....avagy, amikor az ember maga lesz beteg. Mondjuk nem igazán olyan tüneteket produkáltam, amelyek gyógyítása feltétlenül gyógytornász feladat lenne. Azért igazán rendes munkavállalóként sikerült jan. 6.-ra lebetegednem. A vízkereszt itt nálunk, Baden-Württembergben, ünnepnap. Gondoltam jól kialszom majd magam a munkaszüneti napon, aztán csütörtökön megint dolgozom. Hát, nem így lett. Mikor a szerdáról csütörtökre virradó egész éjszakát azzal töltöttem, hogy levigyem a lázam, ami a gyógyszerek ellenére szinte megingathatatlanul 39 fok magasságában mozgott, érzetem, hogy talán inkább orvoshoz kéne fordulnom, mint dolgozni menni. Pedig kínomban már a fagyasztóból is kivettem a jégzselét és azzal próbáltam elérni legalább pár tized fok csökkenést a hőmérsékletemben. De ahogy említettem nem jártam túl sok sikerrel.
Szóval két lázas éjszaka után gondoltam nem árthat, ha hagyom magam megvizsgálni. Főleg, hogy egy kezem meg tudom számolni hányszor voltam lázas életemben. Ez volt a harmadik. Remélem azért a következő ilyen több napig tartó lázas állapot várat magára majd újabb 28 évet. Egész jól megvoltam eddig nélküle, és ezután sem tartok rá igényt.
Kerestem tehát az interneten egy közelben lévő háziorvost, aki éppen dolgozik is délelőtt. Mivel az elmúlt két évben nem volt semmi bajom, így nem volt még háziorvosom itt kint. Pár hónapja gondoltam már rá, hogy kéne egyet keresni, akkor azonban a kolléganőim megnyugtattak, hogyha komoly bajom van, nem küldhet el egy orvos sem. Egész jól hangzik, nem? (Kis háttér infó az aggodalmamhoz: mikor a diplomahonosításhoz kellett szereznem egy igazolást, hogy egészséges vagyok és el tudom látni a munkakörömbe tartozó feladatokat, közölték velem az általam felkeresett háziorvosi rendelőkben, hogy új beteget csak kb. két és fél hónap múlva tudnak fogadni, addig minden időpontjuk be van telve....) Szerencsére azonban igazuk lett a kollegináknak, és egyből az első helyen, akiket felhívtam, kaptam időpontot. Azért a "varázsszót", vagyis, hogy akut a bajom, kétszer is elmondtam. Ez volt a kollégám tippje arra, hogy tutira gyorsan kapjak időpontot. Bejött.
Ennek az időpontos rendszernek a nagy előnye, hogy egyrészt lázasan nem kell órákig szenvedned egy váró kényelmetlen székén, másrészt nem vagy hosszú időre összezárva egy csomó másik tüsszögő, köhögő, fertőző emberrel. Pár perc várakozás után már be is hívtak. Az orvos gyors volt, de alapos. Meghallgatta a tüdőm és megállapította, hogy a jobb oldali az még hagyján, de a bal oldali teljesen tele van váladékkal. Mondjuk ezt én is éreztem. Szabályosan fájt a tüdőm, már kedd este óta. Különben minden rendben volt a dokival, csak olyan halkan beszélt, hogy alig hallottam. Végig azon gondolkoztam, hogy a 80 éves, halláskárosult betegek, hogyan értik meg, amit mond. Egy ismerősöm szerint ők jobban tudnak szájról olvasni. Én azért nem vagyok benne egészen biztos, hogy mind ellátnak odáig, vagy hogy le tudják követni a gyors szájmozgást. Főleg a külföldiek.
Az orvosi vizsgálat eredménye egy hét betegszabi, egy adag antibiotikum, lázcsillapító, váladékoldó, orrcsepp, valamint előírt ágynyugalom lett. Megnyugtattam a dokit azért, hogyha nem is mondta volna, hogy maradjak vízszintesen, akkor sem jutott volna eszembe semmilyen egyéb testhelyzetet felvenni. Annyira fáradt és kimerült voltam ugyanis, hogy csak aludni szerettem volna.
A patika elintézése után, még várt rám egy nemes feladat ebben a csodás országban. Az orvostól ugyanis megkaptam az igazolást, hogy beteg vagyok, melyen szerepelt a kiállítás dátuma, és hogy várhatóan meddig leszek beteg. Ezt az igazolást pedig az ember lánya a munkaszerződése szerint köteles betegsége első napján eljuttatni a munkáltatójához. Ez még úgy pont hiányzik, mikor egyébként is tök sz*rul vagy... De hát, a szabály az szabály. Szerencsére mint kiderült elég postára adni. Igaz akkor csak másnapra ér oda, viszont az is elég még. Senki sem marad le semmiről. Az igazolás megérkezik, én pedig telefonon már amúgy is közöltem a postára adás előtt, hogy meddig lettem kiírva, szóval már ez sem lesz meglepetés az igazolás megérkezésekor. Ezzel egy papír el is volt intézve. Igen, egy papír. Mert volt még bizony másik itt. A posta után jött a következő, amit a betegbiztosítóhoz kellett eljuttatni. Ennyi papírt és szervezést én még nem láttam. A munkáltatónak utána úgyis jelenteni kell, hogy beteg vagyok, nem igazán értem, hogy akkor miért kell külön igazolás leadni a betegbiztosítónál. De hazafelé azt is beadtam. Az is elintéződött. Éljen. A harmadik igazolás szerencsére már az én példányom volt. Lehet, azt is feladhattam volna a postán, hogy mikor megérkezik tudomást szerezzek róla én is, hogy beteg vagyok.....
Az orvos egyébként jól tippelte meg, hogy legalább egy hétre lesz szükségem, mire összeszedem magam. Keddig se erőm, se kedvem nem volt kikelni az ágyból. Szerdára összekaptam magam. Csütörtökön pedig már dolgoztam. És pénteken is. Pont jó, hogy utána hétvége jött, mert kellett két nap, hogy kipihenjem a két nap melót. ;) A múlt héten már végig dolgoztam. Újra magamhoz tértem és jól vagyok. Ezt is "kipróbáltam" és köszönöm most egy időre elég volt. Én inkább maradok a másik oldalon az egészségügyben.
