Ezt több dolog is bizonyítja: az emberek jobb színvonalon élnek; nyugodtabban öregszenek meg; az itteni 80 évesek úgy néznek ki, mint az otthoni 60-asok; jobbak az autók az utakon; jobban öltözködnek az emberek; nagyobb figyelem jut az egészséges életmódra; egzotikus helyekre járnak nyaralni az itteniek; a 25 éves kolléganőm csak heti 35 órában dolgozik, mert nem akarja túlhajszolni magát (legfeljebb kicsit később megy nyugdíjba saját bevallása szerint); német az anyanyelv errefelé..... És még lehetne hosszasan sorolni. De most nem teszem.
Emlékszem, mikor hat évvel ezelőtt ilyentájt a svájci utazást tervezgettem, sokan meséltetek nekem rémtörténeteket au-pairekről, és sokan mondtátok, hogy "hű, azok a svájci hegyek" (akkor még nem értettem, miről van szó, most már tudom.:P). És a sok történet és jókívánság között hangzott el az a mondat Vera szájából, hogy Svájc Nyugaton van, tehát ott később megy le a nap és tovább van világos. (Őszintén, csak odaérve értettem meg, hogy mit is jelent ez a mondat.) És most megint élvezem ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Mert itt is később megy le a nap, legalább egy órával később.:) Mikor negyed 11-kor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még lehetett narancssárga és világoskék foltokat látni az ablakból messze az égen, ott ahol a nap nyugodni szokott. Olyan jó érzés este kilenc előtt teljes világosságban hazaérni a munkából. Csak oda kell figyelni a lefekvéssel, mert este 10-kor még mindig elboldogul az ember lámpa nélkül a lakásban és ez olyan érzés, mintha még csak nyolc óra lenne. Pedig sajnos nem....:S (Persze lehetne mondani, hogy reggel tovább van sötét, de én nem kelek olyan korán.;) Fél hétkor pedig már bőven világos van.)
Szóval sok jó dolgot fel lehet sorolni a Nyugatról (és persze sok rosszat is), de az, hogy este sokáig világos van biztos, hogy hiányozni fog majd, ha újra Magyarországon leszek. Addig is igyekszem miden (világos) percét kiélvezni a Nyugatnak.:)
