Mai nap mottója: "Ember tervez, Isten végez."
A helyi BKV sztrájkjának köszönhetően egy kellemes 55 perces sétával indítottuk a napot hajnalban. 6:45-re ugyanis már ott kellett lennünk az irodánál, ahonnan a buszunk indult a "Három ország egy nap alatt" túrára. A terv szerint egy vidéki kis spanyol város, egy termálvízéről híres francia városka és Andorra fővárosa szerepelt a látnivalók között.
Reggel pontosan hétkor el is indult a buszunk Barcelonából Bagá felé. Az út elején az idegenvezetőnk gyorsan, tényszerűen elmondta, hogy ma igazából általános sztrájk van Katalóniában. Vagyis nem csak a BKV sztrájkol, hanem mindenki. Ez minket ma annyiban érinthet, hogy ha Bagában is sztrájkolnak az emberek, akkor nem fogunk tudni ott reggelizni. De biztosan találunk majd másik megoldást. Ezzel le is zárta a sztrájkolós és politikai témákat. Szerinte nem azért voltunk ott, hogy ilyenekről beszélgessünk, hanem hogy élvezzük a túrát, a szép tájak és városok látványát.
Már a Bagába vezető úton belefutottunk egy autópálya kapuba, ahol nem engedtek át minket, így azt kikerülve, kisebb kitérővel tértünk rá az autópályára. Bagában valóban zárva volt minden. (Értsd: egy kávézó, egy étterem, egy pékség, egy élelmiszerüzlet. Ennyivel rendelkezik a település.) Így reggelizni nem volt lehetőség. De azért tettünk egy kört az óvárosban, megnéztük a főteret, a templomot és meghallgattuk Bagá, illetve Katalónia történetét az idegenvezetőnktől.
Bagá érdekessége, hogy a városban nem sokan laknak, de rengetek, főleg újépítésű ingatlan található ott. Az elmúlt száz évben a síelésnek köszönhetően felvirágzott a környék. A gazdagabb barcelonaiaknak vannak itt nyaralójuk, melyeket nyáron túrázáshoz, télen pedig síeléshez használnak.
Bagából folytattuk az utunkat Franciaország felé. Egészen simán ment minden körülbelül negyed óráig, akkor ugyanis jött a következő kapu. A kapun még átengedtek minket, de jelezték, hogy pár száz méter múlva nem fogunk tudni továbbmenni, mert a helyiek lezárták az utat és senkit sem engednek át. Az idegenvezetőnk megpróbálta, az ő szavaival élve, a sármját elővenni és elmagyarázni az embereknek, hogy mi Franciaországba szeretnénk menni. Sajnos nem járt sikerrel. Mondták, hogy nem engednek át minket, de ha át is engednének a következő falunál jönne a következő lezárás. Itt derült ki számunkra, hogy nem csak általános sztrájk van Katalóniában, de útlezárás is. A helyiek egyrészt a vasárnapi szavazásokkor a rendőrök által elkövetett erőszak ellen tiltakoztak, másrészt pedig meg akarták mutatni, hogy milyen az, ha leáll a gyártás a régióban és, ha se ki se be nem engednek senkit és semmit. Azt a mai napig nem értjük, hogy miért kellett ehhez a tartományon belül is miden utat lezárni. Lehet, hogy gondolták, jobb ha biztosra mennek.:P
Az útelzárás másik oldalán volt egy benzinkút. Ők nem sztrájkoltak. Lehet, hogy azért, hogy kiszolgálják a sztrájkolókat. Vagy nem tudom. Az idegenvezetőnk átvezetett minket a sztrájkoló és a függetlenség szót az éppen az úttestre festő tömegen, majd jelezte, hogy mindenki azt választ reggelire, amit szeretne, a számlát pedig ő állja.
Reggeli után, más megoldás hiányában, visszaindultunk Barcelonába. Egészen Bagáig jutottunk. Ott ugyanis a város után ismét egy útlezárásba futottunk bele. Úgy tűnt, hogy a város délelőtt még inkább szorgosan alvó lakói, most átmentek szorgosan sztrájkolóba. Jobban mondva, szorgosan útlezáróba. Az idegenvezetőnk hiába mondta, hogy mi csak szeretnénk visszamenni Barcelonába. Meggyőzhetetlenek voltak. Így esett, hogy egy kicsi városkában ragadtunk két útzár között. Élelem nélkül. És minden bolt zárva volt. Mindez 11:45-kor történt. A sztrájkolók azonban biztosítottak róla, hogy 17 órakor megnyitják az utakat. Szuper! Addig már csak öt óra volt hátra....
