Május végén, június elején Frankfurtban és környékén töltöttünk Eszterrel négy napot.
Indulás!/Los geht's!:)
Első nap, a frankfurti megérkezés után, Mainzba látogattunk. Ez egy kisebb német város, ami a történelem órákról (Mainzi Köztársaság), a püspökségéről és a ZDF-ről, a német közszolgálati televízióról lehet ismert. (Még külön bolt is van ZDF szuvenírekkel....) A főbb látnivalók a dóm, a Chagall-ablakok a Szent István templomban és a Gutenberg Múzeum.
Fastnachtsbrunnen
Marc Chagall által tervezett kristályüveg ablakok
Szent István templom kerengője
Kilátás a "teraszról"
Nagelsäule. A város polgármestere az első világháború alatt egy adakozást hívott életre azoknak a családoknak, akiknél a családfenntartó elhunyt vagy megsebesült a háborúban, és így a család nehéz helyzetbe került. Mindenki, aki kisebb vagy nagyobb adománnyal hozzájárult az akció sikeréhez, beleverhetett egy szöget a fa oszlopba.
Manzi dóm kívül, belül és a kerengője. (Nagyon szeretek kerengőket fotózni, olyan jó témák. Főleg, ha ilyen csodásan süt a nap és sok a fény-árnyék kompozíció.)
Mainz lenyűgöző belvárosa
Az egész belvárosban ilyen csodaszépen vannak kiírva az utcanevek. Nekem nagyon tetszett. És szerintem szuperül illik a házak stílusához.
Rajna partja
Mainzelmännchen
Kulináris élményekben is volt részünk.:) (A felső képen sült cékla van fetasajttal és dióval. Nagyon finom volt. Nyammm.)
A második napot Wiesbadenben töltöttük. A városnak 15 működő forró és hideg gyógyforrása van, melyek Európa egyik legrégebbi gyógyüdülőhelyévé teszik. Ezen kívül eléggé ismert a Kurhaus (kaszinó) és a város szélén, a Rajna partján található Biebrichi kastély.
Nerobergbahn
A fogaskerekű 1888 óta szállítja az utasokat a hegyre. A két kocsi egy drótkötéllel van összekötve, így mindig együtt mozognak. A felső kocsit (az utasok számától függően) feltöltik vízzel, hogy nehezebb legyen mint az alsó. A vizet egy elektromos pumpa juttatja fel a hegyre. Nagyon érdekes volt látni ezt a típusú megoldását a fogaskerekűnek.
Kilátás a hegyról
Ortodox templom a hegyen
Evangélikus Marktkirche
A templombelső kicsit múzeum jellegű volt
Városháza
Kurhaus előtt sajnos éppen szabadtéri színpad volt felállítva, így csak oldalról, kicsit belülről és a parkot tudtuk lefotózni.
Parasztvakítás. A világ legnagyobb kakukkos órája. (Azt mondjuk nem tudom, hogy mire jó.)
Schloss Biebrich
Csodás naplemente, folyópart, finom bor, jó társaság.
Végre megérkezett az igazi nyár, nyiladozik a természet is.
Az utolsó két napban pedig Frankfurtot fedeztük fel. Megnéztük azt a keveset, amit helyreállítottak a második világháborúnak csaknem teljesen áldozatul esett belvárosból, a Römerberget a városházával és a dómot, hajóztunk egyet a Majnán, megcsodáltuk a felhőkarcolókat, az egyiknek a tetejére fel is lifteztünk, és este kiültünk a folyópartra borozni, megnézni a naplementét és a város éjszakai fényeit. Frankfurt a legek városa, Európa legfontosabb kereskedelmi, pénzügyi és közlekedési központja. Többek között itt székel az Európai Központi Bank, itt található Európa egyik legnagyobb nemzetközi repülőtere és Németország legnagyobb vasúti pályaudvara.
Ismerkedés a várossal 328 lépcső után, 66 m magasból.
Az óváros, Römerberg.
Városi látkép hajózás közben.
A városhoz közeli, hatalmas reptérnek hála, percenként szállnak el a gépek Frankfurt felett
Egy újabb borozós este, egy újabb folyónál, ezúttal a Majna partján. Még éjfélkor is nagyon nagy élet volt a meleg nyári estének köszönhetően.
Frankfurt jelképe
A város és "Mainhattan" (Main és Manhattan) a Main Tower 56. emeletének kilátóteraszáról megcsodálva. Elég jó stratégiai érzékkel ezt direkt a turistáknak építették és külön liftet üzemeltetnek hozzá. Két szinttel lejjebb pedig egy fitness terem üzemel. Azt hiszem itt tényleg a felhők között/felett futnak az emberek.:)
Opera
Múltszázadi nagyvárosi utcakép
Kora délutánra már igencsak jól esett a folyóparti sétány árnyéka. Sajnos ez már a hazafelé utat jelentette.
Hamar eltelt a négy nap, amit gyakorlatilag végig gyalogoltunk és végig beszélgettünk. Jó, hogy idén is összejött egy közös kiruccanás, Eszter!
P.S.: Én mindig mondom, hogy nem kell mindig olyan messzire menni, a közelben is vannak felfedezésre váró csodás helyek.;) És az is nagyon jó volt, hogy Mainzban és Wiesbadenben nem volt túl sok turista, kényelmesen lehetett várost nézni.
P.S.2: Sajnos Eszternél vannak a közös képeink, ezért nem tettem fel egy képet sem rólunk.
