Az ember életében bizonyos szakaszok periodikusan ismétlődnek. Hát nálam is egy ilyen szakasz van most. Ismét tanulok. De úgy igazából. Mert rengeteg az anyag. És mindez idegen nyelven van. És hiába tanultam meg annakidején mindent latinul, ha a németeknek mindenre van német szavuk és előszeretettel használják is a latin szavak helyett. Mondhatom, hogy leírhatatlan érzés az idegrendszer szerkezetét és működését német nyelven megtanulni. Tényleg nem tudom szavakba foglalni ezt a "csodát", ki kell próbálnotok nektek is.:)
A Magyarországon töltött igencsak intenzív egy hét után, egészen más életforma várt itt. Réka már csak nagykövetként emlegetett otthon, mert szerinte még oda is könnyebb időpontot kapni, mint velem egy találkozót egyeztetni.... Ezek után itt vártak rám a jegyzetek, könyvek, videók, e-learning és egyéb csodák, hogy felkészüljek a nyáron esedékes vizsgámra. Elég nagy volt a kontraszt. Először jól kialudtam magam az első héten. (Kipihentem a nyaralást, ahogy mondani szoktam.) Utána pedig belevetettem magam manuálterápia és egy új életforma rejtelmeibe.
Eltartott pár napig, mire újra belejöttem a rendszeres tanulásba. Még általános iskolában volt egy könyvünk, a Tanuljunk meg tanulni, vagy valami hasonló címre hallgatott, ha jól emlékszem. Azt gondolom, hogy ez tényleg így van. Meg kell tanulni, hogy akkor megint le kell ülni az anyaghoz. Mennyi anyagot lehet egyszerre megtanulni, mikor kell a szünetet beiktatni. Hiszen néha kicsit fel kell állni, kinyújtózkodni. A fontosabb dolgokat ki kell írni. Minden anyagrészt párszor át kell ismételni. A szövegkiemelővel kihúzott részeket újra el kell olvasni. A cetlikre kiírt kulcsszavakat újra el kell ismételni. Vannak már régen bevált praktikáim és bevetettem pár újat is. (Utóbbiak eredményéről majd később tudok beszámolni.) Hiszen idegen nyelven tanulni egészen új kihívás, az anyanyelven való tanuláshoz képest. Ehhez kellett egy kicsit új rendszer, új trükkök, új tanulási szokások kialakítása.
Én nem tudom, hogy mások ezt hogy csinálják, de munka, háztartás, sport és egy kicsi kikapcsolódás mellett nem annyira könnyű időt szakítani a tanulásra is. Persze, tudom én, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy jusson. De azért kellett hozzá pár nap, hogy átalakítsam a napi rutint, és beépítsem a rendszeres tanulást a hétköznapjaimba. Azóta nagyjából minden szabadidőmet tanulással töltöm. És most tényleg csak olyan kajákat főzök, ami hamar megvan. Legalább erre sem megy el sok idő.:) (De nem kell megijedni, nem fagyasztott és félkész ételeket vásárolok. Friss alapanyagokból készítem az egyszerű, de gyors fogásokat.)
A múltkor a Bobath-tanfolyam kapcsán írtam már, hogy nem elég az anyag tartalmát megtanulni, a szavakat is meg kell tanulnom hozzá. Ez most hatványozottan igaz. A laptop vagy a telefon mindig a kezem ügyében van, hogy szótárazni tudjak. Szerencsére a fontos szavak sokszor ismétlődnek, így előbb-utóbb csak megragadnak a fejemben. (Legalábbis ezzel próbálom nyugtatni magam.:P) Viszont az az igazság, hogy sokkal tovább tart feldolgozni egy oldalt a német könyvből, mintha az az anyanyelvemen lenne írva. És érzésem szerint nem is marad meg a fejemben ugyanannyi mennyiségű anyag az olvasás után, mintha magyarul lenne. Ráadásul sokkal koncentráltabban kell olvassak. Minden szónak valódi jelentése van, és csúnyán félre lehet érteni egy mondatot, ha nem figyelek oda, vagy rosszul értelmezek egy szót. A jegyzetből egyszerűbb tanulni, mert az ahogy sejteti a neve is, csak jegyzet. Vagyis nem mondatok vannak benne, hanem kulcsszavak, felsorolások, példák, egyszerű mondatszerkezettel. A könyv viszont összetett, választékos mondatokkal dolgozik. Nagyon igényes darab és elég jól van minden elmagyarázva benne, de azért mégiscsak egy színvonalas irományról beszélünk, amit koncentráció hiányában nem érdemes olvasgatni, úgyse marad meg belőle semmi. (Ezt tapasztalatból mondom.:P)
Igyekszem azért ebből a nagy tanulásból is kihozni valami pozitívat. (Mármint a tudáson kívül, amit (remélhetőleg) megszerzek.) Ha az időjárás engedi a teraszon ülve tanulok és barnulok. Legalább idén lesz egy kis színem a nyáron. És végre nem én leszek Hófehérke.;) Valamint azt is nagyon élvezem, hogy olyan háromnegyed tízig még kint lehet ülni este, mert világos van. Na, most akkor megyek is, és kihasználom az utolsó fél órát a teraszon, hogy tovább okosodjak, mielőtt beköszönt a naplemente.
Így kicsit könnyebb elviselni a tanulás fáradalmait ;)
Egy darabig még nem fogok unatkozni....
Új dekor a szobám falán (remélem hatásos lesz)