Az idegenvezetőnk sűrű elnézéskérések közepette, két óra szabadidőt adott nekünk. Mondta, hogy miden egyéb túrájukat lemondták aznapra, mert tudták, hogy például a Sagrada Familia is zárva lesz és nem fognak működni a fogaskerekűk a Montserraton. Este még nagy tanácskozást tartottak a What's App csoportjukban és arra jutottak, hogy ez az egyetlen túra, ami ma el tud indulni. Végülis az indulással nem is volt gond...
A két óra bőven elég volt ahhoz, hogy Bagá minden szegletét megtekintsük. Csináltunk pár képet, élveztük a napsütést.
Majd 14 órára visszamentünk a buszhoz. Az idegenvezető pár perccel később érkezett és egy autóból szállt ki. Kiderült, hogy talált valakit, aki megpróbált segíteni az útkeresésben, de csak olyan utakat találtak, ahol a húsz fős busz már nem férne el, vagy pedig csak a szomszéd városig jutnánk és ott várna ránk a következő útlezárás. Ekkorra világossá vált, hogy nincs kiút innen. Csak ötkor tudunk majd visszaindulni Barcelonába. Cserébe azonban a jóakaratú idegen meghívott minket ebédre az öregek otthonába. (Két busszal voltunk, plusz az idegenvezetők és sofőrök. Ez kb 40 embert jelentett!) Így esett, hogy a bagái idősek otthonában kaptunk egy háromfogásos ebédet borral és üdítőkkel. Jó volt megtapasztalni, hogy a segítség mindig a nem várt helyekről érkezik. És bizony van összefogás az emberekben.
Ismerős kép, mintha csak nálunk lett volna az öregek otthonában :P
Szerencsére a csoport is nagyon jól vette a különösre sikeredett nap megpróbáltatásait. Mindenki kulturáltan tűrte a várakozás hosszú perceit, és azt is, hogy nem egészen abban volt részünk, amire befizettünk.
Ötkor megnyitották az utakat, mi pedig végre száguldottunk Barcelona felé. Hatkor azonban mindenki a városháza előtt sztrájkolt tovább. Így esélytelen lett volna, hogy a busz ott tegyen le minket, ahol felvett. Az utazási iroda ugyanis elég közel van Placa de Catalunyához, ahol az esti tüntetés zajlott. Az idegenvezetőnknek azonban erre is volt megoldása. Mindenkitől megkérdezte, hogy hol lakik. Kitalálta az útvonalat, megállókat hozott létre, és igyekeztek mindenkit, a szállásához lehető legközelebb letenni. Azt kell mondjam, hogy az idegenvezető szuperül helytállt. Próbált mindenből valami pozitívat kihozni. Harcolt azért, hogy a történtek ellenére jól éreztük magunkat. A végén még azt is megtudtuk tőle, hogy miért oktogon szerűek a kereszteződések az Eixample városrészben, ami a 19. század közepén épült. A kerületet egymásra merőleges, széles sugárutak rácsos elrendezése jellemzi. Az oktogonforma pedig azon kívül, hogy jól néz ki, több fényt enged a házak közé, jobb az utcák szellőzése is, és régen a villamosoknak is egyszerűbb volt bevenni a kanyarokat, ha nem 90 fokos szögben kellett fordulniuk. (Ma már inkább buszok járnak arra.)
Volt egy "kis" dugó a tüntetések és az amiatt lezárt utak miatt
Számomra igazi meglepetés volt, ahogyan az idegenvezetőnk és az utazási iroda kezelte a helyzetet. Az idegenvezető jelezte a visszaúton, hogy természetesen vagy visszatérítik a teljes részvételi díjunkat, vagy pedig a szabad helyek és a mi szabadidőnk függvényében egy másik napon részt vehetünk újra a túrán. Mi az utóbbi variáció mellett döntöttünk és péntekre foglaltunk két helyet. Remélve, hogy a nap végén tényleg eljutunk Andorrába.:)
Este gyorsan megterveztük a másnapot. Séta a belvárosban, utána pedig tengerpart. Majd kimerülten, de sok élménnyel gazdagodva dőltünk be az ágyunkba, hogy kicsit kipihenjük ezt az igazán eseménydúsra sikeredett napot.
Azt hiszem, néha nem csak elmegy mellettünk a történelem, és nem csak tévé híradóiból halljuk, hogy mi történik a nagyvilágban, hanem mi is valóban részesei leszünk. Ki tudja (még ma sem biztos semmi sem), hogy egyszer valóban függetlenek lesznek-e a katalánok. De mi elmondhatjuk majd, hogy ott voltunk, amikor szavaztak és akkor is, amikor sztrájkoltak. Láttuk az összefogást, a demonstrációt, ahogyan küzdöttek a céljaikért. Ez a nap, igaz nem ugyanazon okokból, valóban örök emlék marad nekik is, nekünk is.
