A svájci hétvége után most nem én utaztam, hanem hozzám jöttek vendégek. Marika és Julien látogatott meg Belgiumból, mivel a csütörtök náluk és nálam is szabadnap volt Christi Himmelfahrt (Mennybemenetel) miatt.
Szerda éjszaka meg is érkeztek a vendégek. Azért egy kis beszélgetésre, borozásra még maradt energiánk a késői órák ellenére is.
Csütörtökre nem mondtak túl jó időt, szerencsére azonban nem lett igaza az időjárás előrejelzésnek, és nem esett egész nap az eső. Miután kialudtuk magunkat és kényelmesen megreggeliztünk a teraszon, elindultunk Lorch felé. Ott megnéztünk egy egykori kolostort. A nap fénypontja, azt hiszem az volt, amikor az idegenvezetést szinkrontolmácsolással oldottuk meg. Az idegenvezető németül mondta az információkat, én magyarul továbbadtam a fontosabb dolgokat Marikának, ő pedig mindezt franciára fordította Juliennek. Azért érdekes lett volna letesztelni, hogy hozzá mennyi minden jutott el a eredeti információ mennyiségéből.:) Zárójelben mondanám egyébként, hogy nagyon belelendült az idegenvezető, és amikor már kész kellett volna legyünk, még az egész Staufer család története hátra volt egy Feszty-körkép jellegű festménynél. Szóval nem volt olyan egyszerű abból mindent szinkronban lefordítani.
Lorch után jártunk még a wäscherburgi várban, amit még az 1200-as években építettek és szintén a Staufer család birtokában volt.
A nap végén még tettünk egy kört Schorndorf belvárosában. Itt megcsodálhatták a vendégek a főtéren álló gyönyörű Fachwerk házakat.
Pénteken közösen reggeliztünk, utána pedig nekem sajnos dolgozni kellett mennem. Előtte azonban még gyorsan elhoztam a német jogsimat a lejárt magyar helyett. (Elég furcsa ám, hogy német jogosítványom van...)
Munka után hazarohantam, majd együtt indultunk Bad Cannstattba a Frühlingsfestre. Igazából részben emiatt is most jöttek Marikáék, hogy megnézzék a híres sörfesztivált. Elmondásuk szerint tetszett is nekik.:)
Szombatra gyönyörű idő lett. Ezt ki is használtuk és elmentünk a Feketeerdőbe a tribergi vízesésekhez. Kicsit déjà vu érzésem volt itt. Ez ugyanis Németország legmagasabb vízesése és én egy kicsit nagyobbat, magasabbat vártam, mint annak idején Európa legnagyobb vízesésénél, a schaffhauseni Rajna vízesésnél. Elképzeltem előtte egy hatalmas nagy vízesést, végülis Európa legnagyobbjaként hirdették. Aztán kiderült, hogy a legnagyobb szó a vízhozamra vonatkozik és nem a magasságra...
A Feketeerdő azonban egy csodás hely. És így is nagyon tetszett a vízesés. Jót sétáltunk mellett. És az autóból is gyönyörű volt a látvány. Örülök, hogy eljutottunk oda.
Vasárnap a közös brunch után Marikáék elindultak hazafelé. Én pedig rendbe tettem a lakást és felkészültem a következő hétre.
Jó, hogy itt voltatok, Marika és Julien! Szuper volt a sok beszélgetés, vonatos játék, a kirándulások és a Frühlingsfest!
