Elég sűrű pár heten vagyok túl. Igyekszem szép lassan mindenről beszámolni.;)
Most kezdem, akkor onnan, ahol legutóbb abbahagytam. Vagyis a focinál. Mire a döntőre vasárnap este sor került, addigra én már Budapesten voltam, túl egy kicsit izgalmasra sikeredett buszúton, egy esküvőn, egy shoppingoláson egy és egy baráti találkozón. Mi minden belefér két napba.:) Szóval, vasárnap este Magyarországról szurkoltam a németeknek, és a meccs vége után először éreztem azt, hogy holnap reggel igazán bemennék dolgozni. Kíváncsi lettem volna a kollégákra és a kinti hangulatra. Erről sajnos lemaradtam, viszont a harmadik helyet megszereztem a tippelős játékban.:)
A kicsit több, mint egy hetem nagyon sűrű, tartalmas, intenzív volt. Nagyon élveztem otthon lenni veletek, köszönöm a sok szuper programot. Jó volt hosszasan beszélgetni régi barátokkal, kint ülni éjszaka a rakparton, kedvenc pezsgőmet inni, találkozni az exkollégákkal, szurkolni a magyar lányoknak a vízilabda EB-n, kimenni a Rómaira, "turistáskodni" Budapesten, megcsodálni az éjszakai kilátást a várból, együtt lenni a családdal, a kipróbálni Rooftop Cinemát, meghatódni az esküvőkön és bulizni a lagzikon, valamint élvezni a remek időjárást, a sok-sok napsütést, a meleget.:)
Íme néhány fotó a ízelítőül.;)
Itthon :)
Turista :P
Narancssárga óriás hold (sajnos a képminősége nem a legjobb....)
Egyszer még sokat ér majd ez a zászló....:D
Szurkolunk 1
Szurkolunk 2
Szurkolunk 3
Zenélő kút
Örök kedvenc, kötelező program - Fellini Római :)
Esküvőn jártunk :)
Gyógytornászok egymás között
Az otthon töltött nyolc nap csodás volt. Az utazás hagy némi kivetni valót. A hazaútra vittem a laptopom, hogy útközben befejezzem az elkezdett fotókönyvem szerkesztését. Késett majdnem egy órát a busz, de szerencsére még az eső előtt elindultunk. Én rögtön előkaptam a laptopot és munkának láttam. Kb. háromnegyed órája mehettünk, mikor kiállt a busz egy parkolóba. Gondoltam biztos pisi szünet. A sofőrök leszálltak, mire lenéztem a laptopból két pisztolyos vámügyőr állt mellettem (rögtön a sofőrök mögött ültem) és kérték a személyim, valamint a jegyem. Sosem értettem idáig, hogy a jegyen kívül azt a másik papírt, amire rá van írva, hogy nem jegy, minek kell kinyomtatni. Hát most megtudtam, hogyha ellenőriznek meg tudjam mutatni, hogy van jegyem és lássák hol szálltam fel. Végigmentek az egész buszon, majd közölték egymás között, hogy van pár delikvensük. Én nem is értettem, hogy miről van szó. Mondjuk tőlem semmit nem kérdeztek, de mellettem/mögöttem faggatóztak, hogy hány napig voltak el, mit csináltak, stb.... Aztán elsőként a mögöttem ülő csajszit szedték elő, le kellett szállnia az összes cuccal, ki kellett venni a csomagját lentről, majd kesztyűben szépen mindent átkutatott az egyik ürge odalent, míg a buszon őrködött. És az utána gy ment még vagy két órán keresztül, kb. 12-15 embert ellenőriztek. Semmit nem találtak, így utána mehettünk tovább. Időközben kiderült, hogy a busz nem Mannheimből jött, ahogy egyébként szokott, hanem Amszterdamból. Így érthető volt az egy órás késés és az ellenőrzés is. Valószínűleg fülest kaptak. Mondjuk, ha előbb tudom, hogy miért kutakodnak, az nem lett volna rossz... De a lényeg, hogy kicsit kevesebb mint egy órás késéssel végülis másnap megérkeztünk Budapestre és odaértem Nóriék esküvőjére.:) Még egyszer gratulálok nektek innen is és nagyon sok boldogságot kívánok!!!;)
A visszaút sem volt egészen zökkenőmentes. Heni kijött velem, mert volt épp szabija. Nem is volt gond egészen Bécs utánig, ahol valamiért másik útvonalra tereltek minket, mint amin mennünk kellett volna. Ez még nem lett volna baj. De akkor egyszer csak valami nagyon kicsi település vasútállomásán bemondták, hogy kicsit várni kell a tovább indulással. Végülis a vonat kényelmes volt, volt konnektor is a laptopnak, meg filmünk, szóval nem igazán aggódtunk. Legalábbis addig nem, amíg be nem mondták, hogy a vonat nem tud tovább menni és várjunk a további információkért. Na, ekkor kezdtem aggódni, mert ha a sínekkel van gond, akkor rengeteg idő, mire buszokat küldenek... Kis idő múlva tájékoztattak minket, hogy jönni fog egy másik vonat, amire át kell szálljunk, az elvisz Salzburgig, ott majd újra át kell szálljunk. Így hát szedtük a csomagjainkat és átszálltunk. Közben segítettünk egy kb. 16 éves kislánynak, aki Budapestről a testvérével indult útnak, de anyukánál maradtak a vonatjegyek(!), majd egy okos néni tanácsára az egyikük leszállt Bécsben jegyet venni, de persze nem ért vissza a vonatra (kb. 20 percet álltunk ott). Szegényke így egyedül maradt jegy nélkül az összes csomaggal. A szülők közben elindultak Bécsbe a másik gyerekért..... És persze szegény nem beszélt semmilyen nyelven..... Átszállás után Salzburgig oké volt minden. Ott már a vonaton bemondták, hogy hányas vágányról indul a másik vonat és, hogy nem csak Münchenig megy, hanem egészen Stuttgartig. Éljen! Az egyetlen apró probléma csak az volt, hogy kb. -2 percünk volt átszállni. Szerencsére megvárt minket a csatlakozás és csak a peron túloldalára kellett átmenni, nem kellett lemenni, fölmenni, vágányt keresni. A kocsiban, ahova sikerült felszállni és helyet is találtunk nem működött a légkondi. De minden elismerésem a vasúttársaságé, 10 perc múlva jött a kalauz és osztott vizet mindenkinek.:) Kicsit megkésve, kicsit kalandosan, de végülis épségben megérkeztünk vasárnap este. Beléptünk a lakásba és abban a pillanatban leszakadt az ég.... A gondviselés mellék állt.:)
