Ez a hét most kicsit nyugodtabbnak indult, mint amilyen lenni szokott. Persze azért a nyugodt egy relatív fogalom. Egyelőre még messze vagyok attól, hogy egy hétig ülök a napon és olvasgatom a könyveket egy jó kávé mellett.:P
Idén sikerült Anya szülinapjára hazaérnem. Ezért hétfőn hajózni voltunk a Dunán. Sikerült kiválasztanunk a leghidegebb napot. De azért így is jó volt a hajóút. A Rómairól mentünk le a Kopaszi-gátig. Egész különleges perspektívából lehet így megcsodálni a Parlamentet, a budai várat, a Várkert Bazárt és a Dunán átívelő sok hidat. Még mindig (vagyis egyre inkább) szép hely ez a Budapest.:)
Délután Annáéknál jártam. Jó volt újra kicsit beszélgetni. Megvitatni a magyarországi és a németországi élet különbségeit, előnyeit, hátrányait.
Este pedig Anyával elmentünk a margitszigeti zenélő szökőkúthoz. Nagy meglepetésemre a szokásos program után volt egy újfajta technika, a vízsugárra vetítettek képeket. Érdekes volt nagyon.
Kedden Marciéknál jártam és megismerkedtem kéthetes unokaöcsémmel. Illetve kaptam egy nagyon felelősségteljes, de megtisztelő feladatot.:) Köszönöm a bizalmat! Szerencsére az idő már kicsit melegebb volt, mint hétfőn, így még egy nagy séta is belefért a közeli parkban.
Szerdán napközben wellness program volt. Anyával a Rudas fürdőben voltunk. Nagyon megszerettem ezt a fürdőt az utóbbi időben. Hét elején, napközben nincs tele, főleg csak turisták vannak. Szuper a kilátás a panoráma teraszról és medencéből, és remek a szauna. Ez volt a nyugodt nap.
Kávézás wellness közben
Este a gimis csajokkal találkoztunk. Jó volt kicsit újra összeülni és nem csak skype-on keresztül csatlakozni a találkozóhoz. Eszter remek vacsorát készített nekünk, az idő pedig csak úgy rohant, még az utolsó metrót is lekéstük.:)
Csütörtökön délelőtt nagy gondolkodás és szakemberrel való egyeztetés után, végre megvettem életem első tükörreflexes fényképezőgépét. Egy nagyon szuper kis Canon gépet. Egyelőre olyan, mint a telefonom, okosabb mint én. De igyekszem felzárkózni.:P
Délben Lauval találkoztam és együtt ebédeltünk. Kis keresgélés után csak találtunk egy helyet, ami szimpatikus volt. Jó volt kicsit leülni. És egy kis időt együtt tölteni.
Délutánra Timivel volt megbeszélve találkozóm. Egy jó kávé mellett kivágtuk az összes Glamouros kupont, hogy utána könnyebb legyen felhasználni őket. Egy szuper délutánt töltöttünk együtt, jól kibeszélve a magyar és a német egészségügyet.;)
Pénteken Sacával együtt reggeliztünk. Meglepő, hogy mennyire felújították a Marczibányi tér felé vezető utat. Sétálóutca lett a helyén, szuper kávézókkal. Nagyon hangulatos lett a környék.
Délelőtt Marikával találkoztam, aki pont szintén otthon volt Budapesten. Elég jól jött ki a dolog, hogy pont egyszerre voltunk otthon. Vele pedig a francia és a német egészségügyet, fizioterápiát hasonlítottuk össze. Azért persze másról is volt szó. És természetesen nem maradhatott ki a kávénk sem a Cafe Freiben.;)
Délután még pár dolgot el kellett intéznem. Unatkozásra azért most sem maradt idő.:)
Este a Lányoknál voltam. Megnéztem az új albérletüket. Saci és Lau nagyon finom lasagnét készített nekem. Filmet is akartunk nézni, de odáig végül nem jutottunk el. Másnap reggel pedig mind a négyen együtt reggeliztünk csajok. Ilyen is régen volt már. Meg kell majd ismételjük valamikor!
Szombat délelőtt azért kellett a csajos shoppingolós program is. De csak röviden. Egyrészt mert tömeg volt, másrészt pedig programom volt délután.
Délután Enikővel találkoztunk. Először egy cuki kis cukrászdába mentünk, amit a neten találtam pár hónapja. Tényleg remekül volt berendezve a hely, a személyzet nagyon barátságos volt. A süteményválaszték szuper volt. Még mindenmentes sütis is volt Enikőnek. Ezek után tényleg nem érettem, egy magára látványosan nagyon is adó hely, miért készíti a bécsi kávét kinyomós tejszínhabból. Nem értem miért nem tudnak rendesen felvert habtejszínt rátenni a kávéra. A múltkor már máshol is megjártam a bécsi kávéval. Azt hiszem, egy darabig nem fogok vele kísérletezni. Vagy előre rákérdezek a tejszínhabra.
A cukrászda után sétáltunk egyet a Várkert Bazárban és a várban, majd megittunk egy pohár bort a Lánchíd lábánál. Végül pedig átmentünk Pestre az előre lefoglalt étterembe. Mivel Étterem Hét volt éppen, így már hetekkel előre kiválasztottuk az éttermet, egy olasz helyet a Parlament közelében. A pincér nagyon udvarias volt. Az adagok kicsit kicsik, de nagyon ízletesek. A hely főnökének a stílusa azonban borzasztó volt. Velünk nem beszélt közvetlenül, de amit hallottunk tőle az szörnyű volt. Főleg, hogy egy kellemes estét szerettünk volna eltölteni, örültünk, hogy tudtunk megint találkozni. Kicsit kellemetlenül érintett minket, hogy az egyébként 11-ig nyitva tartó helyen, fél tízkor már az összes többi asztalt megterítették másnapra, jó, hogy nem söpörtek körbe minket is, és a főnök fennhangon ecsetelte, hogy be akartak még jönni vacsorázni, de elküldte őket, hogy nincs már kajájuk, mert Étterem Hét van. Hát, az biztos, hogy remekül bemutatták, hogy hogyan kell viselkedni, ha azt akarod, hogy a vendég soha többet ne jöjjön hozzád. (Mondjuk azt nem tudom, hogy abban mi az üzlet neki, ha többi senki se jön hozzá....)
Vasárnap egy kicsit ismét nyugodtabb nap volt. Anyával és Apával együtt ebédeltünk. Aztán Lau is átugrott még. Majd csomagolás következett.
Este a Germanwings persze megint késett. Szerencsémre azonban Gergő bevállalta, hogy elhoz a reptérről. Így éjjel fél egy után már otthon is volt. Hétfőn pedig reggel nyolckor mosolyogva fogadtam az első betegemet.:P
Ui: A képeket elnézve azt hiszem, legközelebb gasztroblogot indítok.:D
