Nem véletlen, hogy olyan sok filmrendezőt ihletett meg az örök város. Itt találkozik a jelen a múlttal, csodálatos díszletet kínálva fotókhoz, filmekhez, élményekhez, kalandokhoz. Igyekeztünk az itt töltött egy hét alatt a lehető legtöbbet megnézni a városból úgy, hogy közben legyen idő nyugodt kávézásra, nyári napsugarak kiélvezésére, turistamentes kis utcák megcsodálására.
Ha a Róma szót meghalljuk, sok minden eszünkbe jut: Vatikán, pápa, Itália, Kolosszeum, Audrey Hepburn és Gregory Peck, pizza, fagyi, Spanyol-lépcső, Trevi-kút, Szent Péter tér és még hosszan lehetne sorolni. Nekem is ilyesmik kavarogtak a fejemben örömömben, mikor végre realizálódott, hogy idén összejön a római vakáció. Azóta azonban a tömeg, a kosz, a dugó és az olasz vezetési stílus is csatlakozott a fenti felsoroláshoz. Félreértés ne essék, szuper volt a nyaralás. A valóság azonban mindig árnyaltabb képet mutat, mint amit az ember előre elképzel. Nekem alapjáraton nincs bajom a tömeggel, ha az emberek az betartják az alapvető viselkedési normákat. Azért a metróban például már Budapesten is mindig nehezményeztem, ha valaki nem bírta megvárni, amíg leszállnak az utasok, és ő már rögtön az ajtó kinyitása után elkezdte a beszállást átesve az összes többi emberen, akik szerettek volna leszállni. Sose fogom megérteni, hogy ez miért jó. Hát, be kell lássam, hogy Budapesten még a jó a helyzet Rómához képest. Azt még valahogy lenyelem, hogy az emberek nem tudnak tömegközlekedni, de azt nem igazán tudtam hova tenni, mikor az Szent Péter téren álltunk sorba, hogy bejussunk a bazilikába és többek között egy apáca is úgy érezte, hogy a legjobb megoldás, ha nem sétál el a sor végéig, hanem oldalról beáll a sorba, épp elénk. Nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy se neki, se a másik két hölgynek, akik előttünk kettővel oldalaztak be a sorba, ne hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a sor vége merre is található, és hogy mi is azért várunk itt, hogy bejussunk a bazilikába. Nem tehetek róla, de ilyenkor előjön belőlem a népnevelő énem, ahogy otthon a metróban is. Lehet, hogy úgy csinálnak, mintha nem hallanák, de hátha elgondolkoznak azon, amit hallanak. Végül nem szóltam semmit, inkább a megcsodáltam a teret és örültem neki, hogy nyaralok és van annyi idő, hogy ők még előttem bejussanak.
A másik számomra érthetetlen dolog, hogy Róma tele van turistákkal, idén szeptember 1.-je óta 3,5 Euró idegenforgalmi adót szednek mindenkitől minden egyes éjszaka után. Ehhez képest koszos a város, sötétek a metrómegállók és még a nagyobb látványosságok jegypénztárában (lásd Ostia Antica) sem beszélnek angolul. Kicsit úgy éreztem magam, mint Franciaországban, ha szeretnél valamit megérdeklődni, tanulj meg franciául vagy ne kérdezz. Mondjuk a Vatikán munkatársai a Szent Péter téren is csak olaszul beszéltek. (Erre majd még visszatérek.) Én azért azt gondolnám, hogy egy a turisták által ennyire közkedvelt városban elvárható lenne a helyi látványosságok dolgozóinak minimális angoltudása, az utcák tisztán tartása, a metrómegállók kivilágítása... Főleg a fent említett idegenforgalmi adó fényében. Mi végülis arra jutottunk, hogy még így is annyi turista jön ide, hogy nincsenek rászorulva az olaszok, hogy ilyen "apróságokkal" is foglalkozzanak. Szépen megélnek abból, amit az őseik évezredekkel és évszázadokkal ezelőtt felépítettek. Néha renoválnak egy kicsit, mindenre ráfogható, hogy ez a rom is egy látványosság és ők rá is fogják. Tulajdonképpen ez is egy okos megoldás. Ők nem voltak akkora átjáróház a történelem során, mint mi. És most ebből profitálnak, nem is kicsit.
A legjobban az tetszett nekem a tömegközlekedésben, hogy a táblákon csak a busz/villamos járatszáma és útvonala volt rajta, illetve, hogy például reggel 5:00-től éjszaka 23:30-ig közlekedik az adott járat. Menetrendet azonban sehol sem lehetett találni csak a végállomásokon. Azonban az is kiderült, hogy ott is felesleges, mert nem tartják be a sofőrök. A többi megállóban meg azért felesleges, mert úgyis a dugótól függ, hogy mikor ér oda a busz. Teljesen semmit mondó és hasztalan lenne menetrendeket kifüggeszteni egy ilyen városban, ahol állandóan dugó van. És persze itt is úgy közlekednek az autók, mint Nápolyban. Ha két sáv van felfestve, három autó gond nélkül elfér egymás mellett, de lehet, hogy négy is.... Hihetetlen. Szerintem, akim itt tanul meg vezetni, mindenhol megállja a helyét. Habár, lehet, hogy furcsa neki a többi európai nagyváros, ahol a sofőrök figyelembe veszik a felfestéseket, közlekedési táblákat... Az elején mindig azt hittem, mikor zöldre váltott az autósok lámpája, hogy motoros felvonulás van.;) Nem vagyok hozzászokva ennyi motoroshoz. Azonban látva adugókat és a szűk utcákat a belvárosban hamar beláttam, hogy a legjobb közlekedési eszköz a motor. És azt is, hogy miért olyan közkedvelt a Smart itt.:) Szerintem az összes mini autót ide gyártották.
A fentieket leszámítva csodás egy város Róma. Nagyon szeretem az építkezési stílusukat: a szűk utcákat, a mediterrán házakat nagy tetőteraszokkal. Hihetetlen mennyiségű látnivaló található egymás szomszédságában. Jó volt megtapasztalni az olasz életstílust, hogy este mindenki kint ül a kis éttermekben, hogy sokáig nyitva vannak az üzletek és még tovább a templomok. Templomból van itt bőven, minden utcában legalább kettő. És bizony az olaszok este negyed tízkor is beugranak egy gyors imára, aztán folytatják az útjukat. Lüktet, él az egész város, főleg este felé.:)
Ennyit az "általános" élményekről, ezután már a képek jönnek, ígérem.;)
