Bizony, bármennyire is hihetetlen lassan közeledik a karácsony. (Néha úgy érzem, hogy nem is annyira lassan...) Az üzletekben már több mint egy hónapja megjelentek a különböző mézeskalácsok és helyi karácsonyi specialitások, a kirakatokat több hete karácsonyfák, fényfüzérek, gömbök, csillagok díszítik, az utcában a házak is fénylenek már a sok-sok izzótól. Szóval bármerre járok szembesülök vele, hogy nemsokára újra karácsony lesz. Mindezek ellenére nehezen hangolódom idén. Eddig egészen meleg volt, csak kb egy hete hűlt le az idő. November utolsó szombatján még pulcsiban lehetett futni menni, annyira jó idő volt. Igaz, hogy nem szeretem a hideget, de a karácsonyhoz hozzátartozik. Ahogy az is hozzátartozik, hogy korán esteledik. N, ezzel sajnos itt sincs hiány.:S Eljött a pillanat, amikor sötétben indulok dolgozni és sötétben is jövök haza. Annak azért örülök, hogy (egyelőre) nem kell havas, csúszós utakon vezetnem.
Ha már karácsony, akkor bizony céges parti. Igen, igen kicsit korán van még, de a mi karácsonyi céges bulink (Weihnachtsfeier) november 28-án volt, azért mindenki részt tudjon venni rajta. A végén sajnos önhibáján kívül így is távol maradt két kolléga. Az egyiknek aznap lett beteg a gyereke (a férje pedig szolgálatban volt), a másiknak pedig kórházba került a férje.... Így végülis 14-en indultunk Stuttgartba ünnepelni. Először elmentünk a karácsonyi vásárra, ahol koccintottunk egy bögre forralt borra. Jól is esett a hidegben.:)
Én már voltam többször a stuttgarti karácsonyi vásáron, de most valahogy szebbnek tűnt, mint eddig. Igaz csak a központi részen voltunk, a Hauptbahnhoftól begyalogoltunk oda, ahol a korcsolya pálya és a kajás-forralt boros bódék vannak. Ez azt jelenti, hogy azon a részen, ahol a vásáros bódék vannak nem jártunk. Én azonban már tavaly is kifejtettem a családnak, hogy szerintem azóta is azokat a dolgokat árulják a karácsonyi vásáron, amit mi 10-12 éve nem vettünk meg, amikor kint karácsonyoztunk. De úgy néz ki, hogy mások se nagyon vásárolnak.:) De, a viccet félre téve, persze, hogy sokan vásárolgatnak itt kint, de attól még a választék majdnem ugyanaz. Viszont a Schlossplatzon (ahol a körbemenő kisvonat és a Pavilon van) áll most egy gyönyörű nagy karácsonyfa és az épülat hatalmas oszlopait és beborították fényfüzérrel. Nagyon szépen néz ki.:) Na, ott kicsit megérintett a karácsonyi hangulat.
A karácsonyi vásár után egy afrikai étterem felé vettük az irányt. Nem egészen értettem, hogy miért volt a főnöknek olyan fontos, hogy mindenképpen igyunk a kajálás előtt egy bögre forralt bort a vásáron, de ő volt az ötletgazda és ő állta a cehet, mi meg csak mentünk. Azért kicsit viccesnek éreztem, hogy az étterem felé gyalogolva kiderült, van olyan kolléga, aki több éve nem volt bent Stuttgartban. Persze sok mindent lehet kapni mondjuk nálam Waiblingenben is, ahol ők laknak Stettenben ott mondjuk nincs annyi üzlet, de közel van Esslingen. Ettől függetlenül kezdtem magam furán érezni, mikor nekem kellett megmondanom, hogy melyik kijáraton kell kimenni az S-Bahnnál és, hol kell elkanyarodni, hogy a Staatsgeleriehez érjünk. Azért a főnök megnyugodva nyugtázta, hogy nem lesz itt baj Budapesten, hamár Stuttgartban is ilyen jól kiigazodom és határozottan vezetem őket.:)
Az étterem nagyon kis pici volt és mint utólag kiderült még az a kolléga sem volt benne, aki lefoglalta a helyet mondván, hogy milyen jó lesz nekünk. Az önmagában nem lett volna baj, hogy kicsi, de azt nem találtam túl barátságosnak, hogy tele volt asztalokkal és székekkel így elég szűkös volt. Aki leült az kimenni nem igazán tudott... Több asztalt toltak össze nekünk, de csak úgy sikeredett megoldani, hogy az utolsó asztal le volt választva egy oszloppal. Mi meg gondoltuk ne üljön már két ember külön, ezért még jobban összehúztuk magunkat, hogy mindenki elférjen az asztaloknál.
A főnök és az éttermet kinéző kolléga végül arra jutottak, hogy nagy többszemélyes tálakat rendelünk, amin sok különböző étel van, így mindenki talál majd kedvére és fogára valót. Nagyon jól néztek ki a hatalmas tálak, amiket kihoztak. Elvileg három emberre voltak kitalálva, de négyen is simán jóllaktak volna róla. Volt rajta csípős marha, csirke, spenót, kevés saláta, paradicsom, pár szem krumpli, valami lencseféle, az egész alatt pedig egy palacsintánál jóval vastagabb, de ahhoz hasonlítható köret. És persze volt pár egzotikus fogás is, kaptunk zebra, strucc és krokodil húst. A krokodil fehér húsú, olyasmi mint a szárnyasok, kinézetre és ízre is. Habár a kolléganőm szerint halízű, én inkább semlegesnek éreztem. A strucc inkább vörös húsú, ízre pedig a marhára emlékeztet. A zebra igencsak vörös húsú, jó rágós (ínas) volt, az íze pedig hasonlított a máj ízére. Érdekes volt megkóstolni őket. De ha nagyon őszinte vagyok, nem tudom, hogy tényleg azt szolgálták fel, amit mondtak.... Habár, ha abból indulunk ki, hogy milyen sokára hozták ki az ételt, akkor lehet, hogy tényleg exotikus dolgokat kaptunk. A felszolgálási időbe simán belefért volna a vadászat, megnyúzás, előkészítés és sütés is. Majdnem egy órát vártunk.
Mindent összevetve nem volt rossz az este. De nem lenne igényem minden héten elmenni velük valahova. Ilyenkor is érzi az ember, hogy ők olyan németek. Nem tudnak igazán nyitni, csak egy-ketten, de ők is inkább csak egymás felé. Ott volt még a magyar takarítónő is a másik rendelőből. Ő szegény nem beszél olyan jól németül, ezért mi inkább magyarul beszéltünk. De így esély sem nagyon volta többiekkel beszélgetést kezdeményezni. Meg persze, amiatt sem volt ideális a dolog, hogy be voltunk szorítva a helyünkre....:S
Egy számomra érdekes dolog még így zárszó helyett. Szóba került szerdán bent a rendelőben, hogy nekem milyen bérletem van, és hogy kell-e nekem jegy. Mondtam a kolléganőnek, aki intézte ezeket, hogy milyen jegy kell nekem. Mire mondta, hogyha én veszem meg, akkor adjam majd oda a főnöknek, mert az S-Bahn jegyet is ő fizeti. Azért ezen, őszintén szólva, meglepődtem. Eszembe sem jutott, hogy a jegyet is ő állja.
Most már ezen is túl vagyunk. Új élmény, új tapasztalat.
