerettem volna eljutni Timiék esküvőjére. A terv azonban végülis sajnos meghiúsult.:( Viszont ezúton is szeretnék Nektek nagyon sok boldogságot kívánni a közös életetek kezdetén!!!!:)
Visszamondani már nem akartam a pénteket a főnöknél, és jó is, hogy nem tettem, mert sikerült erre a négy napra időpontot egyeztetni a svájci családdal. Három éve már, hogy nem láttam őket, és öt éve, hogy hazamentem tőlük Svájcból. Nagy izgalommal vártam, hogy milyen lesz a találkozás a családdal és, hogy milyen lesz újra Svájcban. Hiszen egy évig éltem ott, rengeteg szép emléket őrzök róla. Kicsit olyan volt mint haza menni:)
Nagyon jól sikerült a négy nap, amit náluk töltöttem. A gyerekek (és a szülők is) nagy szeretettel fogadtak, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára.;) Minden olyan ismerős volt, mintha otthon lennék, nem csak náluk a házban, hanem már Konstanzban, ahol átszálltam a buszról a vontra. Aztán a jól ismert svájci vonatok (óh, mennyit utaztam velük....:)), majd a vasút állomás Frauenfelden. És utána Stettfurt, ahol a családnál laktam. Ismerős környékek, házak, emberek....:D
A gyerekeknek csütörtökön és pénteken még iskola, óvoda, valamint hoki edzés volt, ezért olyan nagyon sok időt nem tudtunk együtt tölteni. Szombaton a két nagyobb gyerek az apukával focibajnokságra ment, a mi pedig az anyukával és a két kicsivel a hegyekbe. Boboztunk egyet, majd felmentünk 1663m magasra, a Kronbergre, ahol az ebéd mellől megcsodáltuk a Säntist. Már amikor épp nem a felhők mögött rejtőzködött. Szép időben a ház teraszáról, Stettfurtból egészen el lehetett látni a Säntisig. Csodás látvány volt most is.:)
Fura volt belegondolni, mikor kimenetem hozzájuk a legnagyobb gyerek fél évvel volt idősebb, mint most a legkisebb (aki akkor még az anyukája pocakjában volt). Rohan az idő. Csináltunk is egy fotót a gyerekekkel a ház előtt a padon, mint öt évvel ezelőtt az utolsó este, mielőtt felültem a Budapestre tartó vonatra.
Nagyszerű négy nap volt, kikapcsolt, feltöltött.:) Az egyetlen fura dolog az volt hétfőn, hogy miért beszél mindenki Hochdeutsch-ot. Hamar meg lehet szokni a Schwiezerdütsch-öt.:P
Vártak rám :D (A bejárati ajtón és a szobám ajtaján is volt egy.:))
Irány a felhők:)
Kilátás 1
Kilátás 2
Säntis a felhők mögött
Felhők között :)
Készül a kép a blogra :P
Tipikus Svájc :)
