Asszimiláció 2 is lehetett volna a cím, ugyanis azok után, hogy részt vettem a Frühlingsfesten, most esténként nagyon szorítok, hogy melyik foci csapat nyerjen éppen, sőt azért is, hogy pontosan hány góllal. Nem kell megijedni, nem lettem azért akkora foci fun, mint a németek. Hihetetlen, hogy mit művelnek. Nálunk a rendelőbe beszerzett a főnök két plazma tévét, hogy legyen miről meccset nézni, ha esetleg valakinek eszébe jönne edzeni, gyógytornára jönni a focimeccs idejében. Azért nem sokan vannak az érdeklődök. Aztán tele van aggatva német zászlókkal, meg ilyen nyakba való szurkolói kellékkel az edzőtermi részünk és a recepció környéke. Számomra a legsokkolóbb mégis az volt, mikor mondat a főnök, hogy aki a németek meccsét nézni akarja, szóljon előre, nem kell dolgoznia, majd ledolgozza túlóraként. Ezt azért nem gondoltam volna. Az még oké, hogy a betegeknek a figyelmét föl kellett hívni, hogy tudja-e, hogy akkor meccs van és biztos jönni akar, de hogy én ezért hamarabb hazamenjek és utána túlórázzak....
Azonban csak azért, mert itt mindenki megőrül a fociért, értsd minden második autón van valamilyen zászló, vagy a visszapillantón vagy az ablakra erősítve, szóval ezért még nem szurkolnék senkinek, hiába van ennek itt ekkora nagy kultusza. A kollégám, aki a másik rendelő főnöke, kitalálta, hogy tippeljünk. Beregisztrált mindenkit emailcímmel egy oldalra, ahol tippelni lehet a meccsek végeredményére és látjuk, hogy mi egymás között hányadikok vagyunk. Itt vált a dolog számomra is izgalmassá és élvezhetővé.:) Mert ez így már poén. Múlt szombaton pont ehhez a kollégámhoz voltunk meghívva grillezni, és lakást avatni. (Állítólag másféle éve lakik már benne...:)) Volt három előétel, két főétel és egy desszert. Minden grillezve. Egy ilyen maratoni vacsora mellett jól jött bizony, hogy közben két teljes focimeccset végignéztünk. Tényleg pont mire a másodiknak vége lett, addigra jutottunk el a desszertig.:)
A lelkesedésem valószínűleg azért is nagy jelenleg a foci iránt, mert volt olyan mikor én voltam az összetett lista élén. Jelenleg a (szerintem/számomra) előkelő negyedik helyet tudhatom magaménak. Ahhoz képest, hogy eddig maximum a döntőt néztem meg a foci EB-k illetve VB-k során, véleményem szerint nem rossz eredmény.:)
Tegnap este, az egész heti manuálterápiás tanfolyam után, én meccsnézés helyett inkább futni mentem. Itt, rögtön mellettem a mezők között és nyaraló házak mellett jól lehet kocogni. Senki nem volt kint, pedig sokan szoktak mozgolódni az utakon errefelé. Aztán egyszer csak megjelentek a kutyasétáltatók, a futók, a biciklisek és nordic-walkingosok. Abban a pillanatban, hogy vége lett a meccsnek, megjelentek előbújtak az emberek. Hihetetlen. És utána még vagy egy óráig újra és újra lehetett hallani, ahogy dudálnak a kocsikkal. Igazi nemzeti sport itt a foci. A csapat a pályán küzd, a lakosság pedig hihetetlen energiákkal szurkol a tévék és kivetítők előtt. Mindenki kiveszi a részét. Ha játszik a csapat, nincs munka, nincs sport, semmi egyéb, nézni kell a tizenegyet és szurkolni. Szép lenne, ha mi is így szurkolnánk mondjuk a vízilabdás srácainkért, vagy a kéziseinkért.:)
Szűz kéz........:P
Visszapillantó
Zászlók
