A múltkor azt írtam, hogy akasztják a hóhért, ami akkor nem volt száz százalékosan igaz, most azonban valóban találó lenne... Úgy látszik, ami késik, nem múlik...
Történt ugyanis, hogy a vasárnapi futásom utolsó 300 méterén, sikerült magam alá gyűrni a jobb bokámat. Vissza akartam lépni a az úttestről a járdára, de lefordult a patkáról a lábam. Kész is volt a szupinációs trauma. Először kicsit megijedtem, hogy vajon rá tudok-e állni. Aztán megnyugodva tapasztaltam, hogy igen, tudok még járni. De ahogy említettem, ami késik nem múlik. Dóriéknál, mire megmostam a kezeim a horzsolások miatt, addigra már szemmel látható volt, hogy dagad a bokám... Gyorsan lejegeltük, felpolcoltuk a lábamat, kaptam fájdalomcsillapítót, és Gergő meg is nézte, hogy mennyire lehet komoly a baj. Aztán előkerült egy pár mankó is. Legalább hasznát vehettem a szakmámból eredő mankózási ismereteimnek. Nem mintha nagyon hiányzott volna ez a fajta tapasztalatszerzés.... És persze a sürgősségi sem maradhatott ki a napi programból.:( Kaptam a bokámra egy aircastot, rögzítés céljából. Szegény Dóriéknak így elmaradt a vasárnapi séta, a terv ugyanis az volt, hogy elfutok hozzájuk és együtt megyünk sétálni onnan. De hát én is tudom, mikor kell kificamítani a bokám, mikor három orvos lát el egyszerre, ráadásul ebből az egyik traumatológus. Innen is köszönöm még egyszer a szakszerű ellátást az egész teamnek!;)
Este otthon lejegeltem, felpolcoltam a lábam, sőt megpróbálkoztam egy tape felrakásával is. A nyiroktape még ment is, de a rögzítőtape nem sikerült jól, mert a fájdalomtól, alig bírtam pozicionálni/tartani a lábam. Jó dolog ez a tape, de csak kevés helyen lehet vele saját testen jól dolgozni. Az akut boka nem tartozik közéjük. És persze a sérülés helyét tekintve rendes nyirokdrenázst sem tudtam magamnak csinálni, mert nem tudtam úgy pozicionálni a bokám, hogy el is érjem, ne gátoljam a vénás-, nyirokkeringést és a fájdalom is elfogadható legyen. Szóval hiába tudom fizioterapeutaként, hogy mit is kéne ilyen esetben csinálni, rá kellett jönnöm, hogy sajnos korlátozottak a lehetőségeim a saját magamon is kivitelezhető technikákat illetően. Így maradt a már fent említett megoldásokon kívül a gyulladáscsökkentő szedése és a fokozatos mobilizáció, hogy hamarabb rendbe jöjjek.
Hétfőn a háziorvos kiírt egész hétre betegnek. Nem is tudnék nyolc órát álldogálni ezzel a lábbal. Az első éjszaka és délelőtt szörnyű volt, azóta azonban sokat javult a helyzet. Az aircasttal remekül tudok itthon járni. Persze azért nem terhelem túl a lábam. Élvezem az "ajándék" egy hetet. Már rendet raktam pár fiókban, tegnap bonbonokat csináltam, fotókönyvet szerkesztek a laptopon és sokat skype-olok. Egyszóval feltalálom magam, nem unatkozom. Rengeteg dolog megoldható ülve, felpolcolt lábbal. És különben is, ha néha kicsit mozgok, az sem árt; még a háziorvos is felhívta a figyelmem a trombózisveszélyre. Persze azért hozzátette, hogy ezzel gyógytornászként nyilván tisztában vagyok. És milyen igaza volt.:)
Majd meglátjuk a jövő héten, mennyire lesz terhelhető a bokám. Addig is élvezem a szabadságot. Csak az zavar egy kicsit, hogy süt végre a nap és nem tudok kimozdulni. Mondjuk futni egy jót....
Vasárnap este, sürgősségi után
Tegnapi bonbonok
