Vagyis a magyar kultúra napja. Amire talán otthon a hétköznapok rohanásában nem is figyelünk fel, nem is veszünk tudomást róla. Talán ezért is sokszorozódik fel az értéke ennek is, ha az ember külföldön él. Hála a stuttgarti Magyar Kulturális Intézetnek (UKI/Balassai Intézet) egy csodás hétfő esti programon vehettek részt a kultúra kedvelő érdeklődők.
Ákos Egy óra Arany Jánossal előadását hallgathattuk meg. Én nem ismertem még Ákost erről a prózai oldaláról. Azt hiszem a legtöbben csak mint popzenészt ismerjük. De nagyon pozitívan csalódtam. Őszintén szólva, nem sokat szoktam verseket olvasni, Ákos előadásában azonban megelevenedtek a versek és csak úgy elröppent az egy óra. Még hallgattam volna tovább... Csak ajánlani tudom mindenkinek! Azoknak is, akik azt hiszik, hogy nem szeretik a verseket. A versek között volt sok, amit a suliban tanultunk, megismertünk, de voltak számomra ismeretlenek is szép számmal. Ráadásul, mivel kicsi volt a terem, jól lehetett látni Ákos mimikáját, kézmozdulatait, rezdüléseit.
(Ezt az előadást Ákos tavaly készítette, Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából.)
Az UKI-n kívül Enikőnek is meg kell köszönjem, hogy részese lehettem ennek a kulturális élménynek. Ő ugyanis nyomon követi Ákos munkásságát és többször figyelmeztetett erre a programra. Kicsit rossz volt azonban az előadás itteni marketingje, így csak az utolsó pillanatban találtam rá a program részleteire. De a lényeg, hogy végül ott tudtam lenni. Köszönöm Neked!
Ps: Van abban valami különös, egyszerre szívmelengető és szívfacsaró, amikor a magyar kultúra napján idegenben a magyar himnuszt énekli az ember több honfitársával együtt.
