Az elmúlt kilenc hétben volt nálunk egy gyakorlaton lévő, első éves gyógytornászhallgató. Eddig még nem volt nálunk ilyen. Egészen új tapasztalat volt mindenkinek. Főleg nekem, mert mindenféle megkérdezés, megbeszélés nélkül, közölte a főnök, hogy én fogom patronálni őt a kilenc hét alatt. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan megy itt a képzés, mit kéne tudnia, mit szabad már kezelnie, mit nem és egyáltalán, hogy mit kéne, lehetne tőle elvárni egy év után. Mire a válasz: "Du schaffst es schon." (Meg fogod oldani.) Mindig ez a válasz, hogyha valamiről nincs kedve hosszabban diszkuráni, vagy, ha ő sem igazán tudja, hogy mit kéne még mondania.
Szóval belecsöppentem egy olyan szituációba, amire egyáltalán nem vágytam. A legjobban az zavart, hogy a főnök tartotta jó ötletnek, hogy legyen nálunk gyakornok, minket meg sem kérdezett róla. Oké, legyen ez az ő döntése mint főnök. De szerintem arról már megkérdezhetett volna minket, hogy szeretnénk-e egy gyakornokot terelgetni, oktatni. Főleg, hogy ilyenről eddig egyáltalán nem volt szó, és nincs is benne a munkaszerződésünkben, hogy oktatnunk is kéne. Emiatt úgy gondolom, hogy illet volna kikérnie a véleményünket. Vagy neki kellett volna törődnie a gyakornokkal.
Kilenc hét (mondhatni) szenvedés után eljött a gyakornok kiértékelésének ideje. Kérdezte a főnök a véleményem, én elmondtam. Erre az volt a reakciója, hogy ne legyek ennyire szigorú vele. Szerintem, ha kicsit több időt töltött volna a gyakornokkal, akkor ő is egyetértett volna velem. Főleg, hogy én nem csak a saját, de a kolléganők álláspontját is képviseltem. És mindezt visszafogottan tártam elé. A legszebb az egészben történetben az volt, hogy amikor hárman, a főnökkel és a gyakornokkal leültünk kiértékelni az elmúlt heteket, olyan dolgokat mondott a főnök kritikaként a gyakornoknak, amit tényleg nem lehet elvárni egy év elméleti tanulás után, az első gyakorlati helyen. Őszintén, szívesen megkérdeztem volna, hogy most akkor ki is a szigorú.
Voltak azért a plusz munka mellett szép pillanatai is az elmúlt heteknek. A gyakornokunk bevallotta, hogy nekünk (főleg nekem) köszönhetően rájött arra, hogy miért érdemes megtanulni az anatómiát, és hogy igenis az izmok eredése és tapadása megtanulható. Valamint azt is elmondta, hogy a gyakorlat előtt már gondolkodott arról, hogy abbahagyja a képzést, de most új lendületet kapott és bármennyire is nehéz az első pár év, végigfogja csinálni a képzést, mert látja, hogy mi a jövőkép. Azt hiszem akkor azért jól csináltunk/csináltam valamit.:)
Most hétfőtől négy hétig egy második képzési évében lévő gyakornokunk van. Ő teljes ellentéte az előzőnek. Sokkal érdeklődőbb, sokkal motiváltabb, sokkal jobb a kiállása. És több mindent tud már egyedül kezelni, ami segítség nekünk. De azért még olyan sokat nem láttam tőle, majd meglátjuk a hetek alatt, hogy mit tud nyújtani. Igyekszem majd nem túl szigorú lenni a következő értékelésnél....
A plusz munka, az oktatás, a gyakornok idejének beosztása mellett, azért van pozitív hozadéka is a gyakornokok képzésének. Az ember jobban átgondolja, hogy éppen mit hogyan kezel, hiszen a kezelés végén meg kell tudni indokolnia, ha rákérdez a gyakornok, hogy mit miért csinált. Hiszen az "ez a technika általában beválik", szakmailag nem annyira kielégítő válasz. Úgyhogy kicsit mi is koncentráltabbak vagyunk, ha éppen megfigyelnek minket. És ennek is van pozitív hatása. Kicsit kikerül az ember a napi rutinból és nem csak okosítja a gyakornokot, de maga is okosodik, ha mindig kétszer átgondol minden lépést, és mindent elmagyaráz a kezelés közben/után. Sőt, néha még otthon is utána néz dolgoknak, hogy másnap szakmailag teljesen felkészülten álljon a gyakornok és annak kérdései elé.
Úgy látszik, hogy amikor éppen nem keresem a kihívásokat, azok akkor is megtalálnak. De lehet, hogy ennek még hasznát veszem valamikor. Egy biztos, hogy nálunk a rendelőben a főnöknek hála sosem lesz unalmas a munka, mert mindig vannak új ötletei, amikkel "boldogít" minket. De azt hiszem, ettől fejlődünk mindannyian. Néha kicsit húzzuk a szánkat, de ez legalább összetart minket kollégákat.:) Ez is egy módja a csapatépítésnek.:P
