Az elmúlt hétvége kicsit dolgosan indult. De aztán annak megfelelően laza vége lett. Így volt idő pihenésre is, végre.
Pénteken este hétig dolgoztam, utána pedig siettem haza a hétfő óta a hűtőben árválkodó tojásfehérjékhez. (Gondolom, ti is gyakran tesztek ilyet.:P) A nagy terv ugyanis az volt, hogy ismét macaront sütök. Jó ideje nem álltam már neki ennek a kicsit macerás, de annál finomabb sütinek. És bizony a profik szerint a jó macaron első feltétele, hogy hagyjuk 3-4 napig "öregedni" a tojásfehérjéket a hűtőben. Gondoltam, ezen ne múljon a dolog, ez még relatíve könnyen megoldható. A többi feltétel sajnos kicsit macerásabb. Ugyanis a macaron tényleg nem a legegyszerűbb sütemény. És most finoman fogalmaztam. Az igazi macaronhoz tudniillik az elején szükséges átszitálni a porcukrot és a mandulalisztet. Ez egy kb. 200gr-os keveréknél nálam egy jó 45 percet vett igénybe. Egyrészt csomós volt a porcukor. Másrészt lehet, hogy van erre egy általam nem ismert extra technika, hogy gyorsabban menjen a dolog. Ha valakinek van bármilyen ötlete, ne tartsa magában, ossza meg velem. Na de még ez sem egy olyan nagy ördöngősség, csak időigényes. A szitálás végeztével jön azonban a nagyobb figyelmet igénylő művelet. A tojásfehérje felverése. Bizony egy sem olyan egyszerű, mintahogy elsőre hangzik. Az se jó, ha túl puha a hab, de az se jó, ha túl van verve. Meg kell találni az aranyközéputat. Aztán, ha már végre a kinyomózsákban van a massza és rákerül a tepsire, akkor jön a következő nem elfelejtendő pont. A tepsi földhöz veregetése. (Mivel, elég késő volt már, mire ehhez a fázishoz értem, tettem a tepsi alá azért egy párnát a szomszédok éjszakai nyugalma kedvéért.) Majd ezt követően neki lehet állni a földet érés során keletkezett levegőbuborékok kiszurkálásának fogpiszkálóval. Mindent a jó tészta kedvéért gondoltam magamban, miközben pattantak ki a légbuborékok a szorogoskodó kezem nyomán. Ahogy a nagykönyveben meg van írva, igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy a végén megfelelő állagú macaront kapjak. Nem is volt rá panasz később.:)
Az éjszaka közepén aztán kihasználtam a sütés előtti 45-60 perces szárítási időt, és elkezdtem megteríteni, meghajtogatni a szalvétákat másnapra, illetve el is mosogattam. Majd sütés közben a sütő előtt drukkoltam, hogy legyenek szép "talpacskái" a macaronkáknak. Némelyiknek lett, némelyiknek nem... Némelyiknek megrepedt a teteje, némelyiknek nem... Azt hiszem tovább folytatom még a tökéletes recept keresését. Az összetevők aránya kicsit furcsa volt nekem már első olvasatra is. Még mindig ez volt azonban a legszimpatikusabb az összes közül. Szerintem kicsivel több tojásfehérje kéne bele. Majd kikísérletezem. Legközelebb. Egyszer. Valamikor. Azért a töltelék elkészítése és betöltése lényegesen egyszerűbbnek bizonyult a tészta elkészítésénél. Mondhatnám úgyis, hogy gyerekjáték volt.
A végeredmény azért nem lett rossz. Sőt. Erre több tanúm is van. Dóri és Gergő kóstolhatták meg a macaronokat először a másnapi brunchon. Ez még a nászajándékuk részét képezte. Egy brunch februárban nálam. És hamár macaron volt, csináltam "főételnek" croque madame-ot. Valamint volt utána croissant is. Az egész előtt pedig welcome drinkként pezsgő. És mindehhez Zaz szólt a háttérből. Szerintem hangulatosra sikerült a közös reggelink.;)
Az asztal kész, jöhetnek a vendégek :)
Croque madame
És végül, az a bizonyos macaron (Helyben fogyasztásra és elvitelre is:))
Az előkészületek és az elpakolás után igazából nem sok kedvem, erőm maradt valamilyen nagyon aktív tevékenységhez. És az eső is esett.... (Persze, mindig a hétvégén.) Tehát maradtam itthon. Végre kiszortíroztam egy csomó dolgot, rendet raktam régebbi papírok között, és pihentem egyet. Néha azt is kell.;)
