Az év legszebb időszaka. Ha hagyunk időt magunknak megélni az adventet, a várakozást. Ha a készülődés nem csak a rohanásról, ajándék beszerzésről, szervezkedésről szól. Ha meg tudjuk osztani a mézeskalács sütés, a karácsonyivásározás, a forralt bor iszogatás pillanatait egymással. Ha fontosabb az élmény, az emlék, az együtt töltött idő, mint a tárgyak, materiális dolgok. Hiszen a karácsony nem csak a december 24-ét, a nagy karácsonyfát és az alatta lapuló sok ajándékot jelenti. Hanem sokkal inkább az "odavezető utat", azt ahogyan rá tudunk készülni, hangolódni az ünnepre, az ünnepi együttlétre.
A hétvégén végre volt időm kipakolni a bőröndöket, kimosni a ruhákat, és elpakolászni a karácsonyra kapott ajándékokat. Én ilyenkor mindig újra örülök a nagyon találó meglepetéseknek. Mégis azonban sokkal inkább eszembe jutnak az ajándékátadás pillanatai, illetve az ajándékozóval együtt töltött idő, a közösen megélt pillanatok. És ezektől a momentumoktól válik az ajándék még értékesebbé. Innentől kezdve nem csak egy szimpla tárgy, hanem egy tárgy, amihez egy emléket, egy pillanatot, egy hangulatot, egy illatot, vagy akár egy ízt kapcsolok.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha szánunk időt egymásra. Ha nem hagyjuk, hogy a reklámok és az újságok címlapjai, a külvilág befolyásoljon minket arról, hogy mitől is karácsony a karácsony. Hiszen azt, hogy nekünk mitől lesz ünnep a karácsony, csak mi tudjuk. Éppen ezért csak mi tehetjük ünneppé, ha magunkra és szeretteinkre, és nem pedig a kívülről csillogó, önmagában azonban semmit sem jelentő külső elvárásokra figyelünk. És akkor a karácsony tényleg az év legszebb időszaka lesz.
(Képek a teljesség igénye nélkül, ennél sokkal több találkozásban, emlékben volt részem. Ti tudjátok.)
Ui: Akivel készítettünk, az küldjön képet légyszi! Akivel pedig elmaradt, azzal idén pótoljuk!
