Lisszabon bevételét (a földrajzi adottságokat kihasználva, Sintra felől) a Belém nevű kerültével kezdtük meg.
Nekünk Belém volt Lisszabon előszobája, az első, amit a városból láttunk, mégis nekem olyan volt mintha egy teljesen másik város lett volna. Mondjuk 1885-ig, a fővárossal való egyesüléséig, tényleg külön város volt.
Ha valaki Lisszabonban jár szerintem mindenképpen bakancslistás hely Belém. Azon belül is a Szent Jeromos kolostor és a Pastéis de Belém. A kolostor egy igazi műremek. A cukrászda portugál csempéivel kirakott falai és az épületben terjengő ínycsiklandó süteményillat pedig felejthetetlen. Portugáliai úti tippek Mártitól újabb pontjai. (Én már nem tudom hányadik.:P)
Legfőbb úti célunk Belémben a Szent Jeromos kolostor volt. Engem valahogy már előre lenyűgözött az a sok kép amit láttam róla. És élőben még szebb volt. Az időjárással továbbra is nagyon nagy szerencsénk volt, így ragyogó napsütésben csodálhattuk meg az épület gazdagon faragott falait. Lenyűgöző látvány volt. A kolostor érdekessége, hogy mánuel stílusban épült. Ez a stílus a XVI. század első felében fejlődött ki a gótika sajátos, portugál változataként.
Nagy szerencsénkre, igen leleményesen rájöttük, hogy hogyan lehet a kolostor melletti múzeum kasszájánál negyed órás sorban állás után belépőjegyhez jutni a kolostorba. Így nem kellett kivárnunk a ránézésre másfél órás sort a kolostor bejáratánál. Igazából ez volt Portugáliában az első hely, ahol tényleg kígyózó sort állt. De azt újra megtanultam, hogy a nagyobb nevezetességek meglátogatásánál tényleg érdemes az interneten előre jegyet venni. Manapság ez már nem nagy mutatvány és pár perc alatt megvan. (Nem csak Lisszabonban, hanem minden nagyobb, turista célpontként közkedvelt városban csak ajánlani tudom ezt a megoldást.)
A Szent Jeromos kolostorban a hatalmas kerengő és a templom látogatható. A kerengőben van egy szuper kiállítás, ami párhuzamosan mutatja be a kolostor, Európa és a világ történetét, történelmét. Tényleg nagyon izgalmasan volt megcsinálva. Jó volt a sok ismerős eseményt kicsit más rendszerezéssel együtt látni.
A képen a sornak csak egy kisebb része látszódik (mivel az épület a lényeg, a sor nem fért rá a képre...:D)
A kolostor egyébként tele volt turistával, csak igyekeztem úgy fotózni, hogy a többiek ne legyenek rajta. Néha egészen jól sikerült.:)
(Nekem nagy kedvenceim ezek a fekete-fehér képek.)
Az egykori étkező falát körben csempe borította
Nekem nagyon tetszett a hatalmas templom egyszerűsége. Az oszlopok díszítése pont nem volt túl sok, mert a falak kopársága kiegyensúlyozta azt.
És épp esküvő volt a templomban, amit az esemény miatt egy időre bezártak a látogatók előtt. A karzatról azonban lehetett kicsit leselkedni.:)
A kolostor után a Pastéis de Belémben, vagyis Belém, de inkább Portugália leghíresebb cukrászdájában jártunk. Innen származik ugyanis a portugálok nemzeti sütije a Pastel de Belém vagy Pastel de Nata. Az eredeti a Pastel de Belém, mindenhol máshol pedig Pastel de Natanak hívják az eredetire kísértetiesen hasonlító utánzatokat. A cukrászda kék-fehér csempékkel díszített termeiben hangulatos a kávézás. Csak elég szemfülesnek kell lenni, hogy hosszabb sorban állás nélkül asztalhoz jusson az ember. Állítólag naponta 20-25 ezer Pastel de Belém fogy el a turistáknak köszönhetően. A süteményeket egyébként egy üvegfal mögötti látványkonyhában készítik, szigorúan őrzött, titkos recept alapján. Az eredeti süteményt az 1800-as évek elején a Szent Jeromos kolostorból elűzött szerzetesek kezdték árulni. Egyesek szerint az ostyakészítés melléktermékeként megmaradt tojássárgáját hasznosították a krémhez a recept kitalálásakor.
Portugáliában kötelező megkóstolni: Pastel de Belém (Ha azt mégsem sikerül, akkor Pstel de Nata.)
Belém többek között arról is nevezetes, hogy innen indultak útjukra a portugál felfedező hajók a XV. és XVI. században.
Felfedezők emlékműve
Belémi látkép: Tejó, Krisztus király szobor és Április 25. híd. Kicsit San Francisco Golden Gate híd és Rio de Janeiro Megváltó Krisztus szobra, de a miénk, európaiaké.:)
A kávézás-sütizés után a Tejó partján elsétáltunk a Belém-toronyig. A kolostorhoz hasonlóan ez is mánuel stílusban épült. I. Mánuel király építette Vasco da Gama felfedező útjának emlékére. A torony egyrészt Lisszabon ünnepélyes kapuja, másrészt pedig a védelmi rendszerének fontos része volt.
Belémet elhagyva utolsó utunkra indultunk a kis autónkkal. Átszeltük az Április 25. hidat és elmentünk a Krisztus király szoborhoz. A hídon való átkeléskor folyamatosan figyelmeztetik az ott közlekedőket, de leginkább a turistákat, a közlekedési táblák, hogy minimum 40-el kell haladni.:D
A Krisztus király szoborhoz szerencsére egy lift repíti fel az ide látogató turistákat. A 82 méter magas talapzat egy kaput formál, és ezen helyezkedik el a 28 méteres szobor. Csodás kilátás nyílik elénk a szobor lábánál.
A két part közötti közlekedést kompok teszik lehetővé. Amint látni a háttérben Lisszabon másik hídja, a Vacso da Gama híd (Európa leghosszabb hídja, a viaduktokkal számítva) elég messzire helyezkedik el az Április 25. hídtól.
Ezt a csodás napot Lisszabon esti fényeiben zártuk. Én szárított tőkehalat ettem (tojással és krumplival), mivel a portugál betegem azt mondta, hogy ezt a halfajtát mindenképpen ki kell próbálni. Én pedig megfogadtam a helyiek tanácsát. És nem bántam meg.;)
